Az őszi szünet második hétvégéjén itt hagytuk a fővárost és majd 200 km-es autózás után megérkeztünk Bajára, a Petőfi-szigetre, ahol két éjszakát töltöttünk el. Az egész kis kirándulás tulajdonképpen Szonjának köszönhető. Kb. egy hónappal korábban néha kérdezgette, hogy mikor megyünk Bajára. Tavaly novemberben régi kollégáimmal jöttünk össze egy halászleves, marhapörköltös, beszélgetős nagyon rövid hétvégére, ahova kivételesen a család is elkísért. Nem tudom mi fogta meg Szonját, mert sokat Bajából nem láttunk, inkább csak a Petőfi-szigeten kóboroltunk, játszótereztünk. Talán a szállás tetszett meg neki? Szóval a kérdésére, hogy mikor megyünk Bajára általában az volt a válasz, hogy majd valamikor.... Ez a válasz azonban nem az volt, amit kisebbik lányunk hallani szeretett volna és addig-addig mondogatta, hogy menjünk, míg osztottunk-szoroztunk, és végül bólintottunk.
Az utazás nem igazán jól indult, mivel Kitti az indulás előtti éjszaka belázasodott. Vívódtam, hogy menjünk-ne menjünk, de reggel jó kedvű volt és láztalan (na jó, egy kis hőemelkedése azért volt). Délutánra kiderült, hogy alaposan megfázott (nem is emlékszem mikor lázasodott be utoljára nátha miatt). Két nappal korábban az Orczy kalandparkban voltunk és nem öltöztettem őket fel rendesen és valószínűleg emiatt fázott meg.
Nem sokkal dél után értünk a bajai szállásunkra és egy gyors ebéd (na meg egy kis csocsózás, rexezés) után a Sugovica menti sétányon (a Türr emlékmű parton) sétáltunk. A nap is kisütött, sorra kerültek le rólunk a pulóverek, kabátok. Elsétáltunk a Türr István kilátóig, ami a Duna és a Sugovica találkozási helyén került felállításra.
A Sugó partján
A Türr István kilátó
A lányok a kilátó korlátjain elhelyezett "barátság, szerelem lakatokat" vizsgálják
Kittinek :-)
A tűzokádó sárkány :-)
A kilátó mellett van egy nagyon klassz kis játszótér
A nap már lemenőben
Mivel a nap már lemenőben volt, a lányok is kezdtek fáradni, "haza" indultunk. Másnap a Gemenci erdő volt az úticélunk. Régi vágyam volt, hogy ellátogassunk ide, végre ez is teljesült. Igaz a bejegyzés címéből is kiderül, hogy csak egy pici részét láttuk és gyanítom - az interneten látott fotók alapján -, hogy sokkal több csodát rejt, mint amit mi most felfedezhettünk.
A pörbölyi Ökoturisztikai Központtól indul a gemenci erdei vasút. Ilyenkor télen sajnos csak egy pár szerelvény indul és az is a teljes vasútvonal kb. egyharmadáig megy csak el. A vonat indulásáig volt még időnk, hogy a lányok kicsit játszóterezzenek, és a központ területén lévő vadmegfigyelőben vaddisznókkal és egy csodálatos szarvassal ismerkedjenek.
A Gemenci erdő Magyarország legnagyobb ártéri erdeje, mintegy 30 km hosszú és 7 km széles, holtágakkal, belső tavakkal. Mivel sűrű az aljnövényzet, és a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek az erdő megfelelő búvóhelyet nyújt a vadaknak: vaddisznóknak, gímszarvasoknak, őzeknek. Az erdőben több tanösvényt is kialakítottak. Segíthet felfedezni hazánk e természeti szépségét a Gemencz Zrt. által kiadott tájékoztató füzet, mely honlapjukról is letölthető. Mi is letöltöttük még itthon a füzetet, de sajnos a nyomtatónkból pont kifogyott a festék, így nem tudtuk magunkkal vinni. De biztos voltam benne, hogy az Ökoturisztikai Központban hozzájuthatunk. Tévednem kellett, ugyanis egy megveszekedett példány sem volt a központban - amely egyben a kisvasút induló állomása is -, és semmilyen tájékoztatót, vagy térképet nem tudtak adni. Gondolom, hogy novemberben már nincs "főszezon", de azért azt elvárnám, hogy egy turisztikai központban mindig rendelkezésre álljon a látogatók részére megfelelő tájékoztatás.
Az erdei kisvasút két nyitott kocsival indult az erdő belseje felé. (A vonatjegy oda-vissza két felnőttre és két gyerekre 3700 Ft-ba került.) Ha szerencsések vagyunk útközben is láthatunk vadakat, volt aki őzeket látott én csak egy - vadnak éppen nem nevezhető - szürke gémet figyeltem meg.
Mi a kisvasút első megállójánál Lassinál - ahol egyébként negyed órát áll a vonat, hogy körülnézhessenek az utasok a környéken - leszálltunk és a téli időszak végállomásáig Malomtelelőig gyalog folytattuk utunkat.
A Hódi Menyhért híd Lassinál
Szonjának nyakáig ér az aljnövényzet
Kiszáradt meder
A vonat elment...
... gyalog folytatjuk utunkat
Bemutatom Jenőkét (aki tulajdonképpen egy nyírfaág darab, így találtuk szép szemmel, szemöldökkel, szájjal és jó hosszú orral. Ma már Budapesten pihen a garázsunkban)
Sajnos a Malomtelelő állomásnál már nem volt időnk körbejárni a tanösvényt, mivel a vonat indult vissza Pörbölyre. Eredeti tervünk az volt, hogy gyalog megyünk vissza Pörbölyig, de Kitti nem volt valami fényes állapotban, így nem mertük megkockáztatni a 8 km-es sétát.
Pörbölyön Szonja még gyors búcsút vett a központ "vad őrzőjétől" és visszaautóztunk Bajára. Az egész napos szabadban töltött program után nagyon éhesek voltunk, K.-val mi vágytunk egy jó kis bajai halászlére, amit a Petőfi-sziget bejáratánál lévő Véndió étteremben fogyasztottunk el. A halászlé nagyon ízletes volt, utólag bántam, hogy mást is rendeltem mellé, inkább egy nagyobb adagot kellett volna ennem. Akit nem zavar az egykedvű - vagy inkább mogorva - kiszolgálás, az térjen be ide egy jó kis halászlére ebbe az étterembe. A halászlét egyébként látványkonyhában (az étterem udvara felé megnyitott konyhában) bográcsban készíti a nagyon kedves, mosolygós János, akivel vacsoránkat befejezve találkoztunk az éppen rotyogó, illatozó halászlé felett. Megtudtuk, hogy 8 éve főzi itt Baja fő fogását, rendszeresen részt vesz a híres halászlé fesztiválon is. Elmesélte a finom hallé főzésének mikéntjét és azt is megtudtuk, hogy eme "leveshez" kalocsai paprikát használ, méghozzá olyat, aminek egy része csüngő másik része álló paprikából készül (az egyik pora pirosabb).
Az utolsó napunk reggelén a lányokkal kimentünk a Petőfi-sziget szuper kis játszóterére. Sajnos a fényképezőmet a szállásunkon hagytam, így nem tudom dokumentálni milyen jó kis játszó eszközök vannak itt. (De találtam pár fotót az interneten.) A játszótér mellet van egy bmx pálya, ahol előző nap még láthattunk némi ízelítőt a fiatal srácok bmx tudásáról, hisz épp egy verseny(féleség) volt. A lányok a bmx pályát maguk is kipróbálták bringa nélkül, fel-felfutottak (már ha tudtak) egy-egy akadályra.
Miután összepakoltuk a csomagjainkat és magunk mögött hagytuk a Petőfi szigetet még egy rövid kis sétára indultunk a Vén-Duna mentén található kiránduló erdőben: (Budapest felé haladva, miután átmentünk a bajai Duna hídon, jobbra kell lekanyarodni. Azután az országos kék turista jelzést kell követni.)
Mindannyiunkat elvarázsolt a Vén Duna és szemben a Gemenci erdő
Szonjának készítettem ezt a levélrózsát
Ritka alkalom fotó az egész családról
Jó volt ez a három nap, de arra sajnos nem volt elég, hogy a Gemenci erdőt igazán megismerjük. Vissza kell jönnünk!
