Kicsit megkésve sikerült megtartani Szonja szülinapi zsúrját. Megígértem neki, hogy lesz gyerekzsúr, ami az ő kívánsága volt. Először az összes bölcsis barátját (értsd az egész csoportot) meg szerette volna hívni, végül megállapodtunk abban, hogy 2-3 barátot hívhat. Végül két gyerkőc jött a bölcsiből (Julcsi és Tomi) és még meghívtuk Lacikát, barátnőm kisfiát, akivel egy napra voltunk kiírva, és a nővérét Flórát. Így Kittinek is volt egykorú játszótársa. Természetesen a szülők is hivatalosak voltak a partira.

(Julcsi és Tomi a legkedvesebb játszótársai Szonjának. Már az elmúlt "tanévben" is, ha kérdeztem, hogy ki mellett ül a bölcsiben, ki mellett van az ágya, kivel játszott mindegyik kérdésre az volt az átszellemült válasz, hogy: Tomival! Julcsi pedig az a kedves kislány, akit még Szonja beszoktatása alatt emlegettem itt a blogban.)

K-val előző este nekiálltunk a tortasütésnek. Szonjának megvolt a zsúrra is a torta elképzelése, egy kukacos tortát kért. Találtam is a neten jó ötleteket, amiből fejben meggyúrtam a saját kukacos tortámat. A gond csak az volt, hogy ezúttal nehezített volt a feladat, ugyanis Tomi tojásfehérje érzékeny, így olyan torta/piskóta receptet kellett keresnem, ami tojás nélkül készül. Nem sokat találtam, egyet kiválasztottam és nekiláttam a feladatnak. Az elképzelésem az volt, hogy készítek egy piskóta tekercs féleséget, amit csokis krémmel töltök meg, felszeletelem 2-3 ujjnyi darabokra, és minden darabot más színű marcipánnal fedek be. Ki is sült a tészta, a baj csak az volt, hogy amikor anyu tanácsai szerint nedves, beporcukrozott konyharuhába forrón tekertem fel, a tészta eltörött. Amikor kihűlt és óvatosan kitekertem a konyharuhából megint eltört egy helyen. 

Sebaj, még nem ment el a kedvem, bekevertem egy újabb adag tésztát és egy őzgerinc formában sütöttem meg. Majd egy órát sütöttem, mire átsült a tészta, de addigra a teteje kinyílt, mint egy virág. Na mindegy, három lapba próbáltam vágni, de olyan törékeny volt ez az adag is, hogy a végén úgy kellett összeraknom, mint egy puzzle-t. Rákerült a csokikrém, majd következhetett a marcipán. Mire idejutottunk, már nagyon fáradt és főleg ideges voltam, így aztán a marcipánnal sem boldogultam (ami máskor nem szokott gondot okozni), állandóan elszakadt, kilyukadt. Éjfél volt mire kész lett a kis béna kukac tortánk, ekkor már ahhoz sem volt kedvem, hogy elpakoljak a konyhában. Szerencsére az én drága férjem magára vállalta eme koránt sem kedves feladatot. 

A slusszpoén pedig az volt, hogy a bulin Tomi anyukája mondta, hogy a tojás sárgáját nyugodtan használhattam volna a sütéshez, mert attól már nincs baja a kissrácnak. 

Na ennyi volt a torta története.

A torta sütés estéjén, miután a csajok elaludtak, feldíszítettük a lakást, s másnap délután Szonja segítségével elkészítettük a szendvicseket, majd jöhettek a vendégek. A gyerekek jól érezték magukat, remélem, hogy a szülők is. Én nagyon örültem, hogy legalább Szonja két bölcsis társának a szüleit megismerhettem. A zsúr során - szintén kisebbik lányom kívánságára - nem maradhatott ki a "párna foglaló játék", ami Kitti 4-ik szülinapi buliján nagy sikert aratott. 

A zsúrról pár fotó: