Nagyon elrepült az elmúlt hét. És az elmúlt 11 hónap is. Szonja ugyanis megint egy hónappal idősebb lett (persze Kitti is, meg mi is) csak Szonjának most volt a hófordulója. Atyavilág mindjárt 1 éves a mi kis törpénk!
A héten voltak szokásos programok, úgymint zenebölcsi, maszat klub, voltak vendégeink Zsófi és anyukája, valamint pocaklakója, meg Zs. barátnőm Lacikával. Kitti hihetetlenül jól eljátszott Lacikával (aki mint tudjuk annyi idős mint Szonja). Adogatta neki a játékokat, simogatta, dédelgette, beszélt hozzá, állandóan a nyomában volt. Egyszer sem kellett rászólni, hogy ezt vagy azt nem szabad (mármint Kittire). Azt nem értem, hogy ugyanezt Szonjával miért nem tudja megcsinálni? Vele egy pár percig elvannak, aztán megy a balhé. Leginkább azon, hogy ki játszon egy adott játékkal, vagy azon, hogy Kitti feldönti Szonját (naná, hogy nem véletlenül), az utóbbi időben, meg felemeli!!! Na az kész életveszély a hugicára nézve. Hátulról a derekánál fogva emeli fel Kitti a húgát, aztán elkezdi cipelni!!! Amikor már nem bírja, akkor meg eldobja, mint egy lisztes zsákot. Ez annyira nem tetszik Szonjának. Vagy látja, ahogy mi sétáltatjuk Szonját és ő is megfogja a kezét (csak persze tartani kell még egy picit és ezt nem tudja) és húzza maga után. Szonja meg nem bírja felvenni Kitti tempóját és csak az esés meg a sírás van belőle. Egyszerűen nem lehet magukra hagyni őket.
Kitti legújabb trükkje, ha azt akarja, hogy valamivel ne játsszon Szonja, hogy bedugja a párna mögé. Mostanában, ha valamit nem találok egyből a párna mögött keresem!
A héten egyik nap bent voltunk anyunál az áruházba. Indulunk haza, lift jön föl a második emeletre. Kitti beszáll, utána szálltunk volna be mi is, de az ajtó bezáródott. Se anyu se én nem tudtuk már visszatartani a liftajtót. Egy pillanatra teljes lebénulás, hirtelen azt sem tudtam mit csináljak, aztán anyu kezébe nyomtam Szonját és futottam le a mozgólépcsőn egy emeletet. Akkor már ott vigasztalta a síró Kittit egy nő és egy biztonsági őr. Szegénykém nagyon megijedt (mármint nem az őr, hanem Kitti).
Már rég volt kakis sztori, hát itt van egy. Kitti elvonult kakilni a gyerekszobába (még mindig nem a wc-be végzi ezt a dolgát, pedig a pisilést már teljesen önállóan is intézi. Itthon a bilibe, a nagyinál meg van lépcsős-fellépős-szűkítő, ott meg a wc-be). Szóval elment kakilni a gyerekszobába. Egyszer csak jön ki és szól: "Anya a másik szobába megyek kakilni, mert itt nem tudok, mert itt nincs tükör!" Ezek után átvonult a hálószobába és gondolom a szekrénynek a tükörajtajában magátnézelődve produkált a korábban kért pellusba (ennyiben meg tudunk az utóbbi időben egyezni, hogy kakilás előtt engedi, hogy pellust kapjon).
Ma voltunk Katalin napot köszönteni egyik kedves rokonunknál. Kitti nagyon szereti és annyira jól elvolt. Persze ott volt Zsófi is akivel jól elvoltak, igaz többet játszottak egymás mellett, mint egymással. Szonja is élvezte a vendégeskedést. Sok volt a felfedezni való, a számára ismeretlen lakásban. Alig győztem utána illetve vele szaladgálni. Mindig fogott valamit a kezében és azt hurcolta és Sanyi bácsinak nyújtotta. Volt, hogy egy télapót, volt, hogy pelenkát, popsikenőcsöt, meg az előszobában talált cipőkből egyet-egyet.
Ebédre voltunk hivatalosak és Szonja bemutatta, hogy milyen ügyesen tud enni kanállal. Emlékszem Kitti elég sokáig küzdött a normális kanalazással. Ő amikor bevette a kanalat a benne lévő falattal a szájába, mindig megfordította azt a pofikájában. Így sokszor kijött a tartalom, vagy be sem került szájába. Ja és Szonja ma először próbált villával enni (egy óvatlan pillanatban elcsente a villámat) és nagyon ügyesen bánt vele! Hihetetlen milyen kis önállóságra törekvő emberke!