Tegnap délután megnyitották a tanévet Kitti és Szonja iskolájában. Szonja egyéniségéhez hűen egy kis hisztivel indított az évnyitó előtt. Beszélgettünk este K-val, hogy mi is lehetett az oka Szonja műsorának. Könnyű volt kitalálni. Részben a fáradtság, ami az egész hetes fitness tábornak volt köszönhető (napi 2-3 óra edzés), részben (és ez nyomhatott nagyobb súlyt a latban) ott állt kislányunk a Nagy Ismeretlen előtt. Talán most esett le nála a tantusz, hogy mostantól ez az idegen épület, idegen felnőttekkel és idegen gyerekekkel és ismeretlen dolgokkal lesz a második otthona. Történt ugyanis, hogy az autóval az iskolától kicsit távolabb parkoltunk le, mert tudtam, hogy a sulinál nem lesz parkolóhely. Szonja pedig nem volt hajlandó kiszállni a kocsiból, mondván: menjünk közelebb. Próbáltuk szép szóval, majd kicsit erőteljesebben, majd nagyon erőteljesen mondani neki, hogy szálljon ki, mert úgy sem tudunk közelebb menni és bizony vagy 50 lépéssel többet kell megtennie az iskoláig.
Nagy nehezen kiszállt, de végig durcizott, nyafogott. Az iskola udvarán már rengeteg gyerek volt, és neki le kellett ülni az elsősöknek osztályonként kikészített padokra, ahol már ott ült az összes osztálytársa és a tanítónénijei. Szonja meg lehajtott fejjel, szipogva kapaszkodott két kézzel belém, hogy ő nem akar odaülni. Csak úgy volt hajlandó jönni, hogy azt mondtam neki, hogy mellé ülök. Végül a két tanítónénije meggyőzte, hogy üljön le én pár lépéssel arrébb, mellettük álltam. Annyira édes volt ovis szerelme, aki véletlenül pont mögötte ült: észrevette, hogy Szonja sírdogál és hátulról megsimogatta. A tanítónénik is jó fejek voltak, mondták a kisfiúnak, hogy nyugodtan üljön Szonja mellé (bár ő más osztályba jár). Végül nem került erre sor, Szonja is megnyugodott.
A műsor, amit Kittiék adtak nagyon jó pofa, volt. Vicces versekben mondták el, hogy milyen órák vannak az iskolában. Közben az alsósok kórusa énekelt két dalt, majd az igazgatónő mondott - jó szokásához híven - rövid beszédet. Hamar véget érte a megnyitó, majd az osztálytermekben még a tanítók rövid tájékoztatót adtak a hétfői napról. A műsor kezdete után 1 órával már hazafelé battyogtunk.
Készen állunk hát az iskolakezdésre, azon szerencsések közé tartozunk, akik időben megkapták a tankönyvekről szóló csekket, sőt a tankönyveket is, amik már bekötve várják, hogy bekerüljenek az iskolatáskába. Remélem, hogy az iskolai napok gördülékenyebben, simábban indulnak, mint a tanévnyitó!
Szonja a tanévnyitóra menet
A tanévnyitón, kezében az elsősök "fogadalmával" (Látszik mennyire élvezi a dolgot :-)
Kitti