Annyira élvezem ezt az igazi indián nyári időt. Jól esik a lelkemnek, a testemnek a simogató napsugarak. Amikor ilyen gyönyörű idő van, mindig mehetnékem van a természetbe. Így van ezzel a családom is, így erre a hétvégére kirándulást terveztünk. Vasárnapra, azaz mára lebeszéltünk egy kedves rokoni-baráti könnyű kirándulást a Rózsika forráshoz, ahol már többször jártunk. Pénteken még úgy beszéltük meg a családdal, hogy a szombati jó időben talán az idén utoljára elővesszük a bringákat és kikerekezünk a Kopaszi gátra és csapunk egy kellemes pikniket. Aztán J. nagyi felhívott, hogy ne keressük, mert elmegy hétvégére a Balatonra. Kicsit irigykedve hallgattam, közben kattogott az agyam, hogy ha nem is a Balatonhoz, de a Velencei tóhoz mi is leugorhatnánk. És ekkor beugrott egy hely, a Pákozd-Sukorói Arborétum.
Kb. 3 éve Kitti és Szonja az ovijukkal voltak egy egynapos kiránduláson ebben az arborétumban. Akkor ők Agárdról hajóval mentek át a Szúnyog-szigetre (Pákozdra) és onnan sétáltak el az arborétumba. Az óvónőjük sokat áradozott erről a helyről, terveztem is, hogy elmegyünk valamikor családostul, amire csak most került sor. Az autópályáról kicsit hamarabb jöttünk le (az 50-es km-nél van a pákozdi kijárat), így kicsit elkeveredtünk, de végül rátaláltunk a helyes útra.
Az arborétumtól pár száz méterre a 7-es út mentén van a parkoló, ahol otthagytuk autónkat, majd gyalog mentünk tovább. A botanikus kert fizetős (felnőtteknek 700 Ft, gyerekeknek 400 Ft, a családi belépő 2 felnőtt+2 gyerek 2000 Ft). A kertben, amely hatalmas területen fekszik, van egy tájmúzeum és egy halászati kiállítás (erre most nem maradt időnk), egy tanösvény (1,5 km hosszú), egy kilátó, játszótér a kicsiknek és a nagyobbaknak, egy belső tó és sok-sok tűzrakóhely, asztalok, padok. Az asztalok, padok egy része tető alatt van, ami védelmet nyújthat a nyári tűző napsütés, vagy a kisebb eső ellen. Van pottyantós és rendes angol wc is (az előbbi a játszótér közelében, az utóbbi a belső tó melletti erdészeti iskola épületében).
Mindezek mellett gyönyörű a környezet, van bőven hely rohangálni, a fiúknak focizni (van focipálya kapukkal, igaz a partvonal nincs felfestve, de nem is ez a lényeg), lehet fára mászni, bújócskázni a nagyok játszóterén a favárakban/között.
Mi a pikniket sem hagytuk ki, mivel ehhez ragaszkodtak a lányok. Sütöttem debrecenit meg szalonnát (jó kis egészséges kaják), készítettem hozzá salátát. Vittünk magunkkal pokrócot (az asztalt és padot meghagytuk másnak) és a földre telepedve fogyasztottuk el a batyuban hozott ebédünket.
A nagyok játszóterének "várai"
Fűzfa kunyhóban
Az arborétum belső tavacskája
Van hely bőven focizni
Egyik lány sem hagyta ki a fára mászást
Tető alatt padok, asztalok
Még érik a szeder!
Miután kijátszottuk, kifutkároztuk magunkat és a hasunk is tele lett, a tanösvényre indultunk.
A tanösvényen megtaláltuk a kilátót, amire felmásztunk és körülnéztünk.
Bár ezen a fotón annyira nem látszik, de szinte az egész Velencei-tó látható a kilátóból.
Rengeteg csipkebogyó és galagonya bokor hívogatott minket, hogy fogyasszunk a gyümölcsükből, s mi nem utasítottuk vissza a szíves invitálást.
Az arborétum kapuján kívül indul az erdei tornapálya, amely 9 állomásból áll. Minden állomáson egy tábla mutatja, hogy milyen gyakorlatokat végezzünk az adott állomáson és a következő állomásig. A lányok nagyon élvezték, csak sajnos egy útkereszteződésnél nem tüntették fel, hogy merre folytatódik a pálya és mi rossz irányba indultunk. Mivel már a nap is lemenőben volt, inkább az autónk felé indultunk, a tornapálya gyakorlatait majd talán legközelebb folytatjuk.
