Gyakran elhangzanak ezek a bejegyzés címében, a kerékpárra vonatkozó szinonimák a családban, főleg mióta a családfő gyakran hódol eme kedvtelésének. Az idei évben már több nagy túrát megtett, hol szervezett keretek között, hol meg csak úgy egyedül, vagy barátokkal. Áprilisba részt vett egy isaszegi túrán, májusban szakadó esőben és szélviharban megkerülte a Balatont, eltekert már brinyójával többször Visegrádra (és haza is jött onnan), részt vett egy börzsönyi hegyi túrán is (ez mondjuk annyira nem tetszett neki, mert olyan nehéz volt a terep, hogy az 50km-es túra majd felén a hátán vitte keróját). Most is odavan a magyar tengernél, hogy megint lenyomja azt a 220 km-t 24 órán belül a Spirit of Balaton élménytúrán, két haverjával.
Lányaival (és engem sem hagynak itthon) is szívesen pedálozik, jártunk már a Kopaszi-gáton négyesben, a közeli Népligetben, a Városligetben és májusban mi is ott voltunk több ezer társunk mellett a Tour de Velencei tó családi túráján, ami kb. 30 km-es tekerést jelentett.
Vonattal mentünk a Velencei tóhoz, mivel sajnos nincs az autón olyan csomagtartó, amivel a drótszamarainkat el tudnánk vinni. De azt hiszem így nagyobb élmény is volt a gyerekeknek. Eljött velünk Szonja legjobb barátnője és annak apukája (ez utóbbival K. sokat bringázik együtt).
Gondoltam, hogy a lányok lenyomják azt a 30 km-t, ami a túra hossza volt, bár Szonjától egy kicsit tartottam. De zokszó nélkül tekert ő is, majdnem az egész utat végigcsacsogták kis barátnőjével. Mivel ez egy túra volt és nem verseny, kényelmes tempóban haladtunk, elég sokszor megálltunk, hol azért, hogy együnk, hol azért, hogy igyunk, hol azért mert vetkőztünk (mert éppen kisütött a nap), hol azért mert öltöztünk, mert éppen eleredt az eső, hol azért, mert elő kellett venni valamit a hátizsákból. Már nem emlékszem pontosan, de emiatt a sok megállás miatt kb. 4 óra alatt tettük meg a távot....hát igen nem kapkodtuk el :-)
A célban elfogyasztottuk a minden résztvevőnek járó palacsintánkat, vártuk, hogy hátha kisorsolják a nevünket valamilyen ajándékra (nem történt meg), a lányok játszótereztek a rajt-cél állomás kempingjében, majd hazaindultunk. A három lány és én. Ugyanis a két apuka nagyon meg akarta várni a fődíj, egy Cube kerékpár kisorsolását, hátha ők nyerték. Úgy beszéltük meg, hogy én a lányokkal szép kényelmes tempóban kikerekezem a vasútállomáshoz, hogy elérjük a kiszemelt vonatot, ők meg majd nagy hajrával utánunk jönnek. Ahogy azt éreztem, nem érkeztek meg a vonatindulásáig. Mi azért felszálltunk, mert már így is 7 körül értünk haza. Mint utóbb kiderült, kb. 2-3 percet késtek. De aztán ők is hazaértek. Este senkit nem kellett ringatni az elalvás érdekében!
Beszámoló a túráról képekben:
A budapesti indulás és a rajt előtti pillanatok:
Még mindig nem indultunk el:
Tekertünk a tó mellett...
... házak között
....bringaúton
..átkeltünk hídon
...hullámvasútaztunk is.
További képek:
A célnál: