A héten kölcsönkértünk egy babamérleget, hogy megtudjuk mennyit hízott kisebbik csemeténk az elmúlt hónapban. Úgy látszik a tápszer megtette hatását (már inkább tápszeres, mint anyatejes Szonja), majd egy kilót hízott, 5 dkg híjján 6 kg.
Szonja kezdi élvezni a hangját, két újfajta hangszerkesztést is kipróbált és egyre ügyesebben műveli is. Az egyik hang olyan, mintha púúúúúzni akarna, összeszedi a kis száját és engedi ki a p betűket, néha olyanba megy át, mintha az autó berregését akarná utánozni. A másik pedig a sikítozás. Nem fülsiketítően, hanem nagyon édesen. Sikerült mindkét hang "szerkesztéséről" és kibocsájtásáról is videó felvételt készíteni! Hurrá!
Minap elgondolkodtam, hogy mennyi mindenben különbözik a két gyerkőc. Alapvető eltérés, hogy Szonja sokkal nyugodtabb baba. Kitti szinte első perctől kezdve kikövetelte az állandó társaságot, állandó ráfigyelést. Elég sokat volt ölben ennyi idős korában. Kitti utálta az autózást, már akkor hangot adott ennek - elég erőteljesen - amikor jöttünk haza a kórházból. Volt olyan, hogy annyira sírt - vagy inkább ordított - hogy levegőt sem vett. Szonja jól el van az autóban, neki mindegy, hogy hol van, csak mozogjon a popsija alatt valami (bár ezt sem igényli mindig). Kitti a babakocsizást sem szerette. Sokszor fejt leszegve mentem az utcákon, mert gyermekem végigüvöltötte az utat, amíg el nem aludt. Elaludni is legtöbbször csak úgy tudott, hogy én a babakocsiban fekvő lányhoz görnyedve dúdoltam, énekeltem a "Tavaszi szél vizet áraszt" dalocskát. Szonja szeret babakocsizni. Emlékszem amikor Kitti kicsi volt olvastam valamilyen babás könyvben, hogy a pici gyerekek elnézegetik a faleveleket, ahogy fújja őket a szél, meg minden mást, amit hanyatt fekve látnak maguk felett. Na Kittit baromira nem érdekelte a természet. Szonja meg tényleg képes elnézegetni az ágakon lebegő faleveleket, az eget, a felhőket így vele nem gond az sem, ha éppen megállunk.
Kitti az első perctől elfogadta a cumit, amit az első itthon töltött napon már a szájába nyomtunk, mert nem tudtuk megnyugtatni. Szonja sokáig csak öklendezett tőle, a mai napig csak nagyon ritkán vesszük elő. Kitti mindig elaludt szopi közben, ennek következtében legtöbbször már úgy került az ágyába, hogy aludt. Ha mégsem aludt el (ritkán volt ilyen), akkor nagyon nehezen merült álomba, énekeltünk neki, simogattuk, ringattuk. Szonja soha nem alszik el szopi közben. Illetve ha el is alszik, ahogy felveszem büfizetetni egyből magához tér. De az elalvással ennek ellenére sincs gond, este megeszi az adagját (most már ugye a nagy részét üvegből), eléneklem neki a jó éjszakát dalunkat, beleteszem a kiságyba és valamikor elalszik.
Talán a nyugodtságából adódóan is a mozgásfejlődése sem olyan gyors Szonjának, mint Kittinek. Kitti a mai napig egy izgő-mozgó sajtkukac, már 11 hetesen hasról hátára fordult és még nem volt 4 hónapos, amikor az ellenkező irányba (hátról hasra) is sikerült neki a fordulás. Szonja még csak az elsőként említett "forgásnemet" tudja, de ezt sem sokszor gyakorolja. Inkább kifejezi másként, hogy már elege van a hasonlevésből és fordítsuk a hátára.
Szerencsére mindkettő vidám, mosolygós baba volt, illetve szerencsére még most is az Kitti is. Csak már nem baba.
Kittit tegnap beírattuk az óvodába. Nem nagyon biztattak azzal, hogy felveszik, mivel túljelentkezés van és Kitti csak jövő márciusától menne. Csak akkor veszik fel, ha addig lesz üresedés (valaki pl. elköltözik). Kár, mert már most nagyon igényli a gyerektársaságot. De azért még bizakodounk, addig még sok minden történhet.
Valamelyik nap volt megint egy aranyos sztori Kittivel. Az apja szokta lefektetni, de ki kellett jönnie egy pillanatra a szobából mert nagyon éhes volt. Bekapott egy darab kenőmájast. Visszament Kittihez. Erre Kitti:
- Apa mit eszel?
- Semmit.
- Mutasd a szád!
K. kinyitja, nem volt benne semmi.
- Apa, én valamit érzek!
Ekkor apja töredelmesen bevallotta, hogy bekapott egy falat kenőmájast.
Egy kis mókázás
Nekem ő az egyik leggyönyörűbb
De így ketten teljes a kép
