merthogy alszanak a gyerkőcök. Méghozzá egyszerre!!!! Ilyen egy hónapban egyszer fordul elő. Én meg úgy döntöttem, hogy kicsit kikapcsolódok, szörfözgettem, blogokat olvasgattam. (Jó lenne már rájönni végre, hogy hogy tehetném ki blogomra a kedvenc blogjaimat. Na majd egyszer erre is sor kerül.) Egész délelőtt gályáztam , szegény gyerkőcöket meg hanyagoltam. De muszáj volt kitakarítanom normálisan, mert ma hozták vissza a tisztítóból a szőnyegeket. Míg a gyerekszobában törölgettem, addig a csajok körülöttem sertepertéltek, játszottak ki-ki a maga módján. Majd a nappaliba tereltem őket, és nekiálltam kiporszívózni, felmosni. Persze Szonja 5 percen belül már a lábamnál volt, így őt a gyerekágyba száműztem, nehogy őt is felszívjam a porszívóval. Ő aztán onnan irányította a takarítási műveleteket, hol kurjongatással, hol mutogatással. Gondolom azt jelezte, hol nem mostam még fel rendesen. Aztán a hálóban is egy gyors porszívózás, felmosás, mialatt a lányok kivételesen egymás nyúzása nélkül szépen játszottak a nappaliba. A nappaliban már Kitti is becsatlakozott a takarításba, segített ágyat tologatni, porszívózni, felmosni, Szonja pedig a járókából drukkolt nekünk. Mire végeztünk a nappalival már csengetett is a tisztítós, meghozta a szőnyegeket. Szonja ekkora már totál le volt fáradva (pedig korábban tettem kísérletet az altatására, de ő bojkottálta). Már enni sem akart (vagy a fáradtság miatt, vagy azért, mert nem ízlett neki a kelbibmbós, krumplis kreálmányom). Kitti is csak piszikálta a neki feltálalt sonkás tésztát).
Miután úgy láttam, hogy egyik sem igazán éhes, viszont annál inkább fáradt, beparancsoltam őket a gyerekszobába, mindkettőt lefektettem az ágyukba. SZonja azonnyomban fel is nyomta magát négykézlábra, majd felállt. Kifejezve ezzel, hogy esze ágában sincs aludni. Pedig ekkor már elmúlt 1 óra és ő reggel 8-tól, Kitti pedig hajnal 6-tól ébren volt!!!! Nem tudtam mit csináljak, rájuk zártam a gyerekszoba ajtaját, hátha elalszanak. Én meg leültem enni. 2 perc múlva már visszhangzott a lakás olyan ricsajt csaptak, mondták a magukét. Gyorsan befaltam az ebédem (mikor fogok már egyszer rohanás nélkül enni?), majd benéztem hozzájuk. Kitti már a földön volt, ott olvasott éppen Szonjának, aki a kiságyában állva hallgatta, néha pedig kommentálta.
Láttam, hogy ebből önszántukból nem lesz alvás (valószínűleg már túlpörögtek), így Szonját kivettem a kiságyból áthoztama nappaliba és benyomtam a jollyjokert, Norah Jones "Come away with me" lemezét. Ez Szonja altató lemeze. Ha másként nem alszik el (magától, a tápszerrel a szájában, vagy egy kis hátsimogatás segítségével), akkor ez tutira bejön. Általában a második szám közepe felé már egyenletesen szuszog. Most sem történt ez másképp. Mire visszavittem a szobájukba, már Kitti is húzta a lóbőrt. Én meg nyugodtan elpakolhattam a délelőtti főzés, ebédelgetés szennyesét, és még "szórakozni" is volt időm.
Nem is tudom mások hogy csinálják (talán már többször is feltettem magamnak itt a blogon ezt a kérdést). Hogy takarítanak, főznek, mosnak, vasalnak két vagy több gyerek mellett. Én mindig el vagyok úszva. És még emellett azért foglalkoznak a gyerekkel, blogolnak, házaséletet élnek stb. Nálam valamelyik mindig kimarad. Pedig nem alszom délig, minden nap 6-kor kelek, amikor K. is.
De ma délután tutira nem csinálok mást, csak a gyerekeimé leszek. Elég volt mára a robotból! Már alig várom, hogy felébredjenek és csüngjenek rajtam, és csimpaszkodjanak a nyakamba, lábamba ki hol ér. Azért jó volt ez a másfél óra csönd.