Kitti és Szonja blogja

Ezt a naplót elsősorban két kislányomnak készítem, hogy legyen ilyesfajta emlék is a gyermekkorukról. Jegyzetek a lányok mindennapjairól, ünnepeiről, fejlődésükről, örömről, bánatról.

Kitti Laura

Szonja Kinga

Gyerekekkel kreatívan

Friss topikok

  • molnar.orsolya: Ajánlok Nektek egy remek szülinapi játékot! Ez a LogiKoffer, ami egy izgalmas logikai kincskereső ... (2017.02.21. 22:31) Szülinapi zsúr
  • Komáromi Renáta: Van egy remek szülinapi program, amit jó szívvel ajánlok Nektek gyerekzsúrra. Ez a LogiKoffer, ami... (2017.02.17. 21:47) Kalóz party játékok
  • Komáromi Renáta: Én is ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.... (2017.02.13. 21:44) Kalóz party
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:02) Születésnap játszóházban
  • Komáromi Renáta: Ajánlom Nektek a LogiKoffer szülinapi játékot! Nálunk hatalmas siker volt! www.logikoffer.hu Ez eg... (2017.02.13. 21:01) Már megint szülinap és egyebek

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Ilyenek most a lányok - 1.(Kitti)

2014.07.04. 08:01 Beso

Gondoltam, hogy írok egy bejegyzést, milyenek most a lányok. Már nagyon rég írtam hasonlót, egyelőre még fogalmam sincs mit fogok ide pötyögni, valószínűleg csapongani fogok.

Elsőszülöttem már 9 és fél éves (majdnem). Kb. 135 cm és 35 kg. Jó kis izmos, az úszás meglátszik a testalkatán, főleg a combján és a popsiján. Most éppen visel egy kis pocakot, ami a kissé helytelen testtartása miatt - ha megáll mindig kinyomja a hasát - ez nagyobbnak is látszik a valóságosnál. Mostanában hatalmas étvágya van, próbálom kicsit visszafogni, de nagyon nehéz. Pl. édességet kevesebbet engedélyezek (pedig hihetetlen édes szájú), ha késő este ehetnéke van, akkor gyümölcsöt, vagy valamilyen zöldséget adok neki rágcsálni. Csipszet csak sátoros ünnepekkor kap(nak). Valószínűleg ebben a korban egy kicsit jobban híznak a gyerekek, mert pl. anyu is mesélte, hogy én is ennyi idősen szedtem magamra fel jó pár kilót és lettem kicsit pocakos (pedig előtte hihetetlen rossz étvágyú és soványka voltam). Más gyereknél is tapasztaltam hasonlót, hogy kb. ennyi idősen rengeteget evett és hízott, majd megnyúlt. 

Rengeteget mozog a tesójával együtt. Mióta beállt a jó idő és kikerült az udvarra a trambulin képesek akár 1 órán keresztül is ugrálni. (Én is kipróbáltam pár percnél tovább nem bírtam. Persze én nem vagyok mérvadó, de tényleg nagyon kemény "sport" ez). Az udvarra már tavaly is nélkülünk, szülők nélkül jártak le. Nem is igénylik, hogy lent legyünk, elértünk abba a korba, hogy a játszópajtások a fontosabbak. Volt, hogy más dolgom nem lévén lementem utánuk, hogy egy kicsit együtt játszunk, de hamar rájöttem, hogy csak "elefánt" vagyok. 

Imád kerékpározni és már elég jól bírja a tempót. K-nak kb. egy éve a bringázás lett a hobbija, rengeteget kerekezik, tavasztól szinte mindig azzal jár dolgozni, így a nap 30 km-e meg van. Néha hétvégenként szervezett túrákra jár, májusban megtette a Balatonkört is (sőt most hétvégén is letekeri azt a kétszáz egynéhány km-t). K. volt már kettesben is bringázni Kittivel és arról számolt be, hogy nagyobbik lánya már nagyon jól tartja az iramot. 

DSCN1135.JPG

Még a mozgásáról annyit, hogy húgával ellentétben ő kissé merevebb, szinte egyáltalán nem hajlékony és nem laza. Valószínűleg erre az úszás rá is tett egy lapáttal. A mozgása is esetlenebb, pl. a kecses mozdulat nála hiányzik. Gondoltam is rá, hogy a "merevség" miatt el kéne vinni majd ősztől gyerek jógára. 

Nagyon szeret még mindig focizni, ha valakik fociznak az udvaron biztos, hogy beáll közéjük és inkább azt választja más játék helyett.

Talán a fentiekből is kiderül, hogy nem egy "igazi" kislány. Nála jószerével kimaradt a Barbies korszak és soha nem akart királylány, tündér, vagy egyéb hasonló kislányos jelmezt ölteni a farsangokon sem. Előnyben részesíti a kényelmes ruhákat (főleg nadrágokat), a "csinosabb", lányosabb darabok előtt. Nem is érdekli igazán az öltözködés, még a mai napig is kéri, hogy készítsem én ki, hogy mit vegyen fel. Van egy-két kedvenc ruhadarabja (persze mind póló, meg nadrág). Ruhát, szoknyát csak nagyon ritkán tudok ráadni, inkább csak, ha szülinapi zsúrra megy, vagy más hasonló eseményre. 

P1220252.JPG

Az osztályban is jószerével csak a fiúkkal barátkozik, akik be is fogadták maguk közé. Azt hiszem talán két lány hívta meg születésnapi zsúrjára, viszont szinte az összes fiú eme jeles napján jelen volt (és előfordult, hogy egyetlen lányként). 

Emlékszem egy esetre egy-két éve lehetett, hogy megkérdezte ő miért lett Kitti. Elmeséltem, hogy miként választottuk ki a nevét (talán valahol már írtam erről). Majd közölte velem, hogy ő inkább fiú nevet szeretett volna. Kicsit megdöbbentem, mert annyira el volt akkor keseredve, hogy ő miért nem fiú. Sokszor elgondolkodtam már, hogy vajon ő tényleg fiúnak indult, de mi lányt akartunk a szívünk mélyén és ezért lett lány? Tudom kicsit talán buta gondolat ez, de már sokszor felmerült bennem. De annak idején, amikor őrá készültünk, annak örültünk, hogy egyáltalán gyerekünk lesz és mindegy is volt a neme, igaz talán legbelül tényleg lányt szerettünk volna. 

Ha már kicsit elkanyarodtam a suli felé, legyen erről is pár szó. Ebben a tanévben azt hiszem szinte egyszer sem panaszkodott arra, hogy nem szereti az iskolát, vagy nem akar suliba menni. Az egy kicsit rosszul esik, hogy a tanítónénijével kapcsolatban nagyot tévedtem. Amikor arról kellett döntenünk, hogy melyik suliba menjen, az osztályfőnöke miatt választottuk ezt a sulit, mert az előkészítő foglalkozásokon nagyon szimpatikus volt nekem. Kittinek egy másik tanítónéni jobban tetszett, de eredetileg az a másik lett volna a mostani osztályfőnökének a párja. Végül valamiért másként alakult. Eleinte szerette is a tanítónénijét, de aztán egyre többször emlegette, hogy már nem szereti. Ez részben azért van így, mert rengeteg házi feladatot kapnak, amit a tanítónéni azzal indokol, hogy alsóban kell megalapozni azt a tudást, amire felsőben majd építkezni tudnak. Ezzel egyetértek, azzal viszont nem, hogy egyetlen olyan szünet, vagy hosszú hétvége sem telt el, hogy Kittinek ne kellett volna órákat görnyednie a házik felett. Beszélgettem erről más szülőkkel is, hogy ők is soknak találják az otthonra kapott feladatokat, vagy csak én? De mindenki  hasonlóan érzett, így egy szülőin ezt szóvá is tettem. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de erre a nyári szünetre matek feladatot egyáltalán nem kaptak és magyarból is csak a kötelezőt kell elolvasni és egy olvasó napló kérdéseire válaszolni.

Ami miatt még panaszkodni szokott Kitti, hogy a tanítónéni elég sokszor emelt hangon beszél velük és hogy állandóan csak szidja őket. Először kicsit kételkedtem a szavaiban, de aztán az egyik szülőin magam is megtapasztaltam, hogy gyerekeinket egyáltalán nem dicsérte, de hosszú percekig sorolta azt, hogy miért nem jók. Talán ezt is szóvá kéne tenni - ha ez így marad még az utolsó vele töltött tanévben is -, hogy ezzel a gyerekeket nem lehet inspirálni a tanulásra, fejlődésre.

Iskolával kapcsolatban még annyit, hogy a kedvenc tantárgya a matek. Nagyon szereti, a házi feladatot is mindig a matekkal kezdi. Részt vett már pár házi és kerületi versenyen is, igaz különösebb eredményt nem ért (még) el. Az olvasáshoz fűződő viszonya rapszodikus. Szeretném, ha többet olvasna, de nem állhatok fölötte egy pálcával, hogy falja a betűket. Próbáltam már többféle könyvet a kezébe adni, eddig egy sorozatban lelte igazán kedvét, a Ropi naplójában. Miután kiolvasta mind a hét eddig megjelent kötetet, nem sikerült még igazán kedvére valót találni. Olvasgat- olvasgat, de nagyon keveset.

A bizonyítványa jó lett, egy négyese volt - magyarból - a többi ötös. Ami bosszant az az, hogy ami miatt  négyes lett, az nem igazán a tudását tükrözi, hanem inkább azt, hogy nincs türelme és minél hamarabb túl akar lenni a dolgokon. Egy egyest úgy sikerült beszereznie, hogy elfelejtett egy verset megtanulni. Egy kettest pedig úgy, hogy egy verset kellett lemásolni és ékezetek, meg vessző elhagyása miatt kapta ezt az érdemjegyet (a tanítónő úgy osztályoz másolásnál, hogy 1 hiba egy jegy rontás. Magyarul volt három hibája mind vessző és ékezet elhagyás és így lett kettes.) A szövegértési dolgozatainál meg azt vettem észre, hogy nem elég figyelmes. Elolvassa egyszer a szöveget (nehogy már többször fáradjon ezzel), majd válaszol a feladatlapon feltett kérdésekkel. Ilyenkor sokszor már csak emlékezetből válaszol, még arra sem veszi a fáradtságot, hogy még egyszer elolvasson egy adott bekezdést, vagy mondatot. Na az ilyen dolgozatokkal is sikerült egy-két hármast és négyest beszerezni. Pedig a szövegértés a későbbi tanulás szempontjából nagyon fontos. 

A körit nem nagyon szereti, nem is nagyon érdekli, meg talán azért sem csípi, mert jelenleg ez az egy tantárgy, amit tényleg tanulni kellene. Vért izzadtunk egy-egy dolgozat előtt, mire megtanulta az adott témakört.

Annak ellenére, hogy kicsit fiús természetű a leányzó, nagyon érzékeny és szeretetre éhes. Mind a mai napig sokszor azért hív csak magához minket, hogy megölelgessen, megpuszilgasson (persze kérés nélkül is kapja az öleléseket és puszikat, de van, hogy ő kéri). Ami nagy bánatom, hogy elég keveset mesél mondjuk arról, hogy mi történt vele a nap folyamán. Úgy kell kihúzni belőle mindent, mert magától csak ritkán mesél (állítólag én is pont ilyen voltam. Bejött tehát anyukám "fenyegetése", amit régen kaptam, hogy majd mindezt megkapom a gyerekemtől). Van hogy a problémáit is elhallgatja és úgy kell belőle kicsalogatni. Ez nekem nagy-nagy bánatom. Valószínűleg erről én is tehetek, talán sokszor türelmetlen vagyok hozzá(juk) és rosszul reagálok bizonyos cselekedeteikre. 

Egyébként az apukájához húz jobban a szíve, tehát apás a leányzó. Úgy vettem észre, hogy K-val jobban meg tudja osztani a gondolatait és K. is okosabban tud neki magyarázni, ha éppen arra van szükség.

Amiben változott az elmúlt időben (egész kicsi korához képest), hogyha idegenekkel kell felvennie a kapcsolatot más sokkal kevésbé feszélyezett, azaz bátrabb. Már nem okoz gondot, ha valamiről pl. érdeklődni kell, információt kell kérni egy idegentől. Azaz kezd kicsit önállóbb lenni ezen a téren is. Egyébként is el kezdett önállóskodni, nem régen a szomszéd barátaikkal mentek el szülők nélkül négyesben egy közeli gyorsétterembe fagyizni, illetve már voltak kettesben a húgával közértben is vásárolni pár dolgot. Igaz, hogy én már ennyi idősen a város másik végébe mentem el egyedül busszal, de az egy nagyon más világ volt még. Amikor kettesben mentek kicsit azért ideges voltam, de nagyon jól megoldottak mindent. Ezt a törekvésüket eszem ágában sincs letörni, sőt támogatni fogom őket, de mellette azért meg kell határozni a szabályokat és az esetleges veszélyekre is fel kell hívni a figyelmüket (anélkül, hogy ezzel megijesztenénk őket). 

Dióhéjban ennyit most Kittiről, de túl hosszú lett ez a bejegyzés így Szonjáról majd máskor.

 P1210227.JPG

   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kitti-szonja.blog.hu/api/trackback/id/tr556472139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.