MÜPA – Cifra palota 

Hűvös időben, esőben vagy télen, amikor nincs kedvünk a szabadban órákat sétálni, játszani menjünk el a MÜPÁba vasárnap a Cifra palota családi programra. 10-11 körül a színpadon mindig történik valami, egy bábelőadás, vagy meseelőadás, koncert. Mindeközben kézműves foglalkozás, ahol a legkülönfélébb hasznos és haszontalan dolgot készíthetünk a gyerekekkel. A legkisebbeknek „babajátszó” az Üvegteremben. (Érdemes időnként megnézni a MÜPA honlapját, jó kis zenei előadások szoktak lenni kifejezetten gyerekek részére. Babakoncertet és Ringató foglalkozásokat is tartanak.)

A MÜPA mellett „felspirálozhatunk” a Bábel toronyba és megnézhetjük a Nemzeti Színházat is. 

Vasúttörténeti park

Fővárosunk XIII. kerületében a Tátra utcában rengeteg mozdony, vonat, hajtány várja, hogy a gyerekek felmásszanak rájuk és kipróbálják milyen is lehet vasutasnak lenni. Talán kétszer jártunk ezen a helyen, ahol a régi mozdonyokon, és egy-két vasúti szerelvényen kívül láthatunk vasúti model terepasztalt, kipróbálhatunk mozdonyt vezetni, utazhatunk egy törpvasúti szerelvénnyel is. A park honlapja.

Repülőgép Emlékpark

A mozdonyvezető leszek mellett a pilóta leszek hangzik el szerintem a legtöbb kisfiú szájából, ha megkérdezik mi leszel, ha nagy leszel. Nemcsak ezeknek a kisfiúknak, de a lányoknak is nagy élményt jelenthet, ha elvisszük őket a Ferihegyi Repülőgép Emlékparkba. 3 repülőre fel is lehet szállni, meg lehet nézni a belsejüket, az egyikben még a pilótafülkébe is beülhetünk. S ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki a Ferihegyi Repülőtér teraszáról a gépek le- és felszállásának látványát sem! Mi majd két évvel ezelőtt jártunk itt.

Csodák palotája

Játszóház gyerekeknek és felnőtteknek! Majd egynapos program is kerekedhet belőle, annyi látnivaló, kipróbálni való van. Egy esős napon ahelyett, hogy a lakásban gubbasztanánk menjünk el ide! Megéri! Érdemes a Millenáris Park honlapját is megnézni időnként, nagyon klassz gyerekprogramokat szoktak szervezni. Báb- és meseelőadások, koncertek!  

UPDATE! A Csodák palotája elköltözött Nagytéténybe. A honlapjuk is új, itt található! 

Babilon center

A Csodák palotájához tudnám hasonlítani, ez is egy tudományos játszóház. Én 7-8 éves kortól ajánlanám, bár van több olyan dolog amiket a kisebbek is szívesen kipróbálnak, főleg a nagy buborék készítőket! A mi látogatásunkról ebben a bejegyzésben írtam pár gondolatot. 

Szabadság tér - Interaktív szökőkút

A felújított Szabadság téren (nyári melegben) kellemes felüdülést nyújt az interaktív szökőkút. Jó móka felnőtt, gyerek részére egyaránt. Gyerekeknek váltó ruha ajánlott (a mieink bugyiig vizesek lettek). A szökőkúttal átellenben két teljesen rendben lévő játszótér várja a csemetéket. (Első látogatásunkról az én beszámolóm.)

Mini City

Gyerekváros a Nyugatinál, a volt Skála Metró épületében. Interaktív kiállítás, ahol a gyerekek 3 óra hosszára felnőtté válhatnak. Lehetnek fodrászok, pénztárosok, festők, fogorvosok, konyhatündérek, sőt a színpadon is megmutathatják mit tudnak. Pár fotó itt látható ottjártunkról.

Operaház programjai

Mi 2012 tavaszán váltottunk bérletet a Csengő-bongó hangszerbemutatóra. Ezen program során, minden alkalommal egy hangszer kerül bemutatásra. Köszönhetően Nagy Máriának az Operaház zenekari művészének nagyon érdekes, interaktív előadásokon vehettünk részt. Érdemes megnézni az Operaház egyéb program javaslatait is.

 

Sóstó-Zoo, Nyíregyháza

A "namber van" nálunk a nyíregyházi Sóstó-Zoo. Szinte minden évben ellátogatunk erre a fantasztikus helyre. Kirándulásnak is kiváló, kis gyerekekkel szinte lehetetlenség egy szuszra bejárni az állatparkot. Idén májustól pedig megnyílt az esőerdő park, a Zöld Piramis, benne az Ócenárium rengeteg hallal és cápákkal!  

Abonyi állatkert – Magánzoo     

Két alkalommal jártunk (lsd itt és itt) az abonyi  Magánzooban, az állatkertben, ami magánkézben van. Méreteit és az állatok, állatfajok számát tekintve jóval kisebb, mint a budapesti, vagy nyíregyházi, de nagyon kellemes csalódás volt számunkra. Egy erdős részen található, így nyári kánikulában is kellemes sétát tehetünk. Lehetőség van az állatok etetésére a pénztárnál kapható zoo csemegével. Nemcsak itthon honos állatok vannak, hanem oroszlánok, zebra, víziló, majmok. Lehetőség van pónilovaglásra is. A kertben játszótér és büfé is található. Egy napos program is kerekedhet belőle az utazással együtt.

Vadaspark– Budakeszi

Szinte minden évben egyszer ellátogatunk Budakeszire, a Vadasparkba. A gyerekek, mivel állatos program, biztos imádni fogják. Mehetünk autóval, tömegközlekedéssel (Moszkva tértől a 22-es busszal a Szanatórium utcáig, innen egy kb. fél órás séta), de akár gyerekvasúttal is (a menetrendet meg kell nézni, mert nem minden nap és nem minden vonat áll itt meg, mivel ideiglenes megálló). A Vadasparktól nem messze van egy klassz kis tisztás, játszótérrel, tűzrakóhelyekkel. A vadasparki sétánk után akár piknikezhetünk is itt. Egyik vadasparki látogatásunkról készített rövid bejegyzésem itt olvasható.

Tropicarium 

Jó program akár egy esős napon is. Itt nem ázunk el, meleg helyen vagyunk és tanulmányozhatjuk az akváriumokban úszkáló halak százait, az „esőerdőben” selyemmajmokat, egzotikus madarakat, kígyókat, egy másik teremben hüllőket, bogarakat. A fő attrakció a cápa akvárium, ahol a fejünk felett „húznak” el ezek a veszélyes állatok. Mielőtt elhagyjuk a Tropicariumot rájákat is simogathatunk, ha elég bátrak vagyunk.

Van azért egy negatívuma a Tropicariumnak: nem olcsó mulatság. A felnőtt belépőjegy ára 2300 Ft, a gyerekjegy (4-14 éves korig) 1600 Ft. Ez egy négytagú család esetében 7800 Ft. 

Figyelem! Mielőtt bemegyünk a Tropicariumban a folyó ügyeinket intézzük el, mert bent nincs mosdó! S ha egyszer kijövünk nem fognak visszaengedni (legalábbis sajnos mi ilyen tapasztalatot szereztünk!). 

A Tropicáriumnak a Campona bevásároló központ ad otthont, s ha maradt még pénz a családi kasszában és a gyerekek még nem elég fáradtak beterelhetjük őket a Tropciariummal szemben lévő játszóházba.   

Veresegyházi Medveotthon

Azt hiszem kevesen vannak, akik nem hallottak erről a helyről, ahol az állatkertekből, cirkuszból kiöregedett mackók élnek. De nem csak macikkal, hanem farkasokkal is találkozhatunk, sőt most olvastam a honlapjukon, hogy már gólyamentőhely is működik a területen. Vigyünk magunkkal otthonról mézet (de ha elfelejtettük a büfében is vehetünk), amivel a parkban kölcsönözhető hosszú nyelű fakanalakkal etethetjük meg a medvéket. Van egy kis játszótér, amikor utoljára jártunk erre lehetett pónilovagolni is. Ahogy Csillus blogjában olvastam a korábban csak álló vonat helyett, üzembe állítottak egy kisvonatot, amivel vonatozhatnak is a lurkók.   

Salföld Major

A Kaáli medencében található egy kis falu, Salföld. Tapolcai nyaralásunk során látogattuk meg eme remek helyet, ahol sokféle őshonos magyar állatfajtával találkozhatunk. A gyerekek pónilovagolhatnak, családostul felpattanhatunk egy lovaskocsi tetejére amivel egy közeli kolostor romhoz visznek el bennünket. 

Katica tanya

A Katica tanya, mely egy működő gazdaság Patcán található, Kaposvártól 12 km-re. Sok-sok háziállat, hagyományörző foglalkozások, kézműves foglalkozások, természetismereti foglalkozások, "kalandpark" teszi izgalmassá e helyet. Lehetőség van a tanyán megszállni, aki több napot szeretne itt eltölteni. (Pár soros beszámolónk itt olvasható.) 

Bodor major

Egy szabadidőpark, őshonos állatokkal, lovardával, játszótérrel és egy kalandpályával. Kisebb, nagyobb gyerekkel is találuk egy egész napra való programot ezen a Budapesthez közeli "tanyán". Mi ottjártunkkor nagyon jól éreztük magunkat!

Lovardák 

Bélápapuszta Lovasközpont

Egyik alcsútdobozi látogatásunk során e környékről származó szomszédasszonyunk javaslatára kerestük fel a Bélápapusztai Lovasközpontot.  

Egyik legklasszabb lovas hely, ahol eddig jártunk. Hatalmas, rendbentartott terület, istálló, gyönyörű lovak. Beszámoló itt olvasható.

Equital lovasudvar

Alsópáhokon töltött hosszúhétvégénk után fővárosunk felé utazva álltunk meg itt egy rövid lovaglás erejéig. A lovarda, a táj, a lovak...minden gyönyörű. Ajánlom a lovak szerelmeseinek.

Kincsem lovaspark

Tápiószentmártonban a Kincsem lovaspark a verhetetlen magyar versenylóról kapta a nevét. Egész napos kirándulásunk színhelye lehet, hisz rengeteg látnivaló, kipróbálni való van ezen a helyen. Budapestről kb. másfél órányi autózással juthatunk el ide. Megnézhetjük a Kincsem múzeumot, lovagolhatunk futószáron (is), a gyerekek játszhatnak a játszótéren, megnézhetik őshonos állatainkat az őshonos parkban, a híres Attila dombon pedig feltöltődhetünk energiával. Rövid beszámolónk ittjártunkról eme helyen.

Stampok szabadidőpark

Budapesttől 33 km-re, Szentendre és Visegrád között található ez a lovaspark. Majd három éve jártunk itt a lányokkal. Elég sok lovardában jártunk már Kitti lóimádatából kifolyólag, ebben a bejegyzésben csak azokat említem, amelyek számunkra megnyerőek voltak. A Stampok szabadidőpark ezen lovardák közé tartozik. Nem csak lovagolni lehet, illetve a lovakban gyönyörködni, de volt egy kis elkerített rész, ahol kecskék és őzikék is voltak. A lányok itt nem ültek lóra (Szonja még csak 9 hónapos volt), de etették őket rendületlenül.  

Játszóterek

Először is ajánlanék egy nagyon jó kis oldalt, ahol városonként illetve a budapesti kerületenként is rá tudunk keresni a játszóterekre, ez az oldal a játszótékereső.

Felsorolásszerűen, amiket mi ismerünk és szeretünk, ezen a helyen a legtöbbről már írtam:

Budapest, III. kerület, Huszti út - Magyar Máltai Szolgálat által épített játszótér 

Budapest, Városliget, Ajtósi Dürer sor felöli játszótér

Budapest, Hajógyári sziget, sok csúszdás játszótér

Budapest, X. kerület, Sportliget (Harmat utca-Újhegyi út sarkától nem messze)

Budapest, II. kerület Millenáris (Fény utca), Zöld Péter játszótér 

Budapest, V. kerület Olimpia park. 2014-ben adták át. Amikor a felújított Kossuth teret voltunk megnézni ide is ellátogattunk.

Budapest, Gellért-hegy, "Csúszdapark". A Gellért szálló felől lehet felkapaszkodni, rövid kaptató után baloldalon lesz egy játszótér ("hajóval", csúszdával, hintával), ide jöjjünk vissza a csúszdázás után, most menjünk tovább és pár méterrel arrébb jobb oldalon találjuk meg a csúszdázó helyet.  

Budapest, szintén Gellért-hegy, Cerka-firka játszótér a hegy dél-nyugati oldalán. Korábbi neve Kőcsikós játszótér. Itt írtam róla.

A játszótereknél a helye a 2013-ban megnyílt Tarzan parknak. Egy területen öt játszótér. Modern eszközök, rendezett terület, tiszta mosdók jellemzik. Ez sajnos fizetős, de ha belefér a családi kiadásokba, akkor egyszer legalább érdemes kipróbálni. Mi a nyitás után 2 hónappal jártunk itt. 2014-ben a új játékokkal bővült a park! Vizes játékok, homokbánya és még sok egyéb. Újabb látogatásunkról itt számoltam be röviden.

Hódmezővásárhely - talán Damjanich utcai? játszótér (de építettek, megnyitottak azóta egy újabbat is, szuperek!) 

Játszóházak

Rengeteg játszóház van a fővárosban, csak győzzük végigjárni őket. Nekem vannak ellenérzéseim velük - talán azért, mert amikor Szonja 1 éves volt, egy ilyen helyen szedett össze egy jó kis rota vírust, aminek kórház lett a vége -, de ha rossz idő van (annyira, hogy az ember az orrát sem dugja ki szívesen a lakásból) és a gyerekek nem tudják az energiájukat hol levezetni, a játszóház egy lehetséges opció arra, hogy kitombolják magukat. Azon kívül, hogy egy jó kis vírus és baci összeszedő hely a játszóház, olcsónak sem túl olcsó. De ha már unjuk, hogy a gyerek a kanapé tetején, vagy netalán a fejünkön ugrál, nincs már kedve sem társasozni, sem kreatívkodni, akkor érdemes rááldozni a belépőjegyre a pénzt. 

Manapság nagyon sokan játszóházakban tartják a születésnapi zsúrokat, ami nagyon kényelmes megoldás, hisz nem kell sem ennivalóval, sem elfoglaltsággal készülnünk és még takarítanunk sem nekünk kell. Nekem ugyan kicsit személytelenek ezek a zsúrok, de már az én lányaim is rágják a fülemet, hogy játszóházban szeretnék tartani a születésnapjukat. Eddig ellenálltam, de lassan azt hiszem megtörnek.

Az árakról még pár szót. A legtöbb helyen már nem óradíjat kell fizetnünk, hanem csak egyszeri belépőt és korlátlan ideig tombolhatnak csemetéink. 2 maximum 3 óra szerintem bőven elég arra, hogy a gyerkőcök lefáradjanak.

Amit érdemes még tudni a játszóházakról. Cipőben nem lehet bemenni a játszóterületre. Vigyünk a gyerkőcnek (meg magunknak is), tutyit, vagy valamilyen vastagabb zoknit, legjobb talán aminek van gumitalpa, mert az nem is csúszik. Ételt, italt legtöbb helyre nem lehet bevinni (én azért szoktam vizet tenni a táskámba).

Pár játszóházat felsorolok, és megpróbálom kiemelni egynek-egynek az előnyét, vagy különlegességét. Egyébként meg a legtöbben hasonló jellegű játékok vannak. Szinte mindegyikben van egy elkülönített rész az egész piciknek, vannak felfújható, megmászható ugráló "várak" csúszdákkal, mászótornyok illetve labirintusok.

Ha jól emlékszem Kittit első játszóházas élménye az Állatkerti játszóházban érte. Még járni sem tudott, de ebben a játszóházban is van egy elkülönített rész a pindurkáknak is. Van itt homokozó és egy társasjátékos sarok is (bár gondolom legtöbben nem emiatt jönnek ide).

Legtöbbet talán a Kalandpark játszóházban jártunk, a Lurdy Házban. Közel van lakóhelyünkhöz és tekintettel arra, hogy maga az üzletközpont sem a legközkedveltebbek közé tartozik, a játszóházban sincs általában tömeg. A lányok a legjobban a labirintust szerették, megszámlálhatatlanszor másztak végig benne, mi meg csak forgattuk a fejünket, hogy mikor hol fognak felbukkanni. 

A Sugár játszóházban csak egyszer jártunk, bár ez is közel van hozzánk. Nem túl nagy területen van, de a lányok azért eltöltöttek egy órácskát itt is. Többet nem nagyon tudok erről a helyről írni, mert én tulajdonképpen bent sem voltam, csak a kispadon ültem, míg ők felfedezték a játékokat.

Rákoskeresztúron található egy másik Kalandpark játszóház. Itt egyik alkalommal egy átlagos hétvégén voltunk, nem voltak sokan, nem kellett tülekedni egy-egy játék kipróbálásáért. Másodszor egy zsúron voltunk, de a játszóház elfelejtett szólni a szülinaposnak, hogy aznap lesz a farsang is. Nagy tömeg, zsúfoltság, kaotikus állapotok, alig találtam meg a gyerekeket. Zsúr rendezés szempontjából szerencsés, hogy a játéktértől elég jól elkülönülnek a szülinapos szobák. A játszóházban sószoba is található, ahol esetleg mi eltölthetünk egy kis időt, míg csemeténk tombol.

Lányaim nagy kedvence a Kackac játszóház. Itt a szokásos játékokon kívül több trambulin is van, amit gyerkőceim nagyon szeretnek. Itt is van a babasarokban homokozó (mint az Állatkerti játszóházban). Sajnos a viaszos korcsolyapályát valamiért megszüntették, pedig nagyon klassz volt, még korcsolyákat is adtak a csúszkálni vágyóknak. Van egy pici "focipálya" is. 

Nekem az egyik legszimpatikusabb játszóház (azok közül, amikben eddig jártunk) a Kölyökvadon játszóház. A Récsei centerben található, elég nyugis hely, nincs tömeg. A mászótornyon, ugrálóváron kívül van mászófal  és trambulin is. Különlegessége a helynek az állatok! Kaméleon, sün, kígyó, amiket megmutatnak a gyereknek, sőt meg is simogathatják őket. A szülinapi zsúros szobák itt is jól elkülönítettek a játszótértől. A szülőket pedig kondisarok várja!

Végül az egyik legnagyobb játszóházról egy mondat, ami nem más, mint azElevenpark. Tényleg hatalmas a tér, rengeteg játék várja a lurkókat. Van több ugrálóvár, trambulin, mászófal, kalandpálya, óriás csúszda, elektromos kisautók. 

Kalandparkok

Ebben a bejegyzésben írtam azokról a kalandparkokról, ahol már jártunk a gyerekekkel. Általában 3 éves kortól lehet ezeken a helyeken kipróbálni a drótkötélpályákat. A legtöbb kalandparkban vannak külön gyerek pályák az egész kicsiktől a nagyobbakig. Mielőtt elindulunk gyerekekkel ezekre a helyekre érdemes a honlapjukon megnézni, hogy hány gyerek pálya van, és azok hány cm-es magasságtól használhatóak. 

 

Budapesti városnézés, akár nyomozással egybekötve

A fővárosban lakunk, de a belvárosba, vagy Budára ritkán megyünk. Jártunkban-keltünkben be szoktuk mutatni a gyerekeknek a budapesti nevezetességeket, de érdekesebbé tehetjük pl. egy városnéző buszozással (találtam egy cikket ezzel kapcsolatban, a cikk írója több ilyen buszt is kipróbált). Mi egy tavaszi hétvégén úgy jártuk be a város egyik részét, hogy közben nyomoztunk, a "krimiestek" által kitalált bűntény ügyében. (8-10 éves kortól már biztos élvezik a gyerekek ezt a fajta 'nyomozást'). Nyomozásunkról röviden itt számoltam be.

Martonvásár, Brunszvik kastély és a parkja

Budapesttől mindössze 30 km-re, gyönyörű angol park. A belépő megfizethető, a családi jegy 1900 Ft (ha jól emlékszem). Elvileg nem lehet bemenni a parkba gördeszkával, biciklivel, motorral, rollerral. Gyakorlatilag minden lurkó valamilyen járgány nyergében ült. Elemózsiával készüljünk, ha hosszabb ideig kívánunk sétálni, mert a parkban nincs büfé. Mosdó a bejáratnál található.

A kastély weboldala

Saját látogatásunkról blogbejegyzésem.

Tura, Schossberger kastély és Bika tó

Egy borongós délután autókáztunk el a Budapesttől kb. 1 órányira található Turára. Már rengeteg fotót láttam a Schossberger kastélyról, ami arra késztetett, hogy személyesen is megnézzük. A kastély weboldalán megismerkedhetünk röviden az épület és az építtetők történetével, itt pedig én írtam pár szót a látogatásunkról. 

Mezítlábas park, Tabajd

Martonvásári kiruccanásunk során egy kis kitérőt téve indultunk haza. Kitérőnk oka a tabajdi Mezítlábas park. Ahogy az a nevében is benne van, itt ha nem is kötelező, de ajánlott kipróbálni a különböző "útfelületeket" meztélláb. Taposhatunk agyagos talajon, homokban, fenyőtobozokon, folyami kavicson stb. Pár mondatot és képet saját megtapasztalásunkról itt írtam.

Sehol sziget élménypark - Nőtincs

Igazi gyerekparadicsom, kb. 1 órás autózással érhető el a fővárosból. Sok-sok állat (kecske, baromfi, bárány, lovak), lovaglási lehetőség, lovaskocsizás, "dotto" vonatozás, játszótér. Egy étterem jellegű büfében enyhíthetjük éhségünket, szendviccsel, virslivel, vagy babgulyással (nagyobb választék utolsó ottjártunkkor nem volt). Érdemes figyelni a honlapjukat, mivel évközben különböző programokkal várják a gyerekeket, nyáron pedig táborozási lehetőség is van!

Mi kétszer jártunk ezen a helyen, amiről itt és itt számoltam be. 

Kopaszi gát

Egyik nagy kedvencünk, ha nem akarunk sokat utazni, de az udvarunkat is unjuk már. Fantasztikus környezet, a nyitás óta eltelt 2-3 (?) évben nem romlott a színvonal. Gyönyörűen nyírt pázsit, gondozott növények. Vigyük magunkkal a gyerekek járgányát, biciklit, rollert, kismotort, és fussunk utánukJ A játszótér jópofa, bár nem túl nagy, de arra elég, hogy a kerekezés után egyet csúszdázzanak, hintázzanak vagy homokozzanak. Utána lemehetünk a partra kavicsot dobálni (ha nincs túl magasan a vízszint), leheveredhetünk a fűben, elmajszolhatunk egy kenyérlángost, amit a Ponyvaregény nevű vendéglátóipari egység előtt sütnek a kemencében, tollasozhatunk.

Két helyen van kulturált mosdó. Idén már nem ingyenes a parkolás, de nem kell egy vagyont otthagynunk 300 Ft/nap. Este 10-kor bezárják a gátat!

Pákozd-Sukorói Arborétum

Az arborétum tökéletes hely egy egész napos program eltöltéséhez. 50 km-re van mindössze fővárosunktól, lehet kirándulni az arborétum területén kialakított másfél km-es tanösvényen, játszani a két játszótéren, sütögetni, bográcsozni a kialakított tűzrakóhelyeken, focizni a focipályákon, gyönyörködni a tájban a kilátóból, ismereteket szerezni a tájházban illetve a halászati kiállításon, testünket edzeni az erdei tornapályán. Mi egy gyönyörű őszi napot töltöttünk itt el.

Visegrád 

Fellegvár és Bobpálya, egyik kedvenc kiránduló helye a budapestieknek. Közel van a fővároshoz, gyönyörű a kilátás a Dunára, Duna-kanyarra a fellegvárból. Minden évben megrendezik nyáron a Palotajátékokat. A bobpálya nekünk felnőtteknek nagyon bejött, a lányok kicsit be voltak tojva, ha gyorsabban mentünk, de azért tetszett nekik. A közelben van egy canopy pálya a bátrabbaknak. Egy napsütéses tavaszi vagy őszi napon kiváló kirándulási célpont.  

Vácrátóti Arborétum

A vácrátóti arborétum honlapja szerint hazánk leggazdagabb tudományos élőnövény gyűjteménye. Régen jártam ebben a gyönyörű kertben, amit a legjobban tavasszal és ősszel szeretek. Utolsó látogatásunk alkalmával egy szép őszi napon jártunk itt – akkor még csak egy gyerekes családként -, a park ezer színben pompázott a fák sárga, barna, bordó leveleitől. Kedvencem a vízimalom és környéke, oda minden arborétumi séta során ellátogatok, annyira meseszerű, valahogy olyan érzetem van, hogy mindjárt előtoppan a vízimalomból egy mesebeli öreganyó.

Mivel nagyon közel van (kb. 7 km) a veresegyházi medvepark, ha gyerekeink jól bírják a kiképzést akár egy egész napos kirándulást kerekíthetünk a két hely meglátogatásából. Másik lehetőség, ha kevésnek érezzük a vácrátóti arborétumi sétát, összekapcsolhatjuk egy váci Duna-parti andalgással. 

Váci Duna-part

Szintén kedvenc helyeink egyike. Emlékszem egy alkalomra, amikor Kitti kb. 7 hónapos lehetett. Október közepe lehetett és szinte nyáriasan meleg idő. Hatalmasat sétáltunk, majd leheveredtünk a játszótér mellett a fűre és onnan néztük, ahogy a gyerekek csúszkáznak. Nem sokáig nézelődtünk, mert nagy kedvet kaptunk, hogy mi is kipróbáljuk ezt a játékot. A komp állomás környékén van egy jó fagyizó is, ki ne hagyjuk!  

S ha már váci Duna-part keressük meg az Ártéri tanösvényt, mely Vác déli részén található. Ott jártunkkor sajnos nem tudtuk megtekinteni, mert pont víz alatt volt. De a környező liget is kellemes hely. Emlékeim szerint a Duna-parti kerékpárút a tanösvényhez vezet.  

Alcsútdoboz – Arborétum 

Egy hosszú hétvége eltöltésére érkeztünk meg Alcsútdobozra, a Diana panzióba. Már nem is tudom miért erre a panzióra esett a választásunk. Arra emlékszem, hogy ebben az időben fokozódott fel Kitti lovak iránti érdeklődése, és egy olyan helyet kerestünk ahol vannak lovak, de nincs messze a fővárostól, és nem utolsó sorban megfizethető. Szonja ekkor még csak 4 hónapos volt. Kellemes 3 napot töltöttünk itt el, gyönyörű kertje van a panziónak, Kitti állandóan a lovak körül sündörgött. A nevükre a mai napig emlékszünk Rómeó és Csavargó.  

Őszintén szólva nem is tudtam, hogy Alcsútdobozon Arborétum is van. A hétvégi sétáink során fedeztük fel, s bekukkantottunk. Nem bántuk meg. Egy jót sétáltunk, hallgattuk a békák kuruttyolását, Kitti pedig minden fűszálat (kis túlzással) megcsodált. Idén márciusban jártunk az Arborétumban másodszor, amikoris a híres hóvirágmezőt néztük meg. Érdemes volt! 

Született egy újabb bejegyzés az alcsúti arborétumról, ugyanis 2014-ben ismét ellátogattunk a "hóvirág ünnepre". Nemcsak mi felnőttek, de a gyerekek is élvezték a sétát a 2,5 hektáron nyíló hóvirágok között. 

(Amennyiben még nem jártunk a Mezítlábas parkban, és az alcsúti arborétumba vezet utunk, ugorjunk át a szomszédos Tabajdra!).  

Tisza-tó és környéke

2 évvel ezelőtti nyaralásunk során beleszerettem a Tisza-tóba és környékébe. Aki már unja a balatoni nyaralásokat, kiválthatja egy tisza-tóira. Itt nincs olyan nagy nyüzsgés, van hely a parton a törülközőnek, még a legjobb strandszezonban is. Nekünk Poroszlón volt a szállásunk a Fűzfa pihenőkaprkban. Tisza-tavi nyaralásunk élményeiről ezeken az oldalakon olvasható beszámoló: 1. 2. 3. 4. 5.

Ha nem alkalmas az idő épp strandolásra a környéken kirándulhatunk. Bringázhatunk a tó körül kiépített kerékpárúton, lovagolhatunk a közeli Gulyás tanyán, elcsónakázhatunk a Madárrezervátumhoz, végiggyalogolhatunk a Tisza-tavi Tanösvényen, elmehetünk Debrecenbe (a civis város kicsit messzebb van, de megéri elautózni), Hortobágyra, Egerbe, Egerszalókra. Mi ezeken a helyeken jártunk: Aquaticum (élményfürdő, Debrecenben), Hortobágy, Pusztai állatpark;Mátai ménes, debreceni állatkert és vidámpark.

Négy évvel később, 2012-ben ismét ellátogattunk nagy szerelmemhez, a Tisza-tóhoz. A szerelem  elmélyült, mert most a már nagyobb csemetéinkkel több túrát is bevállaltunk, így a tavat és környékét még jobban megismerhettük. A 2012-es nyaralásunkról több posztot is írtam: ezt, meg eztami telis-tele van a környék látnivalóinak linkjével.

Margitsziget 

Lányaim azért szeretik ezt a helyet, mert jókat lehet futkározni, lehet kicsi autót bérelni, amit ők hajtanak és vezetnek, vannak állatok a sziget vadasparkjában, van egy klassz játszótér, hatalmas szökőkút és még sok minden más. Ha fővárosiak vagyunk és nincs kedvünk sokat utazni azért, hogy "kiránduljunk", sétáljunk, pattanjunk fel a 26-os buszra, ami bevisz a szigetre. Egy-két képekkel tarkított beszámoló tőlem: 1. 2. 3. 4.

Szigligeti vár

Szintén 2010-es nyaralásunkkor kaptattunk fel a szigligeti várhoz, ahonnan fantasztikus a kilátás a Balatonra, és a Balaton felvidékre. Ha a tapolcai medencében járunk ne sajnáljuk az időt és energiánkat felsétálni a történelmi romokhoz!

Tapolca

Egy hetet töltöttünk el ebben a városkában 2010 júliusában. Akik nem szeretik az igazi láblógatós, semmit sem csinálunk nyaralást, azoknak is szívből tudom ajánlani e helyet. Remek kiindulópont a környék felfedezéséhez, s 15 km-es körzetben bőven akad mit felfedezni. Tapolcán kihagyhatatlan a tavas barlang, valamint a Malom tó és környéke. Akik szeretik a szállodai kényelmet pihenésük során válasszák a nekünk is szállásunkul szolgáló Pelion hotelt. 

Western park - Nemesvita

Szerintem egyedülálló hely, legalábbis nem tudok róla, hogy létezik hasonló kis hazánkban. Hollywoodi western film fíling a Balaton felvidéken. A napi 1500 Ft-os belépődíjért (2010-es ár) dobálhatunk patkókat, kipróbálhatjuk az íjászatot, a gyerekek trambulinozhatnak (szerintem a felnőttek is), pónilovagolhatnak, simogathatunk tengerimalacot, nyuszikat, megetethetjük a kecskéket, kipróbálhatjuk az aranymosást, résztvehetünk indián szeánszon, megtekinthetjük, hogy milyen lehetett a vadnyugaton egy bankrablás, s egy indián és egy cowboy versengése és még sorolhatnám. Egyszerű, de nagyon ötletes megoldásokkal találkoztunk a Western parkban, Nemesvitán, ahol egy egész napot is eltölthetünk, annyi látni-, tennivaló akad. (Szintén 2010-es nyaralásunkkor jártunk itt.)

Sümegi vár

Akik a Balaton felvidéken járnak ide biztos ellátogatnak. A meredek hegy tetején álló sümegi vár falai sok támadást átéltek, s köszönhetően az 50-es, 60-as évek régészeti feltárásának és helyreállításának ma is sétálhatunk a várfal tetején, s a váron belül. Rendszeresen rendeznek a vár tövében középkori lakomával egybekötött lovagi tornákat. 

Szarvaskő, Eger, Szilvásvárad, Egerszalóki fürdő

Kisgyerekeseknek, nagyobb gyerekeseknek, bármilyen korosztálynak találunk ezen a környéken elfoglaltságot. Mi 3 napot töltöttünk el a Bükkben, kiruccanásunkról beszámoló itt található. 

Sok minden kimaradt, hisz nem voltunk Szilvásváradon a Lovasmúzeumban, a Kocsikiállítást sem néztük meg és a Lipicai ménest sem tudtuk megnézni közelebbről.

Skanzen, szentendrei Szabadtéri Múzeum

Aki idekészül jó, ha tudja, hogy egy nap alatt nem megtekinthető. Hatalmas területen rengeteg látnivaló, kipróbálni való, kóstolni való. Rövid beszámolót írtam az első látogatásunkról itt.

Tata, Öreg-tó és Cseke-tó

2014 januárjában jártam először a tatai Cseke-tónál kialakított Angolparkban. Az Öreg-tónál már többször jártam, jártunk, a Várban is, de ez az Angolpark eddig kiesett. Aki nem szeret túrázni, de egy kellemes helyen szívesen sétál, vagy ha pici babával, babakocsival jól járható helyre szeretnénk menni, bátran ajánlhatom ezt a helyet. Rövid posztom és pár kép téli kiruccanásunkról itt olvasható.

Tihany

Egy tavaszi hétvégét töltöttünk el négyesben Tihanyban. Mennyivel másabb arcát mutatja ilyenkor a Balaton és a balatoni város! Kihalt, csendes utcák, kristálytiszta vizű Balaton. És a barátlakásokhoz is érdemes egy kicsit túrázni! Tihanyi barangolásunkról itt olvashattok.

Gyula, az ékszerdoboz

Szívem csücske ez a város. Kár, hogy fővárosunkból nem vezet közvetlenül autópálya, mert biztos gyakrabban ellátogatnánk ide. Mi az évi szokásos gyereknélküli hosszú hétvégénket töltöttük itt el, de biztos, hogy a gyerekekkel is visszamegyünk, mert nagyon sok látnivaló van helyben és a környéken.

Baja és a Gemenci erdő

Baján már másodszor jártunk a gyerekekkel. A második kirándulásunkra tulajdonképpen kisebbik lányom kifejezett kívánságra került sor az egyik őszi szünetben. Sajnos csak 2 éjszakát tudtunk itt eltölteni, így nagy kirándulást a rövid időre, valamint a hideg időre tekintettel nem tudtunk szervezni, de a Sugovica parti séta, a Gemenci erdőben tett vonatozás és mini túra azért betekintést adott ennek a szép ország résznek a kincseibe. Hosszú hétvégénkről ezen a csodás tájon itt írtam egy bejegyzést.

Magyarpolány, Somló hegy, Csárdahegyi őskarszt

A Bakony délnyugati lejtőjén található kis falu Magyarpolány. A Sobri Jóska kalandpark meglátogatásakor ennek a falunak a műemlékutcájában szálltunk meg, egy hosszú hétvégét töltöttünk el  a környéken. Megmásztuk a Somló hegyet, megnéztük Somló várát, majd hazafelé úton a Csárdahegyi őskarszthoz és Veszprémbe is ellátogattunk. Kalandparki bejegyzésemben tettem fel pár fotót ezekről a helyekről. (Tavasszal a Somlóhegyen rengeteg medvehagymát találhatunk! Nagyon finom, még az én egyéb hagymát nem evő gyermekeim is jó ízűen fogyasztották.)

Zempléni barangolások

Nagy kedvencem lett a Zemplén. Kicsit ugyan messze van a fővárostól, ahol élünk, de ha megtehetjük érdemes legalább egy hosszú hétvégére elutazni ide. Mi is így tettünk egy tavaszi hétvégén. Megnéztük a boldogkői és a regéci várat, kisvasutaztunk és túráztunk egy kicsit, gyönyörködtünk a megyerhegyi tengerszemben és a sárospataki vár udvarába is bekukkantottunk. Beszámolók a zempléni bolyongásainkról: regéci és boldogkőváraljai várak, Telkibánya, kisvasút és Kőkapu, megyer-hegyi tengerszem és rákóczi vár.

Készítettem már jó régen egy bejegyzést amolyan program ajánlóval, ötletekkel, hogy hova mehetünk a gyerekeinkkel Budapesten és környékén, vagy akár távolabb fővárosunktól. A bejegyzést folyamatosan bővítettem, frissítettem, azokról a helyekről ahol jártunk és megszerettünk. Olyan nagyra nőtte ki magát a bejegyzés, hogy már nem engedett több karaktert, így most részekre bontom a program ajánlót. Ebben a bejegyzésben az erdei kirándulásainkra, túráinkra mutató bejegyzéseket gyűjtöttem össze.

Budai hegyek

A budapestiek legkedveltebb kiránduló helye. A fővárosban van, gyorsan elérhető tömegközlekedéssel is. Egy-egy naposabb tavaszi napon ezrek keresik fel a közkedvelt helyeket: Normafa, János-hegyi kilátó, Hárs-hegy, Gyerekvasút,Libegő. 

Ötlet: Fogaskerekűvel menjünk el a Széchenyi-hegyi végállomásig, innen menjünk tovább a János-hegyi megállóig a Gyerekvasúttal (vagy sétáljunk el a Normafáig, itt is körülnézhetünk, ehetünk egy finom rétest „A Rétesesnél”, majd utána a normafai megállóban szállunk fel a gyerekvasútra). Az Erzsébet kilátóhoz való felkapaszkodás, panorámában gyönyörködés, leereszkedés után a Libegő állomásával szemben található játszótéren elfogyaszthatjuk szendvicseinket (vagy ha nem hoztunk magunkkal a Libegő büféjében is vásárolhatunk ennivalót), a gyerkőcök pedig libikókázhatnak, hintázhatnak. Miután mindenki „kipihente” magát lelibeghetünk a hegyről.   

Budai hegység, Remete szurdok

Egy tavaszi délelőtti túránk helyszíne volt a Remete szurdok, Remete barlang és Remete hegy. Kb. 3 km-nyi séta, van benne egy kis kaptató, de bátran neki lehet vágni gyerekekkel is. (Babakocsival nem javasolnám, mert a hegymenet tényleg meredek és köves, sziklás.) A még kopár fákkal is szép hely, el tudom képzelni, hogy milyen gyönyörű lehet késő tavasszal, illetve ősszel.

Budai hegység, Zsíros hegy és Nagy Szénás

Férjemmel kettesben egy nyári délutánon könnyű és rövid túrára vágytunk. Nem gondoltuk, hogy az Alsó Zsíros hegy és a Nagy Szénás megmászását a természet gyönyörű panorámával jutalmazza meg! Nem tudjuk pontosan, hogy mennyit mentünk, de mi kb. 10 12 km-re saccoltuk a túrát oda-vissza. Ha gyerekünk nincs nagyon hozzá szokva még a túrázáshoz, kiránduláshoz, akkor inkább csak a Nagy Szénásra való felkapaszkodást javaslom. Ez esetben Nagykovácsiból kell indulnunk, innen kb. 2-3 km a hegy tetőig az út. A kirándulás részleteiről és ittlehet olvasni.

Budai hegység - Rózsika forrás és Szarka vár

Kellemes séta a város határában, egy csordogáló patak mentén, fahidacskák, megmászásra ingerlő dolomit falak, a Budai hegység egyetlen vízesése, forrás, rét, szalonnasütő helyek és egy vár. Egy szép őszi napon jártunk Solymáron, ahol mindezzel találkoztunk. Bátran ajánlom azoknak is, akik még nem tudják nélkülözni a babakocsit, vagy a futóbiciklit, kismotort. Ezekkel a járművekkel egyedül a várhoz nehéz felmenni, pedig megéri, mert szép kilátás fogadja az arra járót. Kirándulásunkról rövid beszámoló, pár képpel itt olvasható.

Budai hegység - Jági tanösvény

Könnyű túra kisgyerekeseknek. Pilisszentivánnál található a tanösvény, mely mindössze 3,5 km hosszú és a szintkülönbség is elhanyagolható. Egy hétvégi délelőtti vagy délutáni programnak kiváló! Ki ne hagyjuk a tanösvénytől nem messze a főút mellett található játszóteret! A mi túránkról leírás és fotók itttalálhatóak.

Barlang és Hármashatárhegy

Egész napos programot is kerekíthetünk egy barlangtúrából, amit egy hegyi túrával köthetünk össze. A Szemlőhegyi barlangban kezdjük napot. (Akiknél a gyerkőc már elmúlt 5 éves, azok a Pálvölgyi barlangot is megtekinthetik.) A Szemlőhegyiben a túra ideje 40 perc, ez pont annyi, amennyit egy kisebb csemete is végigsétál. A két barlang a Hármashatárhegy lábánál van, így túránkat ide folytathatjuk. A Fenyőgyöngye étteremtől elindulhatunk gyalog a siklóernyősök "repülőterére", vagy felmehetünk autóval is (van parkoló) és ha szerencsénk van, még siklósokat is láthatunk elrugaszkodni a hegytől. Ha autóval mentünk fel, akkor is sétáljunk egyet az erdőben, majd ha kellemesen elfáradtunk menjünk vissza a Fenyőgyöngye étterembe telerakni bendőnket. A desszertet inkább aDaubner cukrászdában fogyasszuk el! (Mi egy szép őszi napon jártunk ezeken a helyeken. Beszámoló itt.) 

Egy másik hármashatárhegyi kirándulásunk leírása. Rövid körséta, kisebb kaptatóval.  

Pilisi szurdok

Egy őszi hétvégén látogattunk el a Pilis egyik legkedveltebb kirándulóhelyére, a pilisi Szurdokhoz, vagy más néven Dera szurdokhoz. Könnyű terep, kisgyerekekkel is teljesíthető. A szurdok kb. 2 km hosszú, a leírások szerint 30-40 perces túra (felnőtteknek). Érdeklődő, kíváncsi gyerekekkel azért kicsit többre számítsunk. Gyönyorű hely, ajánlom minden kirándulni szerető családnak. A mi beszámolónk itt olvasható.

Pilis: Rám szakadék 

Sokak kedvelt kirándulási célpontja. Gyerekekkel lehetőleg tavasszal, vagy nyáron menjünk ide, mert téli időben nagyon veszélyes is lehet. Mi egy nyári túrátszerveztünk ide rokon gyerkőcökkel, na persze meg a mi kettőnkkel. Nagyon élvezték és némi segítséggel, de meg tudták csinálni!

Pilis: Holdvilág árok

Nagy kedvencem. Igaz a pár évvel ezelőtti nagy viharok kicsit átrendezték a terepet. Amikor a 2010. augusztusi kirándulásunk előtt utoljára jártam itt, még végig lehetett menni az "árokban". Ma már sajnos nem, mert tele van hatalmas kidőlt fákkal (2010. augusztusi állapot). Megéri elmenni, mert gyönyörű hely, de kisgyerekkel nem vállalnám be.

Pilis: Zsivány sziklák

Dobogókőtől számos túraútvonal indul a Pilisi hegységbe. Az egyik, amelyet bátran ajánlhatok kisgyermekes családoknak is a Zsivány sziklákat is érintő kék körútvonal. A táv rövid, emelkedő szinte alig van benne. A táj csodálatos, a hatalmas sziklatömbök félelmetesek. Egyre azért vigyázzunk, a Zsivány szikláknál jó szorosan fogjuk meg a gyerkőc(ök) kezét, amikor a tetejükön sétálunk! Egyik túránkról ezen a helyen számoltam be. 

Pilis: Teve szikla, Egri vár (másolata)

Pilisborosjenőről kiindulva érhetjük el leghamarabb és legkönnyebben a Teve sziklát, ahonnan pár száz méterre található az Egri vár másolata is (ahol az Egri csillagok című filmet forgatták annak idején). A mi rövid túránknak ez a két fő állomása volt, de ha hosszabb és nehezebb kiránduláshoz van kedvünk, akkor végig mehetünk a Kevély-hegyi Tanösvény útvonalán is. A rövid túránkról ittolvasható a bejegyzésem.

Börzsöny: Nagyirtáspuszta - Sas hegy - Só hegy

Egy őszi szünetben jártunk a Börzsönyben barátainkkal. Egy kb. 5-6 km-es túrát terveztünk, de kevesebbet bírtak a gyerekek. Így is érdemes volt elmenni, mert a két hegyről gyönyörű a kilátás a környező hegyekre. 

Börzsöny: Diósjenői Erdei Szabadidőpark

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a helyről. Akkor menj ide a gyerekekkel, ha erdei környezetben szeretnél kikapcsolódni, akkor is ha szeretsz túrázni és akkor is, ha nem. Egy igényes hely - bár fizetős! -, ahol akár egy egész napot is eltölthetsz a gyerekekkel sütögetéssel, bográcsozással, kemencézéssel, focival, hintázással, állatsimogatással és egy kis sétával. De ha úgy adódik kedvetek egy kisebb túrával. Ez a hely lett egyik szívem csücske, amiről itt írtam részletesebben sok-sok képpel.

Börzsöny: Naszály hegy, Gyadai tanösvény

Csak pár címszó a tanösvényről: Hangya Dani, pallósor a mocsár felett, Óriások asztala, billenő híd, függő híd! Egyik legélménydúsabb kirándulásunkról itt lehet olvasni.

 

A tavaly megnyitott giga játszótér nagyon bejött a lányoknak, ezért megígértem nekik, hogy az idei nyári szünetben is ellátogatunk ide.Szívem szerint gyakrabban is elvinném őket, de sajnos ennek a programnak az ára is elég húzós.(Itt található az információ a jegyárakról.) Igaz van lehetőség rá, hogy pl. szerdán olcsóbban bejussunk, mert ezeken a napokon a kísérőknek (egy gyerek után egy kísérőnek) nem kell jegyet váltani. Ezen kívül van egy olyan kedvezmény, hogy 17 óra után (a park 19 óráig van nyitva) fél áron lehet bemenni. Fontos tudni, hogy a belépéskor kapott karszalag 4 óra játék időre jogosítja fel viselőjét.

Mi egy kora délután fodrászkodás után mentünk először a parkba, pont 5 órára értünk oda, de a pénztár előtt kígyózó sorok, valamint a játszótéren látott gyerekek tömege elriasztott bennünket. Inkább hazajöttünk és másnap nyitás után nem sokkal váltottuk meg a belépőjegyet. Meglepődtem, mert nagyon sok játékkal bővült a nyitás évéhez képest a park. Szerintem még egyszer annyi játékot építettek a kibővített részen, mint amennyi a tavalyi évben volt. A giga játszótéren töltött 3 óra (sajnos egy vihar nem engedte, hogy kiélvezzék a lányok a lehetséges 4 órai időtartamot) csak az új rész játékainak kipróbálásával telt el.

Az új rész játékai nagyon-nagyon ötletesek! Először is kialakítottak egy vizes részt. Itt mindenféle eszközökből hol kiszámíthatóan, hol kiszámíthatatlanul jön a víz, van vízi ágyú, amivel egymásra lövöldözhetnek, nagy melegben jó kis hűsítő. (Fürdőruhát, törölközőt ne felejtsünk el magunkkal vinni!). Van itt is egy várszerű építmény csúszdával és függő híddal, amit egy vízzel teli vár árok vesz körül (ebben tilos a fürdés!). Építettek egy hatalmas hajót, amin mászókázni lehet (meg ki tudja még mit). Van egy dzsungel mászóka, egy ugráló, egy homokbánya csillével, homokmosó eszközökkel itt aztán tudnak sarazni! 

A park nagyon szépen karbantartott, a füves részre le tudunk teríteni pokrócot, ahonnan szemmel követhetjük csibéinket (ha már elég nagyon ahhoz, hogy ne kelljen állandóan a nyomukban lenni). Vannak árnyékot adó fák is (nekünk szülőknek). A mosdó továbbra is szép tiszta, és ha megéheztünk ott van a büfé.

A tavalyi látogatásunkról itt írtam egy bejegyzést.

Végül pár fotó a park új részéről:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

 

 

Szombaton elutazunk. 1400 km-t kell magunk mögött tudni, hogy elérjük úti célunkat. Tegnap éreztem először, hogy izgulok. Úgy alakult, hogy a lányokkal még nem voltunk négyesben ilyen messze nyaralni. Illetve igen, 2007-ben (atyaég, már 7 éve!), amikor Kitti másfél éves volt, Szonja pedig még a pocakomban úszkált (a tenger helyett). Arra ők nem emlékeznek, Kitti is csak a videókból "emlékszik". Vagy inkább a videókra, amiket ott készítettünk és egy időben minden nap megnéztünk kérésére. 

Vegyes izgalom ez. Van benne egy kis félelem féle, hogy fognak a lányok hajnal 2 körül felkelni (3-ra már a reptéren kell lenni), hogy fogják viselni a két és fél órás utat, én hogy fogom viselni az utat (nem mondanám, hogy a repülő a kedvenc közlekedési eszközöm). Van bennem persze pozitív izgalom is, várom már, hogy először megmártózzunk a tengerben, mászkáljunk a környéken, felfedezzük az ország egy részét, megkóstoljuk a finomabbnál finomabb ételeket, süttessük a hasunkat, hajókázzunk (igaz ez utóbbit még sem várom annyira).

Nem szoktam listát írni a bőröndbe bepakolandó dolgokról, de most már egy hete ott figyel egy teleírt papírlap az étkezőpulton, ahol mindig szem előtt van. Néha felírok még egy-két dolgot, vagy éppen kihúzok. Ezen a papíron szerepel az is, hogy még mit kell beszerezni utazás előtt, ez a lista napról-napra rövidül.

Általában az utazás előtti nap (vagy ha este indulunk valahova, akkor délelőtt) szoktam csomagolni. Most kivételt fogok tenni és már csütörtökön el kezdem a pakolást, ha valami még eszembe jut, akkor tudjam pótolni. 

Nem is tudom összeszedni a gondolataimat sem...már ott akarok lenni! Legyen már szombat! 

 

Június 3-ik vasárnapja, Apák napja. Ez az ünnep (mint még egy-kettő) Amerikából származik, szerintem itthon nem sokan tartják meg. Mi sem tettük meg ezidáig. Nem is tudtam igazán, hogy mikor van ennek a napja. Egyszer Kitti felfedezte, hogy idei fali naptárunkba K. (aki minden évben a családi kalendárium készítője) bejelölte ezt a jeles napot, így nem történhetett meg, hogy azt elfelejtsük.

De ha már felköszöntjük a családfőt ezen napon, illik valamilyen ajándékot is adni neki. Mindenféleképpen saját készítésű ajándékra gondoltam, amit persze a lányok készítettek el. Böngészve az internetet két ötlet fogott meg igazán. Az egyik azt mutatja meg, hogy mennyire szeretik az apukájukat, a másik pedig azt, hogy miért is szeretik.

Az első ajándékhoz fogtunk egy kartont és a lányok körbe rajzolták külön-külön mindkét tenyerüket. Majd ollóval szépen kivágták azt. Fogtunk egy másik kartonpapírt és levágtunk belőle egy 5 cm széles és 90 cm hosszú sávot. (Nekünk nem volt ilyen hosszú kartonunk így két 5 cm széles csíkot ragasztottunk össze.) Miután megvolt a megfelelő hosszúságú karton csíkunk azt 5 cm-enként ide-oda hajtogattuk, mint amikor legyezőt készítünk. Így lett 18 db 5x5-ös négyzetünk. Mindegyikbe egy-egy betűt írtunk, a szöveg pedig ez volt: "Ennyire szeretlek!". A kartoncsík első és utolsó négyzetét beleragasztottuk a lányok kivágott tenyerébe. Ilyen lett:

• 
• 
• 

A másik ajándék a "szeretet befőtt". Ez sem saját ötlet, azt hiszem a Gyereketetőn láttam valami hasonlót (ott esti beszélgetésekhez voltak kérdések belerakva, ha jól emlékszem) és ez lett átalakítva szeretet befőtté.. Fogtunk egy kisebb befőttes üveget, és jó pár színes kartonpapírt amit kisebb darabokra vágtunk. Mindegyikre ráírtak valamit a lányok, hogy miért szeretik apát (pl. mert vicces, mert jó vele biciklizni, mert este fogja a kezem míg el nem alszom stb). Teletöltötték az üveget ilyen szeretet cetlikkel és már csak az üveget kellett kicsit dekorálni. A tetőre kivágtak egy textildarabot, Raffia szállal rögzítettük a befőtt tetejéhez, majd egy kartonpapírból kivágtak két szívet. Az egyikre az lett ráírva, hogy "Szeretet befőtt", a másikra pedig az, hogy "Szeretünk, mert...".  

• 
• 
• 
• 

A nagy napra megtanultak egy-egy rövid verset is.

Kitti ezt mondta el apukájának:

"Süt a nap az égen, és én boldog vagyok,

Mert az apukámnak kicsi lánya vagyok,

Tudom Te is örülsz, hogy itt vagyok neked,

A Te szemed fénye, kedves kis gyermeked."

Szonja ezt választotta:

"Szép vasárnap eljött,

Itt az Apák Napja,

Édesapa ajándékba,

Ezt a verset kapja,

Legyél boldog velünk,

Drága Édesapa,

Nagyon szeret Téged:

Kitti, Szonja és Anya!"

A versektől és az ajándékoktól K. könnyekig meghatódott, nem számított rá, hogy tényleg megünnepeljük őt ezen a napon. De nem csak június 3-ik vasárnapján ölelgették, puszilgatták a lányok, megteszik ezt ők az év tovább 364 napján is.

• 
• 
• 
• 
• 

Gyakran elhangzanak ezek a bejegyzés címében, a kerékpárra vonatkozó szinonimák a családban, főleg mióta a családfő gyakran hódol eme kedvtelésének. Az idei évben már több nagy túrát megtett, hol szervezett keretek között, hol meg csak úgy egyedül, vagy barátokkal. Áprilisba részt vett egy isaszegi túrán, májusban szakadó esőben és szélviharban megkerülte a Balatont, eltekert már brinyójával többször Visegrádra (és haza is jött onnan), részt vett egy börzsönyi hegyi túrán is (ez mondjuk annyira nem tetszett neki, mert olyan nehéz volt a terep, hogy az 50km-es túra majd felén a hátán vitte keróját). Most is odavan a magyar tengernél, hogy megint lenyomja azt a 220 km-t 24 órán belül a Spirit of Balaton élménytúrán, két haverjával. 

Lányaival (és engem sem hagynak itthon) is szívesen pedálozik, jártunk már a Kopaszi-gáton négyesben, a közeli Népligetben, a Városligetben és májusban mi is ott voltunk több ezer társunk mellett a Tour de Velencei tó családi túráján, ami kb. 30 km-es tekerést jelentett.

Vonattal mentünk a Velencei tóhoz, mivel sajnos nincs az autón olyan csomagtartó, amivel a drótszamarainkat el tudnánk vinni. De azt hiszem így nagyobb élmény is volt a gyerekeknek. Eljött velünk Szonja legjobb barátnője és annak apukája (ez utóbbival K. sokat bringázik együtt). 

Gondoltam, hogy a lányok lenyomják azt a 30 km-t, ami a túra hossza volt, bár Szonjától egy kicsit tartottam. De zokszó nélkül tekert ő is, majdnem az egész utat végigcsacsogták kis barátnőjével. Mivel ez egy túra volt és nem verseny, kényelmes tempóban haladtunk, elég sokszor megálltunk, hol azért, hogy együnk, hol azért, hogy igyunk, hol azért mert vetkőztünk (mert éppen kisütött a nap), hol azért mert öltöztünk, mert éppen eleredt az eső, hol azért, mert elő kellett venni valamit a hátizsákból. Már nem emlékszem pontosan, de emiatt a sok megállás miatt kb. 4 óra alatt tettük meg a távot....hát igen nem kapkodtuk el :-)

A célban elfogyasztottuk a minden résztvevőnek járó palacsintánkat, vártuk, hogy hátha kisorsolják a nevünket valamilyen ajándékra (nem történt meg), a lányok játszótereztek a rajt-cél állomás kempingjében, majd hazaindultunk. A három lány és én. Ugyanis a két apuka nagyon meg akarta várni a fődíj, egy Cube kerékpár kisorsolását, hátha ők nyerték. Úgy beszéltük meg, hogy én a lányokkal szép kényelmes tempóban kikerekezem a vasútállomáshoz, hogy elérjük a kiszemelt vonatot, ők meg majd nagy hajrával utánunk jönnek. Ahogy azt éreztem, nem érkeztek meg a vonatindulásáig. Mi azért felszálltunk, mert már így is 7 körül értünk haza. Mint utóbb kiderült, kb. 2-3 percet késtek. De aztán ők is hazaértek. Este senkit nem kellett ringatni az elalvás érdekében! 

Beszámoló a túráról képekben:

A budapesti indulás és a rajt előtti pillanatok:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Még mindig nem indultunk el:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Tekertünk a tó mellett...

... házak között

....bringaúton

..átkeltünk hídon

 

...hullámvasútaztunk is.

További képek:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A célnál:

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Én nem nagyon szeretek. Persze nem volt ez mindig így, megboldogult lányka koromban - úgy középiskolám évei alatt - sokat jártam a lakhelyemhez közeli Május 1. strandra. Ma már ez a strand nem létezik - ne is keresse senki a térképen -, a helyén jelenleg egy híres cukrászda és egy lakópark áll. Ha jól emlékszem két medence volt ezen a külvárosi strandon (de lehet, hogy csak egy), "csapvízzel" feltöltve. Semmi vízforgatás, vagy vízmelegítés meg ilyen úri huncutságok. Volt, hogy már nyitáskor, azaz május 1-jén kivonultam a Május 1-re napozni és a vízben megfagyni. A barátnőkkel általában a Palatinust választottuk az volt a "menő" strand akkoriban Budapesten. 

A gyerekekkel azonban "muszáj" néha strandolni a nyári kánikulában, annak ellenére, hogy nem szívesen megyek budapesti strandokra, mivel jobban szeretem a természetes vizeket. Ráadásul, ha ma egy átlagos 4 fős család strandos programot tervez a hétvégére 10000 Ft alatt nem ússza meg a kiruccanást. Vegyük pl. a két közkedvelt strandot a Dagályt és a Palatinust. Az előbbibe 6700 az utóbbiba 8100 Ft a 2 felnőtt és 2 gyerek részére szóló hétvégi belépő. Ha nem viszünk magunkkal szendvicset és innivalót máris elköltöttük azt a tízest, vagy még többet is. 

A pünkösdi hétvége egyik napján, mivel nagyon jó idő volt a gyerekeknek megígértük, hogy strandolunk. Megnéztük a Budapesti Gyógyfürdő Zrt honlapját - aki a legtöbb budapesti strandot üzemelteti -, de a pénztárcabarátabb strandok vagy távolabb vannak a lakásunktól, vagy valamiért nem voltak szimpatikusak, így végül a csepeli strand mellett döntöttünk, mivel aránylag közel van hozzánk és a leírás szerint egy élménymedence, egy termál medence, egy gyerekmedence és egy úszómedence is található a területen. Az élménymedencénél van három csúszda, tulajdonképpen - az ár mellett - ezek miatt tettük le a voksunkat Csepel mellé. Ráadásul a honlap szerint a csúszdákat most újították fel.

A strandhoz érve kisebb sokkot kaptunk, meglátva a kígyózó sorokat a jegypénztárnál.  Egy órát kellett sorban állni a tűző napon, amit az apuka sikeresen abszolvált, míg én a lányokkal árnyékba húzódva vártuk őt. Mivel már eleve fürdőruhában mentünk, átöltözni sem kellett, ledobtuk a cuccunkat és irány a víz. Kitti azonnal a csúszdák felé vette az irányt, és hamarosan bele is érkezett a vízbe.  Volt két "meredekebb", egyenes csúszda és egy spirál. Na ez utóbbi le volt zárva - még jó, hogy nem sokkal előtte újították fel - technikai okok miatt. Ahogy telt az idő, úgy lett a medence egyre zsúfoltabb. Délutánra a víz már teljesen opálossá vált, nem vágytam másra csak ki belőle. A lányoknak is javasoltuk, hogy inkább az úszómedencébe menjünk, mert ott kevesen voltak és a vize is tisztábbnak tűnt. Kitti úszott is pár hosszt, de Szonja csak késő délutánra bátorodott fel annyira, hogy ő is megmutassa úszás tudományát. A gyerekmedence inkább csak pancsoló, így az náluk már kiesett, meg amúgy is úgy voltak benne a gyerekek, mint a heringek. 

Nem tetszett az sem, hogy a medence melletti zuhanyzóknak a vízellátása minimálisra volt állítva - gondolom azért, hogy ne folyassák nagy sugárban az emberek a vizet -, így tulajdonképpen csak csöpögött belőle a víz. Hogy mossa le így magáról az ember a naptejet - már amennyire ez lehetséges -, az izzadságot mielőtt belemegy a vízbe. A lábmosók szintén szárazak voltak. Na ezért (is) volt olyan mocskos a medence.Csak arra tudtam gondolni strandolás közben, hogy csak most ússzuk meg a mindenféle fertőzést.

A strandra hozott elemózsiánk elfogyott, gondoltuk, hogy eszünk egy lángost, vagy egy hecket. Itt ért a második sokk, amikor megláttuk a tűző napon kígyózó sort, majd az árakat. Korgó gyomrunknak csöndet parancsolva, inkább egy fagyit vettünk, mert odaálltak a legkevesebben. Úgy 5 óra magasságában már tényleg nagyon éhesek voltunk, visszamerészkedtünk a lángososhoz, ahol még mindig sokan álltak, de már kivárhatónak ítéltük meg a kiszolgálást. Egy lángos 290 Ft-ba került, ami ugye még elfogadható ár. Na de az, hogy a sajtos lángos 590 ! Ft, vagyis az pici reszelt sajt 300 FT (!), meg az, hogy a sajtos-tejfölös 690 Ft teljesen felháborított. Mondtam is a lányoknak, hogy vagy megelégszenek a sima fokhagymás lángossal, vagy nem veszek, mert nem vagyok hajlandó egy pici sajtért 300 Ft-ot fizetni. Gonosz anya vagyok? Szerintem nem, csak smucig :-)

Végül úgy távoztunk 6 óra körül Csepelről, hogy ide sem jövünk többet.  

Nem tudom, hogy legközelebb melyik strandot választjuk, de lehet megnézzük inkább valamelyik Budapest közeli természetes vizet. A "kínálathoz" találtam egy nagyon jó kis oldalt, ahol rengeteg tóparti strand van felsorolva országszerte, információkkal, képekkel. Ezen az oldalon pedig leellenőrizhetjük - ha tartunk a víz minőségétől -, hogy azok vajon az adott évben megfelelnek-e az EU-s előírásoknak. 

Természetesen a Balaton, Velencei tó, Tisza-tó, Fertő tó is várja a strandolni vágyókat. Nekünk a gárdonyi Sport Beach jött még be, elsősorban azért, mert ha vonattal megy az ember nem kell több száz métert a csomagokkal caplatni, tulajdonképpen a vasútállomásnál van a bejárat. A vonatjeggyel (oda-vissza) és belépővel együtt egy négytagú családnak kb. 7000 Ft-os költség, tehát kb. annyi, mintha elmennénk egy jobb budapesti strandra. De aki hozzám hasonlóan előnyben részesíti a természetes vizeket nem jár rosszabbul. Úgy még gazdaságosabb, ha két napra megyünk és egy éjszakát a strandon (ami egy kemping területén van) sátorozunk. Így a hétvégénk  - azaz két napi strandolás - 10ezer forintból megúszható (kempingezőknek nem kell külön strandbelépőt venni). 

Szerencsére azért nem volt ekkor tömeg:

Kép forrása: érdekesvilág

 

Gondoltam, hogy írok egy bejegyzést, milyenek most a lányok. Már nagyon rég írtam hasonlót, egyelőre még fogalmam sincs mit fogok ide pötyögni, valószínűleg csapongani fogok.

Elsőszülöttem már 9 és fél éves (majdnem). Kb. 135 cm és 35 kg. Jó kis izmos, az úszás meglátszik a testalkatán, főleg a combján és a popsiján. Most éppen visel egy kis pocakot, ami a kissé helytelen testtartása miatt - ha megáll mindig kinyomja a hasát - ez nagyobbnak is látszik a valóságosnál. Mostanában hatalmas étvágya van, próbálom kicsit visszafogni, de nagyon nehéz. Pl. édességet kevesebbet engedélyezek (pedig hihetetlen édes szájú), ha késő este ehetnéke van, akkor gyümölcsöt, vagy valamilyen zöldséget adok neki rágcsálni. Csipszet csak sátoros ünnepekkor kap(nak). Valószínűleg ebben a korban egy kicsit jobban híznak a gyerekek, mert pl. anyu is mesélte, hogy én is ennyi idősen szedtem magamra fel jó pár kilót és lettem kicsit pocakos (pedig előtte hihetetlen rossz étvágyú és soványka voltam). Más gyereknél is tapasztaltam hasonlót, hogy kb. ennyi idősen rengeteget evett és hízott, majd megnyúlt. 

Rengeteget mozog a tesójával együtt. Mióta beállt a jó idő és kikerült az udvarra a trambulin képesek akár 1 órán keresztül is ugrálni. (Én is kipróbáltam pár percnél tovább nem bírtam. Persze én nem vagyok mérvadó, de tényleg nagyon kemény "sport" ez). Az udvarra már tavaly is nélkülünk, szülők nélkül jártak le. Nem is igénylik, hogy lent legyünk, elértünk abba a korba, hogy a játszópajtások a fontosabbak. Volt, hogy más dolgom nem lévén lementem utánuk, hogy egy kicsit együtt játszunk, de hamar rájöttem, hogy csak "elefánt" vagyok. 

Imád kerékpározni és már elég jól bírja a tempót. K-nak kb. egy éve a bringázás lett a hobbija, rengeteget kerekezik, tavasztól szinte mindig azzal jár dolgozni, így a nap 30 km-e meg van. Néha hétvégenként szervezett túrákra jár, májusban megtette a Balatonkört is (sőt most hétvégén is letekeri azt a kétszáz egynéhány km-t). K. volt már kettesben is bringázni Kittivel és arról számolt be, hogy nagyobbik lánya már nagyon jól tartja az iramot. 

Még a mozgásáról annyit, hogy húgával ellentétben ő kissé merevebb, szinte egyáltalán nem hajlékony és nem laza. Valószínűleg erre az úszás rá is tett egy lapáttal. A mozgása is esetlenebb, pl. a kecses mozdulat nála hiányzik. Gondoltam is rá, hogy a "merevség" miatt el kéne vinni majd ősztől gyerek jógára. 

Nagyon szeret még mindig focizni, ha valakik fociznak az udvaron biztos, hogy beáll közéjük és inkább azt választja más játék helyett.

Talán a fentiekből is kiderül, hogy nem egy "igazi" kislány. Nála jószerével kimaradt a Barbies korszak és soha nem akart királylány, tündér, vagy egyéb hasonló kislányos jelmezt ölteni a farsangokon sem. Előnyben részesíti a kényelmes ruhákat (főleg nadrágokat), a "csinosabb", lányosabb darabok előtt. Nem is érdekli igazán az öltözködés, még a mai napig is kéri, hogy készítsem én ki, hogy mit vegyen fel. Van egy-két kedvenc ruhadarabja (persze mind póló, meg nadrág). Ruhát, szoknyát csak nagyon ritkán tudok ráadni, inkább csak, ha szülinapi zsúrra megy, vagy más hasonló eseményre. 

Az osztályban is jószerével csak a fiúkkal barátkozik, akik be is fogadták maguk közé. Azt hiszem talán két lány hívta meg születésnapi zsúrjára, viszont szinte az összes fiú eme jeles napján jelen volt (és előfordult, hogy egyetlen lányként). 

Emlékszem egy esetre egy-két éve lehetett, hogy megkérdezte ő miért lett Kitti. Elmeséltem, hogy miként választottuk ki a nevét (talán valahol már írtam erről). Majd közölte velem, hogy ő inkább fiú nevet szeretett volna. Kicsit megdöbbentem, mert annyira el volt akkor keseredve, hogy ő miért nem fiú. Sokszor elgondolkodtam már, hogy vajon ő tényleg fiúnak indult, de mi lányt akartunk a szívünk mélyén és ezért lett lány? Tudom kicsit talán buta gondolat ez, de már sokszor felmerült bennem. De annak idején, amikor őrá készültünk, annak örültünk, hogy egyáltalán gyerekünk lesz és mindegy is volt a neme, igaz talán legbelül tényleg lányt szerettünk volna. 

Ha már kicsit elkanyarodtam a suli felé, legyen erről is pár szó. Ebben a tanévben azt hiszem szinte egyszer sem panaszkodott arra, hogy nem szereti az iskolát, vagy nem akar suliba menni. Az egy kicsit rosszul esik, hogy a tanítónénijével kapcsolatban nagyot tévedtem. Amikor arról kellett döntenünk, hogy melyik suliba menjen, az osztályfőnöke miatt választottuk ezt a sulit, mert az előkészítő foglalkozásokon nagyon szimpatikus volt nekem. Kittinek egy másik tanítónéni jobban tetszett, de eredetileg az a másik lett volna a mostani osztályfőnökének a párja. Végül valamiért másként alakult. Eleinte szerette is a tanítónénijét, de aztán egyre többször emlegette, hogy már nem szereti. Ez részben azért van így, mert rengeteg házi feladatot kapnak, amit a tanítónéni azzal indokol, hogy alsóban kell megalapozni azt a tudást, amire felsőben majd építkezni tudnak. Ezzel egyetértek, azzal viszont nem, hogy egyetlen olyan szünet, vagy hosszú hétvége sem telt el, hogy Kittinek ne kellett volna órákat görnyednie a házik felett. Beszélgettem erről más szülőkkel is, hogy ők is soknak találják az otthonra kapott feladatokat, vagy csak én? De mindenki  hasonlóan érzett, így egy szülőin ezt szóvá is tettem. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, de erre a nyári szünetre matek feladatot egyáltalán nem kaptak és magyarból is csak a kötelezőt kell elolvasni és egy olvasó napló kérdéseire válaszolni.

Ami miatt még panaszkodni szokott Kitti, hogy a tanítónéni elég sokszor emelt hangon beszél velük és hogy állandóan csak szidja őket. Először kicsit kételkedtem a szavaiban, de aztán az egyik szülőin magam is megtapasztaltam, hogy gyerekeinket egyáltalán nem dicsérte, de hosszú percekig sorolta azt, hogy miért nem jók. Talán ezt is szóvá kéne tenni - ha ez így marad még az utolsó vele töltött tanévben is -, hogy ezzel a gyerekeket nem lehet inspirálni a tanulásra, fejlődésre.

Iskolával kapcsolatban még annyit, hogy a kedvenc tantárgya a matek. Nagyon szereti, a házi feladatot is mindig a matekkal kezdi. Részt vett már pár házi és kerületi versenyen is, igaz különösebb eredményt nem ért (még) el. Az olvasáshoz fűződő viszonya rapszodikus. Szeretném, ha többet olvasna, de nem állhatok fölötte egy pálcával, hogy falja a betűket. Próbáltam már többféle könyvet a kezébe adni, eddig egy sorozatban lelte igazán kedvét, a Ropi naplójában. Miután kiolvasta mind a hét eddig megjelent kötetet, nem sikerült még igazán kedvére valót találni. Olvasgat- olvasgat, de nagyon keveset.

A bizonyítványa jó lett, egy négyese volt - magyarból - a többi ötös. Ami bosszant az az, hogy ami miatt  négyes lett, az nem igazán a tudását tükrözi, hanem inkább azt, hogy nincs türelme és minél hamarabb túl akar lenni a dolgokon. Egy egyest úgy sikerült beszereznie, hogy elfelejtett egy verset megtanulni. Egy kettest pedig úgy, hogy egy verset kellett lemásolni és ékezetek, meg vessző elhagyása miatt kapta ezt az érdemjegyet (a tanítónő úgy osztályoz másolásnál, hogy 1 hiba egy jegy rontás. Magyarul volt három hibája mind vessző és ékezet elhagyás és így lett kettes.) A szövegértési dolgozatainál meg azt vettem észre, hogy nem elég figyelmes. Elolvassa egyszer a szöveget (nehogy már többször fáradjon ezzel), majd válaszol a feladatlapon feltett kérdésekkel. Ilyenkor sokszor már csak emlékezetből válaszol, még arra sem veszi a fáradtságot, hogy még egyszer elolvasson egy adott bekezdést, vagy mondatot. Na az ilyen dolgozatokkal is sikerült egy-két hármast és négyest beszerezni. Pedig a szövegértés a későbbi tanulás szempontjából nagyon fontos. 

A körit nem nagyon szereti, nem is nagyon érdekli, meg talán azért sem csípi, mert jelenleg ez az egy tantárgy, amit tényleg tanulni kellene. Vért izzadtunk egy-egy dolgozat előtt, mire megtanulta az adott témakört.

Annak ellenére, hogy kicsit fiús természetű a leányzó, nagyon érzékeny és szeretetre éhes. Mind a mai napig sokszor azért hív csak magához minket, hogy megölelgessen, megpuszilgasson (persze kérés nélkül is kapja az öleléseket és puszikat, de van, hogy ő kéri). Ami nagy bánatom, hogy elég keveset mesél mondjuk arról, hogy mi történt vele a nap folyamán. Úgy kell kihúzni belőle mindent, mert magától csak ritkán mesél (állítólag én is pont ilyen voltam. Bejött tehát anyukám "fenyegetése", amit régen kaptam, hogy majd mindezt megkapom a gyerekemtől). Van hogy a problémáit is elhallgatja és úgy kell belőle kicsalogatni. Ez nekem nagy-nagy bánatom. Valószínűleg erről én is tehetek, talán sokszor türelmetlen vagyok hozzá(juk) és rosszul reagálok bizonyos cselekedeteikre. 

Egyébként az apukájához húz jobban a szíve, tehát apás a leányzó. Úgy vettem észre, hogy K-val jobban meg tudja osztani a gondolatait és K. is okosabban tud neki magyarázni, ha éppen arra van szükség.

Amiben változott az elmúlt időben (egész kicsi korához képest), hogyha idegenekkel kell felvennie a kapcsolatot más sokkal kevésbé feszélyezett, azaz bátrabb. Már nem okoz gondot, ha valamiről pl. érdeklődni kell, információt kell kérni egy idegentől. Azaz kezd kicsit önállóbb lenni ezen a téren is. Egyébként is el kezdett önállóskodni, nem régen a szomszéd barátaikkal mentek el szülők nélkül négyesben egy közeli gyorsétterembe fagyizni, illetve már voltak kettesben a húgával közértben is vásárolni pár dolgot. Igaz, hogy én már ennyi idősen a város másik végébe mentem el egyedül busszal, de az egy nagyon más világ volt még. Amikor kettesben mentek kicsit azért ideges voltam, de nagyon jól megoldottak mindent. Ezt a törekvésüket eszem ágában sincs letörni, sőt támogatni fogom őket, de mellette azért meg kell határozni a szabályokat és az esetleges veszélyekre is fel kell hívni a figyelmüket (anélkül, hogy ezzel megijesztenénk őket). 

Dióhéjban ennyit most Kittiről, de túl hosszú lett ez a bejegyzés így Szonjáról majd máskor.

 

   

Egyik délután felkerekedtünk a lányokkal és E. nagyival, hogy megnézzük a pár hónapja felújított Kőcsikós játszóteret, aminek ma már Cerka-firka a neve és a Gellérthegyen található. A régi játszótér arról a három lovacska szoborról kapta a nevét, ami már a régi játszótéren is ott állt. Bevallom a Gellért hegynek ezen a részén még nem nagyon jártunk. Ha Budapest eme nevezetes hegyén jártunk, akkor általában a Citadella illetve Szabadság szobor, vagy a Gellért szálló felől jó pár lépcsőfok megmászása után elérhető csúszdák volt az úti célunk. A Cerka-firka játszótér a hegy dél-nyugati oldalán található, legkönnyebben a Búsuló Juhász Étterem felől közelíthető meg. (Akik BKV-val érkeznek a Móricz Zsigmond körtérről induló 27-es busszal jutnak ide el a legkönnyebben, mivel a másik végállomása ennek a járatnak pont a fent említett étterem előtt van. Innen szemünkkel követjük a Citadellát és nekivágunk a "dombnak" és hamarosan meg is érkezünk a kőcsikós szobros Cerka-firkára.

A kora délutáni órákban, szikrázó napsütésben nem volt szerencsére tömeg, így a lányok minden játékot sorban állás nélkül birtokba vehettek. (Az egyik helyi anyuka mesélte, hogy előző nap, egy vasárnap délután olyan tömeg volt, hogy inkább hazamentek. Érdemesebb tehát a szünidőben egy hétköznap ellátogatni egy kis játékra ide.) 

A ceruzás mászóka a lányoknak nem nagyon jött be, mivel elég nehezen mászható, meg csúszik is. Inkább a másik mászókán töltöttek el több időt, ahol a "vízszintes" létrán próbálkoztak a függeszkedéssel és átmászással. A legnagyobb sikere náluk annak a hordónak (vagy mókuskeréknek) volt, amibe belemásztak és meg próbáltak benne sétálni, futni és vihogva elesni. Jópofa, bár elég kicsi a talajba süllyesztett mini trambulin.

A játszóterezés után elmentünk a Gellérthegy másik oldalára a Citadella elé, ahonnan szerintem a legszebb a budapesti panoráma, majd a Szabadság szobor lábánál fogyasztottuk el uzsonnánkat. Visszafelé sétálva autónkhoz egy rövid időre ismét bekukkantottunk a játszótérre. 

Sajnos a fényképezőgép itthon maradt, így más oldalakról átvett fényképeket tudok csak beilleszteni.

Forrás: egyker.blog.hu

Forrás: fszek.hu

Forrás: budapest.hu

Egy másik nyári szünidős napunkon a Kossuth térre indultunk. Mióta átépítették, még nem jártunk arra és hallottam, hogy nem messze a tértől átadtak egy játszóteret, amit szintén ki szerettünk volna (mármint a gyerekek) próbálni.

Azt is olvastam, hogy a Kossuth téren zászlófelvonás és díszőrség is van és ezt a díszőrséget nagy csinnadrattával le is váltják óránként. Nagy szerencsénk volt, mert fél 12-kor érkeztünk a térre és pont akkor csendült fel a zene és jelent meg az Országház lépcsőjén a Díszegység (vagy Díszzászlóraj?) 7 tagja. Őrségváltás ugyan nem volt, mert ugyanaz a két katona maradt a Parlamenttel szemben lobogó országzászló alatt, de a Díszegység előadott egy "koreográfiát", ami a lányaimon kívül pár éppen arra járó turista tetszését is elnyerte. A "bemutató" végén az egység vezetője magyarul és angolul is közölte, hogy na most akkor van két perce a közönségnek, hogy fotózkodjon a vigyáz állásban, mozdulatlanul álló katonákkal. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A Kossuth térről a Margit híd felé indultunk és nemsokára el is értünk az Olimpiai parkhoz a játszótérre. Egy hatalmas hajó mászóka, egy nagyobbacskáknak való mászóka, hinták, focipálya várja az idelátogató gyerkőcöket. A hajós mászóka láttán lányaim felkiáltottak, hogy "aztaaaa", majd kb. 5 perc alatt végigrohantak rajta és kissé csalódottan mondták, hogy nem is olyan jó. Hát igen, már túl nagyok voltak ehhez a játékhoz, inkább 5-6 éveseknek (meg kisebbeknek) érdekes. A nagyobbaknak készített mászókára párszor felmásztak és lecsúsztak a tűzoltó "csúszdán", majd mivel nagyon meleg volt a téren található szökőkutakhoz vonultunk és itt töltöttük el időnk nagy részét. Közben megnéztük a tér ezen részén található két falra felvésett olimpiai aranyérmet nyert sportolók névsorát. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Virágok a játszótéren:

• 
• 
• 

Tűzugrás helyett szökőkút ugrás:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Hihetetlen hogy rohannak a napok! Áprilisi bejegyzésem után, amikor még kiskabátban városnéztünk már a vakációról írok. Rengeteg minden történt az elmúlt majd három hónapban, csak az események dokumentálása maradt el.

Először is - bár ez már júniusban volt - résztvettünk az első évzárón. Igaz ez Kittinek már a harmadik volt és Szonjának az első, de a korábbi években mindig úgy alakult, hogy az évzáró időpontjában már valahol nyaraltunk. Idén is egy 5 napos sátorozásról estünk be az évzáróra, majd erről is ejtek pár szót, mármint a sátorozásról.

Szerencsére az iskolai ünnepségeket igyekeznek rövidre fogni, nincsenek hosszú - a gyerekeket, meg a szülőket untató - beszédek. A negyedikesek adtak egy rövidke zenés műsort és az igazgatónő pár mondatban elmondta az iskola illetve a diákok tanulmányi versenyeken és egyéb jelesebb eseményeken elért eredményeit. A leghosszabbra az sikeredett, amíg felsorolta évfolyamonként a kitűnő tanulókat, akik egyesével kimentek és átvehették a tanulmányi eredményükért járó oklevelet és könyvet. Nem kis büszkeséggel töltött el, hogy kisebbik lánykám neve először hangzott el (mivel 1 a osztályos és névsor szerint is ő volt az első). Kittinek sem volt szégyenkezni valója, de neki becsúszott egy négyes irodalomból. (Soha rosszabb bizije ne legyen :-) A nagy közös ünneplés után a gyerekek és a szülők az osztálytermekben folytatták az ünneplést és vehették át a bizonyítványokat. Szonja roppant büszke volt magára, hogy az osztályukban a három kitűnő tanulóból ő volt az egyik.

Mint említettem az utolsó tanítási nap után két nappal szedtük a sátorfánkat és családostul kivonultunk a Molnár szigetre. Gyerekek és K. bringával én meg a csomagokkal autóval. Én nem is tudom, hogy hova pakolnánk, ha mondjuk a Balatonhoz, vagy Horvátországba indulnánk egy kempingezésre. A csomagok beférnének, na de a család.... Vittük a sátrat, 4 hálózsákot, 3 polifoamot (K-ét itthon felejtettük), ezzel tulajdonképpen már tele is volt a csomagtartó. Ezenkívül ennivaló volt az autóban (mondjuk ezt vittünk rendesen, nem akartam közértbe járással tölteni az időt) és egy kevés ruha. 

Nem csak a lányok, de mi is élveztük ezt a pár napot, igaz K. bejárt dolgozni, így ő csak délutánonként csatlakozott hozzánk. Kitti és Szonja hatalmasakat aludtak, hisz egész nap a levegőn voltak, játszottak, futkároztak, belefért némi fürdés is a medencében (igaz az idő és a vízhőmérséklete ehhez nem volt elég meleg). Cseresznyét, ribizlit szedtünk, ettünk és egy kicsit még kertészkedtünk is. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Miiután hazajöttünk az évzáróra, kicsit kapkodni kellett, mert 5-re estünk be a lakásba nyakig koszosan és 6-kor már kicsinosítva ott kellett leni a suliban. Másnap egy un. "szomszéd ünnepre" voltunk hivatalosak, Kitti egyik osztálytársáékhoz. Egy kerületi kis forgalmú utca lakói kivonulnak ilyenkor az utcába, kitelepítenek asztalokat, ülő alkalmatosságokat, rotyog a bográcsban a kaja, szépen fogy a bor, a pálinka és jó hangulat van. A kölykök fociznak, bringáznak és ők is jól érzik magukat. Szuper kis "buli" volt, ahonnan éjfélre tekertünk haza a gyerekekkel.

A lányokkal már összeállítottunk egy listát, hogy milyen programok legyenek a vakáció további részében. Ami már fix, hogy elmennek pár napot majd J. nagyiékkal a Balatonra, 5 napot a Börzsönyben töltenek a volt ovijuk által szervezett ovis táborban és lesz egy családi tengerparti nyaralás is, amit K. kapott édesanyjától 40-ik születésnapjára. 

Az úszótábort, ahova én szerettem volna őket küldeni leszavazták, pedig tavaly azt mondták, hogy jól érezték magukat. Így egyéb tábor nem lesz. Ötleteink egyébként bőven vannak, hogy hova kéne lemenni, mit kéne megnézni, csak az a baj, hogy némelyik programnak elég húzós az ára és a családi kassza véges.

Biztos ellátogatunk egy-két olyan helyre, ahol korábban már voltunk, de igyekszem új helyeket is felkutatni, hogy a lányoknak ez a nyara is élménydús legyen. 

Hétvégén K. aránylag új keletű hobbijának a kerékpározásnak hódolt és egészen Isaszegig pedálozott egy-kétszáz társával együtt. Először úgy gondoltam, hogy egy darabon mi is elkísérjük őket, de tartottam tőle, hogy kemény lesz a tempó (mint kiderült nem volt az), és nem akartam, hogy párocskám miattunk nagyon leszakadjon a társaságtól. 

Nemrégiben ötlött fel bennem, hogy a lányokkal nagyon ritkán járunk a belvárosban. Nem úgy, mint annak idején kislány (meg kicsit nagyobb lány) koromban én. Mivel régebben még nem voltak plázák, bevásároló központok, a ruha- és egyéb tartós fogyasztási cikkek beszerzése szinte csak a belvárosban volt lehetséges. Amennyiben ruhafélét szerettünk volna vásárolni elsősorban a Rákóczi utat jártuk be, itt volt ugyanis a Corvin, a Lottó, a Csillag és az Úttörő Áruházak. A Népköztársaság útjára (ma Andrássy út) is bekukkantottunk a Divatcsarnok több emeletes épületébe. Kicsit nagyobbacskán a Lenin körút volt a kedvencem (mostani Teréz illetve Erzsébet körűt), mert itt voltak a kapualjakban a jó kis butikok, ahol az állami áruházaknál kicsit drágább, de talán divatosabb rucikat lehetett beszerezni. A Váci utcába ritkábban jártunk vásárlás céljából, de azért néha benéztünk a Luxusba. Tehát akkoriban sokat jártunk anyukámmal (és ha el lehetett nagy nehezen csalni, apukámmal) a városba és mire elindultam az önállóvá válás útján (értem ez alatt azt, hogy egyedül is közlekedhettem), már úgy ismertem a várost (a pesti oldalt), mint a tenyeremet (kis túlzással). Ezzel szemben a lányokkal nagyon ritkán tévedünk be Budapest szívébe, nincs sok dolgunk arra felé. Azért már felismernek egy-két épületet, helyszínt, de talán kicsit többet is sor kerülhetne a város nézésre. Kittivel egyszer már mentünk egy kört az egyik városnéző busszal, ez is egy jó lehetőség arra, hogy 1-2 óra alatt megnézzük fővárosunk fő nevezetességeit.

Hétvégén úgy döntöttünk, hogy míg K. teker mi hárman csajok városnézünk és nyomozunk! Vagy nyomozunk és közben várost nézünk. Van ugyanis egy internetes oldal, a krimiestek, kiknek fenntartói krimiket találnak ki, amit a vásárlóknak (azaz nekünk) ki kell nyomozni. Házibulikra komplett kidolgozott ügyeik vannak, kidolgozott karakterekkel, háttérinformációkkal. (Ezt nem próbáltuk...még). És van a "városnézős nyomozás", amiről weboldalukon ezt írják: "A nyomozó gúnyájába bújó bátor és kalandra éhes játékosok feladata, hogy kiderítsék ki?, mikor?, hol?, miért? és hogyan?, azaz milyen eszközzel követte el a gyilkosságot. Minden játékhoz tartozik egy sztori, ami leírja a gazság megtörténtét és ami alapjául szolgál magának a nyomozásnak is. A legfontosabb dolog a kiindulási pont megfejtése egy versike, vagy találós kérdés alapján, ami után a nyomok egyik helyszín után a másikhoz irányítanak, közben pedig helyes okfejtéssel megtudhatjuk a válaszokat a fenti kérdésekre."

Mi most az Andrássy úton található helyszíneket jártuk be érintve az Operaházat, Liszt Ferenc teret, Nagymező utcát és még a Bazilikához is el kellett menni. Metróval jutottunk be a városba és kihasználtuk az alkalmat, hogy kipróbáljuk az egy héttel korábban átadott négyes metrót is.  

• 
• 
• 

Miután kimetróztuk magunkat az Erzsébet térre mentünk, ahol először az ugrató bringások és a gördeszkások trükkjeit bámultuk, majd elidőztünk egy új (?) extrém sportot művelőknél. Ez nem más, mint a slackline, ami valamiféle kötéltánc. Nagyon egyszerűnek tűnik, de gondolom koránt sem az. Két fa közé kikötött heveder szerűségen lépdelnek, ugrálnak, arról szaltóznak. Innen átsétáltunk az Erzsébet tér felújított részére is (volt Gödörnél), majd elértünk nyomozásunk kiindulópontjához az Andrássy úthoz. 

 

• 
• 
• 
• 
• 
• 

A lányoknak röviden elmondtam a "sztorit", majd vad nyomozásba kezdtünk. Volt olyan feladat, amihez tulajdonképpen ki sem kellett volna mozdulni a lakásból, de többnyire meg kellett keresni egy-egy szobrot, épületet, amiknek valamilyen részlete segített továbblépni az ügyben. A csemetéknek tetszettek a feladványok és közben sikerült pár infót is felszippantaniuk az utunkba akadó épületekről, szobrokról. Mindannyian jól szórakoztunk, amire máskor is lesz alkalmunk,  mivel egy egész csomagot vásároltunk meg a bűntényekből. Még vár ránk 12 nyomozás, aminek kiderítése értekében a város más-más pontjait kell majd felkeresnünk. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Nemrégiben egy blogtársam feltett egy kérdést egy internetes kerületi fórumon. Egy kerületi iskola elsős osztálya illetve annak tanítói iránt érdeklődött. Mivel jár oda egy közeli ismerősöm kislánya, megírtam az információt amire szüksége volt, közben azon gondolkoztam, hogy vajon át akarja íratni elsős gyerekeit abba az iskolába? Gyorsan bekukkantottam a blogjába, ahol az utolsó iskolával kapcsolatos bejegyzése még a tanév első hónapjaiban íródott és abban arról számolt be, hogy jól sikerült a tanév kezdés és minden rendben. 

Pár hét múlva farsang volt Szonjáék osztályában és egy fél órára mi szülők is bemehettünk. Egyszer csak bejött az osztályba az énektanár, három teljesen egyforma kislánnyal. Mivel Gemini blogját már évek óta követem, egyből felismertem a lányait. Gyorsan kiszaladtam a folyosóra, hogy megnézzem a gyerekekhez tartoznak-e szülők is, de nem láttam sehol őket. Személyesen egyébként még soha nem találkoztunk, bár pár éve kiderült, hogy egy kerületben lakunk. Szóval vissza a farsangra: a tanítók beszélgetéséből, amit később Szonja is megerősített új osztálytársakkal gyarapodik feltehetően az osztály.

Következő héten valóban megjelentek az ikerlányok Ajsa és Csenge Szonjáék osztályában. És azóta is odajárnak. Időközben személyesen is váltottunk pár szót "Geminivel" és férjével, s ha minden igaz az elkövetkező években lehetőségünk lesz személyesen is jobban megismerni egymást és a gyerekeket. 

Kicsi a világ!

Ráadás a történethez, hogy az első á-ban ők a harmadik ikerpár! Igaz a másik kettő nem egypetéjű ikerpár, de azt hiszem ez is ritkaság. Szonja meséli is fűnek-fának, hogy milyen különleges az ikerpárok száma miatt (is) az osztályuk.

Hétvégén Szonja élete negyedik fitness versenyén vett részt. Harmadik éve jár a Marcipán Fitness kerületi tanfolyamára. Mi is ez gyerek fitness? A fitness egy komplex mozgásforma, ötvözi a ritmikus gimnasztika elemeit a tornával, akrobatikával, valamint a tánccal. Remekül fejleszti a gyerekek ritmusérzékét, tartását, rugalmasságát és segít a kidolgozott izomzat elérésében. (Súlyzós edzések nincsenek!)

A versenyeken több kategóriában indulnak a résztvevők, tudásszintjüknek megfelelően (én még nem igazodtam ki, ha jól mértem fel legalább 7 tudásszintbe vannak beosztva a gyerkőcök, nagylányok). Vannak kötelező és szabadon választott gyakorlatok. A kötelezőben tudásszintenként van meghatározva, hogy milyen elemeket kell tartalmazni a gyakorlatnak és az adott szintnél magasabb szintű elemek nem kerülhetnek bele a koreográfiába. Egy-egy koreográfia betanulása aránylag hosszú folyamat és akár két évig is ugyanazzal a számmal versenyeznek a lányok. Ez idő alatt folyamatosan csiszolják, javítják, tökéletesítik a mozgást és az elemeket. 

A fitness edzések a kerületünkben három különböző csoportban folynak. Vannak az ovisok (ide kb. 4 éves kortól járnak a lányok), ők heti egyszer járnak egy órás edzésre. A következő csoport a Szonja korabeliek (6-8 évesek), ő közülük már többen részt vettek egy-két versenyen, nekik most heti két edzés van másfél-másfél órában. És vannak a "nagyok", kb. 10-15 éves korig, ahogy látom a tudásszintjük elég különböző. Vannak köztük, akik már nemzetközi versenyre készülnek és vannak, akik csak ebben a tanévben kezdték a sportágat. Két fiatal edző foglalkozik a csoportokkal.

Szonja most két versenyszámban indult. Volt egy csoportos versenyszámuk (formáció) és egyéni kötelezővel is indult a "legalacsonyabb" tudásszinten. 

A mostani versenyen nagyon sok gyerek fitness egyesület vett részt, így aztán egész naposra húzódott a versengés. Több száz gyerek, szülők, rokonok, barátok egyéb érdeklődők egy iskola (jó nagy) tornatermében összezsúfolva, ráadásul a csuda tudja miért, de ment a fűtés....fárasztó volt nézőként is. Kicsit ki is akadtam, mert a jelek szerint nem volt orvos kirendelve a helyszínre! Nem is tudom, hogy ezt a szervezők hogy gondolták, mivel a gyakorlatokban (főleg a nagyobbaknál) olyan akrobatikus elemek is vannak, amit ha elvétnek komoly sérülések lehetnek. Be is következett volt egy bokatörés, egy kislány pedig valószínűleg a melegtől (meg izgalomtól) lett rosszul, elájult. A bírók kérték, hogy jelentkezzen már a nézők közül egy orvos...innen derült ki számomra, hogy a helyszínre nem volt kitelepítve doktor.

Szonján nem láttam most az izgulás jeleit, "rutinos" versenyzőként lépett a szőnyegre először társaival, majd egyedül. A csoporttal bronz érmesek lettek az adott kategóriájukban (azt azért megjegyzem, hogy összesen három induló volt), egyéniben pedig bronz minősítést kapott. Az értékelést még nem értem, ugyanis vannak akik minősítést kapnak (arany, ezüst, bronz), és a legjobbak pedig helyezést (szintén arany, ezüst, bronz). Talán azért van ez így kitalálva, hogy a kevésbé jók se keseredjenek el (mégis csak gyerekekről van szó, bár vannak közöttük tizenévesek is). Én kicsit csalódott voltam, mert én látom Szonján a fejlődést, ennek ellenére eddigi egyéni versenyein ez volt eddig a "legrosszabb" minősítése. Rajta nem láttam most annyira a csalódottságot, mint élete első versenyén, mert akkor nagyon ki volt akadva, hogy nem az aranyérmet tették a nyakába. 

Végül pár fotó:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Lányaim születésnapi zsúrját eddig mindig itthon tartottuk. Én nagyon szívesen szerveztem, készültem és nekem sokkal bensőségesebbek voltak ezek a zsúrok, mint a házon kívüli játszóházas, gyors éttermes bulik. Idén azonban nagyobbik lánykám azt kérte, hogy ne itthon, hanem játszóházban ünnepelhessen a barátaival. 

Egyik szemem - a kérés hallatán - sírt, a másik meg nevetett. Hülyén hangzik, de kicsit rosszul esett, hogy Kitti most nem szeretné az itthoni zsúrt. Ugyanakkor belegondoltam, hogy ez most egy láblógatós szülinap lesz, hisz azon kívül, hogy megrendeljük az eseményt (amit akár emailen, telefonon keresztül is megtehetünk) semmi dolgom nem lesz. A házi zsúrok esetében hetekkel korábban el szoktam kezdeni készülődni, játékokat keresek, megveszem a játékokhoz, elemózsiához és a torta sütéshez szükséges hozzávalókat, beszerzem a vendégek részére az apró ajándékokat stb. 

Anyagilag egy játszóházi születésnapi rendezvény húzósabb, mintha otthon tartanánk a partit. Ahogy nézegettem a különböző játszóházak árlistáit nagyjából 3000 Ft körüli összegre jön ki résztvevő gyerekenként. Az hogy mi tartozik bele ebbe az összegbe, játszóházanként változó. Van ahol korlátlan játékidő, van ahol meghatározott ideig ünnepelhetünk, játszhatunk.

A helyszínnel kapcsolatban nagyon gyors döntés született Kitti részéről. Talán tavaly jártunk egy kevésbé frekventált helyen lévő játszóházban, ami nagyon megtetszett Kittinek. Annyival különlegesebb, mint a többi játszóház, hogy itt állatok is vannak, és naponta többször tartanak állatbemutatót, ahol a kis élőlényeket meg is lehet simogatni. Ez a hely a Kölyökvadon játszóház a Récsei Centerben.

Egyik nap suli után elmentünk a játszóházba, ahol kiválasztottuk a szülinapi csomagot (három közül lehet választani), a menüt (pizza, hamburger, szendvics, rántott csirkemell, hot dog közül lehet választani), a tortát (ebből négy fajta van) és lefoglaltuk a termet is (három terem közül lehet választani). A játszóházban a szülinaposok 4 órát tölthetnek el, de a külön terem csak két órára áll rendelkezésre a lurkóknak. Nekünk nagy szerencsénk volt, mert az egyik terem szabad volt ott létünk teljes ideje alatt és az ott dolgozók voltak oly kedvesek és felajánlották, hogy "beköltözhetünk" 4 óra hosszára.

Talán a vasárnapnak és az aránylag jó időnek köszönhetően is a szülinaposokon kívül nem nagyon voltak a játszóházban. Szülinapozók a mieinkkel együtt kb. 30-an voltak, így nem volt tömeg a játékoknál. A játékeszközökről: van egy felfújható krokodil aminek a száján lehet bemászni, a másik oldalán lecsúszni, ezenkívül van még egy légvár szerűség egy egyszerű labirintus szerű mászókával, két nagy trambulin, egy csúszka, ping-pong asztal és egy mászó fal. (Plusz az egészen piciknek egy játszósarok, szintén csúszdával, mászókával). A mászófalat csak akkor lehet használni, amikor van ott segítő személyzet. 

Az igazi különlegesség, és ami tényleg emlékezetessé tette ezt a partit, az Imre bá' (a tulajdonos) személye és fantasztikus állatbemutatói. Erre ott létünk alatt kétszer került sor, egyszer a kis emlősökről, rágcsálókról tartott fergeteges, vicces előadást és egyszer a hüllőkről. Láthattunk, simogathattunk sünit, degut, nyuszit, gabona siklót, tüskés agámát, kaméleont stb.  Az előadások kb. 20-30 percesek voltak és rajtunk - felnőtteken kívül - a gyerekek is imádták. 

Amikor egy-egy szülinapos csapat részére elkészül az ennivaló, illetve amikor kezdődik a tortázás a hangosbemondóban kérik a gyerekeket a külön termükbe. A köszöntés is nagyon egyedi, nem magnóról játsszák valamelyik szülinapos dalt, hanem maga Imre bá' jön a gitárjával és énekel illetve énekeltet. 

Nagyon kellemesen csalódtam, ami köszönhető a Kölyökvadon játszóház kedves, segítőkész, rugalmas személyzetének és persze Imre bá'-nak. A legfontosabb azonban, hogy az ünnepelt, azaz Kitti (és barátai is) remekül érezte magát, hazafelé azt mondta, hogy sokkal jobb volt a buli, mint ahogy azt elképzelte. Bátran ajánlom mindenkinek, aki játszóházban szeretné gyermeke szülinapi zsúrját megtartani.

A játszóház Aladin különterme és pár játék:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Állatbemutató:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Január első napjaiban nagyon mehetnékünk volt. Mivel vagyunk annyira finnyásak, hogy túrázni csak "jó időben" megyünk a hegyekbe, valamilyen más úti célt kellett kitalálni. A vizek városára, Tatára esett a választásunk. Már régóta terezzük, hogy egyszer elmegyünk megnézni a vadludak vonulását, amire késő ősszel szokott sor kerülni, de ez eddig elmaradt, mivel egyrészt az igazi "látványosságért" már hajnalban ott kéne lenni, másrészt legtöbbször cudar egy idő szokott lenni. 

Jártunk már többször Tatán (gyerekekkel és nélkülük is), de soha nem töltöttünk túl sok időt ebben a városban és a sétáink jószerivel csak az Öreg tó környékére és a vár megtekintésére korlátozódtak. Mielőtt nekivágtunk az útnak rápillantottam Tata térképére és egy kezem összes ujja kellett, hogy megszámoljam a város tavait. Öreg-tó, Cseke-tó, Derítő-tó, Fényes-fürdő, Réti-tavak és akkor ott van még a Tata város határán kívül eső, de közvetlen szomszédságában található Ferencmajori-halastavak. 

Szégyen gyalázat, de korábban soha nem jártunk a Cseke-tónál lévő angolparkban, sőt nem is hallottam róla, de miután elolvastam egy blogbejegyzést itt és megnéztem a képeket már tudtam, hogy az Öreg-tó mellett mit fogunk még megnézni tatai kiruccanásunkkor. 

Az autópályán az időjárás próbált minket elrettenteni, mivel több alkalommal eleredt az eső. De ha már úton voltunk, nem akartunk visszafordulni. A vártól nem messze egy közért előtt parkoltunk le, ahol konstatáltuk, hogy útközben elhagytuk az autónk egyik rendszámát (sajnos nem lett meg, bár felvettem a kapcsolatot az Autópálya mérnökséggel, így 12500 Ft-unkba fájt az új rendszám legyártatása). 

Először a várhoz mentünk, ahol a négy gyerek (barátainkkal mentünk, akik szintén két csemetét nevelnek, terelnek), ugrándozott, futkározott a romokon, majd lementünk az Öreg-tó partjára kacsákat, sirályokat és kárókatonákat nézni, botokat dobálni a vízbe.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az Öreg-tótól a Cseke-tóig kb. 20-30 perces kényelmes sétával jutottunk el. Bár januárban a természet itt is téli álmot alszik, nem zöldellnek még a fák, mint tavasszal, nem virágoznak a növények, mint nyáron és nincs olyan színkavalkád, mint ősszel, ráadásul az eső is el-eleredt ott jártunkkor, de az Angolpark így is megfogott. Gyönyörű platánfák, mohával benőtt kövek, műromok, török mecset, kastély, pici barlang, szabadtéri színpad na és a tó! Mint annyi más helyen itt is megfogadtam magamban, hogy ide még visszajövünk.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

Rengeteg egyéb látnivaló is van Tatán, itt találhatunk róluk rövid leírást, de nekünk ezen a napon ennyi fért bele. Amit még szívesen megnéznék az a Kálvária domb (van itt kilátó, víztorony, geológiai kert), a Görög-római Szobormásolatok kiállítását (Tata, Hősök tere 7.), a faszerkezetű Haranglábat és óratornyot, az Eszterházy kastélyt, mely az Öreg-tó mellett található és jó lenne egy nagyot sétálni a Tatától nem messze található Agostyáni Arborétumban. A gyerekek pedig biztos szívesen kalandoznának egyet az Oldlake Kalandparkban.

Hétvégén tartottuk meg Kitti szülinapját családi körben. Nem volt titok Kitti előtt, hogy egy bringa lesz a születésnapi ajándék. Már kinőtte a 20-as kerékpárját és nagyon ideje volt egy nagyobb két kerekűvel "meglepni". Azt hittük, hogy már jó lesz neki a 26'-os bicikli, mivel az enyémmel már simán tud kerekezni, de rá kellett jönnünk, hogy nem minden fajta formájú, vázú 26-os jó az ő méretének. Így maradtunk a 24'-es-nél. Azt nem tudta, hogy pontosan milyen lesz, csak azt, hogy biciklit fog kapni.

Nem ez volt az első szülinap, amikor az ajándék egy kerékpár volt. Élete első kétkerekűjét 2-ik születésnapjára kapta. Az egy 12-es méretű piros bicikli volt, még két kitámasztóval. 4 évesen kapta a következő méretet egy 16'-ost. 7 évesen már a 20'as bringa felelt meg az ő méretének és most 9 évesen jöhetett a 24'-es.

Az első kettő Hauser márkájú volt, nagyon meg voltunk elégedve, mindkettő két gyereket szolgált ki (mivel mindig Szonja örökli meg Kitti kinőtt bringáit). A 20'-as egy Sprint márkájú volt, s mivel nagyon bejött ez a márka is, mind küllemre, mind egyéb tulajdonságai (nem utolsó sorban aránylag normális árfekvése) miatt, most is ezt a márkát választottuk.

Kitti nagyon szeret kerekezni, ma is elmentek apukájával suli után egy kb. 15 km-es kis túrára. Szonja kicsit lustább, de most, hogy megörökölte Kitti előző bringáját ő is lelkesebb. Szombaton is tapostuk a pedált úgy 20 km-en keresztül hatod magunkkal: 4 gyerek és 2 anyuka, míg a két apuka egy komolyabb 50 km-es hegyi túrán vett részt a Börzsönyben.

Az különösen jó dolog, hogy a kerületünkben sok kerékpárút van és több parkba el tudunk jutni az úttest vagy járda helyett a biztonságosabb bringa úton. Ezen a linken Budapest kerékpárútjait tanulmányozhatjuk és megtervezhetjük, hogy úticélunkat mely útvonalon tudjuk bringával megközelíteni a legkönnyebben és legbiztonságosabban.

• 
• 
• 
• 

Drága Kislányom! 9 évvel ezen a napon láttad meg a napvilágot! Ezen a napon lettem általad édesanya! Mivel verset írni nem tudok, másnak a soraival köszöntelek ezen a szép napon! 

Születésnapodra 

Születésnapodra mit kívánjak néked? 
Adjon a Teremtő hosszú, boldog éltet. 
Ameddig a szívem utolsót nem dobban, 
Szeretlek kislányom, mindenkinél jobban. 
Ne ismerj szenvedést, ne ismerj bánatot. 
Adjon a Sors neked igaz boldogságot. 
S hogyha bármi gond ér, tudd, hogy amíg vagyok, 
Örömben és bajban én melletted állok.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Kerületünkben tegnap tartották az úszó kerületi diákolimpiát két korcsoport számára. Az iskolában a versenyen résztvevő gyerekeket az úszás oktatáson mért eredményeik alapján választották be. Kitti gyors úszásban került benevezésre.

Nagyon izgult, amit meg tudok érteni. Ő egyébként is izgulós fajta, mindenfajta kihívás (legyen az egy dolgozat, felelés) előtt az izgulás tünetei lépnek fel (fejfájás, hasfájás). Most "csak" szomorúnak láttam a verseny előtt. Mikor rákérdeztem, hogy mi a baja, azt mondta, hogy azért ilyen levert, mert még a verseny után házi feladatot kell írnia. A versenyen jelen volt osztályfőnöke is, aki mesélte, hogy Kitti nagyon nem volt ott az órákon, bizonyára az izgalom miatt. Említettem neki a házi feladatot, mire csak mosolygott. Ő elmondta a versenyen résztvevőknek, hogy nekik nem kell a házit megcsinálni. Azt is elmondta, hogy hozzák magukkal a táskájukat is, ha a szüleik elhozzák a versenyről. Kitti mindent az iskolában hagyott, sőt még össze sem pakolta a tanszereit. Na ennyire nem figyelt már a suliban tényleg semmire, csak a versenyen jártak a gondolatai.

Az utolsó előtti futamban indult, és eddigi legjobbját úszta gyorsúszásban (18:38), ezzel a futamát megnyerte. A versenyen a legjobb időeredményt elérő iskolatársakból gyorsan összeállítottak egy váltót is, ebbe is bekerült utolsó emberként. A futamukban másodikok lettek.

Már csak az eredmény hirdetés volt hátra, láttam rajta, hogy nagyon szeretne valamilyen éremmel gazdagodni. Az első hat helyezettet díjazták, már a dobogósokat sorolták és még nem mondták a nevét. De utolsóként az ő neve is elhangzott, így gyorsúszásban a dobogó legfelső fokára állhatott. Nagy volt az öröm! Váltóban ezüst érmet kaptak. 

Leánykám teljesen zavarban volt, amikor az eredményhirdetés, fotózkodás után mentünk vissza az iskolatársakhoz, ahol az egyik tanító vezényletével vas tapssal fogadták.

Már nem akarja abbahagyni az úszást! :-)

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Egy januári enyhe napon felvettük a hátizsákjainkat, amii - mint minden kirándulásunk alkalmával - tele volt szendviccsel és egyéb rágcsával és Pilisborosjenő felé vettük utunkat barátainkkal. A Bécsi útról az Ürömi útra kanyarodtunk rá és ezen autóztunk egészen az ürömi Fő utcáig. Itt balra kanyarodtunk és a Fő utcán folytattuk utunkat. Közben beértünk Pilisborosjenőre, de nem tértünk le semerre, itt is a Fő utcán hajtottunk tovább egészen addig, amíg fel nem tűnt egy játszótér. A játszótér mögött leparkoltunk, hátunkra kaptuk a zsákjainkat és elindultunk egy aránylag széles, kerékpárútnak is jelölt föld úton. Az út mellett csipkebogyóra és galagonyára bukkantunk, s lányaink egyből falatozni kezdtek. A csipkebogyó különösen jó ízű volt. Egyébként meg ezen a szakaszon vigyázni kell, hogy hova lépünk, mert nagy valószínűséggel a környékbeliek idejárnak kutyáikat sétáltatni, futtatni, akik nyomokat hagynak maguk után. 

Pár száz méter megtétele után balra látni fogunk egy elágazást, ami a Teve sziklához vezet. Mi azonban tovább folytattuk utunkat egyenesen, és nemsokára balra egy tisztáson keresztül menve, elénk tárult a Teve szikla, amit így mi először fentről tekintettünk meg. Mire ideértünk már delet harangoztak (igen, elég későn indultunk a túrára), így az első szendvicseket itt fogyasztottuk el, közben kattogtak a fényképezőgépek.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Jobbra tekintve már felsejlett az Egri vár "makettje". Visszamentünk a kerékpárútra és egyenesen folytattuk utunkat. Megint nem kellett túl sokat gyalogolnunk, amikor újabb útelágazáshoz értünk, itt a balra lefelé vezető murvás úton mentünk tovább az Egri várhoz. Ezen a napon sokan választották a túrázást, így itt a várnál szinte tömeg volt. A gyerekek azonnal megkezdték a vár bevételét és az azt körülvevő galagonya, csipkebogyó, kökény bokrok dézsmálását.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 

Jó egy órát töltöttünk itt el, majd visszaindultunk és most a Teve szikla lábaihoz tartottunk. Az elő-előbukkanó nap rásütött a Teve szikla melletti dolomit falra, ami csodálatos színekben pompázott. Felmásztunk a teve "hasához", majd megnéztük az egykori bánya falba vájt üregeit, a bátrabbak felmásztak a sziklákra. Nehezen tudtuk tovább indulásra kényszeríteni az apró népet.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

Egy újabb, kisebb sziklacsoport tetején fogyasztottuk el uzsonnánkat, majd visszaindultunk az autóinkhoz. Mielőtt beszálltunk volna, csemetéink felesleges energiáikat (még volt bennük) a parkolónál található játszótéren vezették le.

• 
• 
• 

Ez egy nagyon rövid, könnyű túra (kb. 3 km), babakocsival is végig járható. Akik hosszabb kirándulást terveznek a környéken keressék meg a Mackó barlangot, vagy járják végig a Kevély-hegyi tanösvényt!

• 
• 
• 

 

Nagyon szeretem az alcsúti arborétumot. Először 2007-ben jártunk itt, akkor az arborétum közelében lévő panzióban töltöttünk el egy hosszú hétvégét és ide is ellátogattunk. Minden évben február végén, március elején elkápráztatja az ide látogatókat az az egybefüggő hóvirágmező, ami tudtommal az ország legnagyobbja. Négy évvel ezelőtt csodáltuk meg először barátainkkal ezt e különleges virágzást. 

Az arborétum honlapjáról származó információ szerint 7 hóvirágfaj 24 fajtája nyílik minden évben, több mint 2 hektáros területen. De nem csak a hóvirágok nyílnak, hanem krókuszok is és ahogy láttam kb. 1 hét múlva már a most bimbózó nárcisz is sárgállani fog. A gyönyörű, hatalmas platánfák is megállásra és fotózásra kényszerítik az arra járókat, de más növény különlegességek is megtalálhatóak.

Az arborétum hatalmas, 40 hektáros területű. Mi a négy gyerekkel közel négy órát töltöttünk el ebben a gondosan ápolt (egykori) főhercegi parkban. 

Mielőtt bezúdítok egy jó pár fotót, pár hasznos információ. Gépkocsival alig 1 óra alatt érhetünk el Budapestről Alcsútdobozra. Az M1-es autópályáról Biatorbágy felé kell lehajtani (eddig pont ingyenes a pálya), majd folytatjuk utunkat Biatorbágy-Etyek-Alcsútdoboz útvonalon. Alcsútdoboz előtt érdemes lassítani és gyönyörködni egy golf pálya mellett kezdődő platánsorban. Visszafelé úton készítsük elő a fényképezőgépeket, mert az út végén (egy kanyarban), a platánfás út belefut a golf létesítmény kastélyszerű épületébe.

Alcsútdobozon már táblák jelölik merre kell menni az arborétumba. Az Arborétum bejáratánál van parkoló (de hétvégén, főleg a hóvirág ünnepkor elég nehéz parkolóhelyet találni). A teljes árú belépőjegy 700 Ft, a kedvezményes 450 Ft. Családi belépőjegy ára: 2 felnőtt és 2 3 éven felüli gyerkőc esetében 1800 Ft. A bejáratnál kulturált mosdó van. Enni- innivalót vigyünk magunkkal, mert bent nincs büfé.

Sétáltunk:

Ettünk:

Ugráltunk:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 Pihentünk:

• 
• 
• 
• 

Rengeteget fotóztunk (nem csak mi)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Lányok most és négy évvel ezelőtt a hóvirágok között

• 
• 
• 

Egyik kedvenc részem a parkban egy kis sziget

• 
• 
• 

Hazafelé úton a platánfákkal szegélyezett úton. Az út végén a golf club épülete. (Sajnos elég rosszak lettek a fotók).

A lányok iskolájának első és második osztályos tanulói egy közeli iskola tanmedencéjébe járnak hetente egy alkalommal úszni. Minden évben egyszer vagy kétszer "házi versenyt" rendeznek, azon iskola tanulóinak, akik itt sajátítják el az úszás alapjait. Nem mindenki vesz részt az osztályból csak a "kiválasztottak" Idén Szonja ötöd magával indult a versenyen az osztályból. (Kitti is részt vett annak idején ezen a versenyen. Emlékszem az elsőre, amikor az osztályból csak ő nem kapott semmilyen helyezést illetve érmet és emiatt hogy el volt keseredve. Aztán másodikban mindkét versenyszámban - ami hátúszás és gyorsúszás - arany érmes lett, igaz ebben az időben már heti két alkalommal járt az iskolai úszáson kívül tanfolyamra.)

Ebben az évben is hát- és gyorsúszásban rendezték a versenyt (ezeket tanulják meg legelőször a gyerkőcök), és szülők is jelen lehettek a megmérettetésen. Nagyon sok induló volt, Szonjáék iskolájából kb. 30-an, a másik iskolából kb. 70-en. Erősen megmutatkozott a másik iskola fölénye (igaz ők kétszer annyian voltak), mivel a verseny számonként kiosztott 6-6 helyezettből a lányomék iskolája hármat vagy négyet tudott csak megszerezni. Szonja nem volt közöttük, de úgy vettem észre ez neki nem okozott olyan nagy törést. Háton egyébként már elég ügyesen úszik, a gyorsnál viszont nem tud még normálisan levegőt venni.

Ennyit az úszóversenyről. A farsang az iskola alsós osztályainak február utolsó napján került megrendezésre. Az iskolai hagyományok szerint az alsós farsangot az osztályok "maguk tartják", a felsősök részére szerveznek csak amolyan farsangi bált, ahol a szülők is részt vehetnek. Azért a szülők is bemehetnek az alsósokhoz egy félórára, hogy segítsenek beöltözni, esetlegesen sminkelni és természetesen fotózni. Aztán a tornateremben összejön a sok kis ember, ahol a tanítók előadnak egy tánc produkciót (igén néptánc volt), ami után minden osztály az osztálytermében folytatja a mulatságot játékos vetélkedőkkel és a házi sütemények elfogyasztásával. (Idén fánkot sütöttem. Nemrégiben sütöttem életemben először fánkot ezen recept alapján, ami nagyon-nagyon jól sikerült, ezért bátorkodtam az osztályokba is ezt vinni.)

Kitti fekete özvegynek öltözött, nem emlékszem honnan jött az ötlet, talán valamikor mutattam neki pókjelmezt, amit az interneten találtam. Szonja pedig lovag akart lenni újból (azt hiszem két éve volt az az oviban). Megint kimaradt a hercegnős, tündéres jelmez. Szonják osztályában az egyik anyuka, aki tanult valamikor sminkelést, vállalta, hogy valamennyi gyerkőcöt kipingálja. 

S néhány fotó, hogy eddigi kis életükben mi mindennek öltöztek be farsangi mulatságaikon:

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Végül pár fotó az idei jelmezükről: 

• 
• 
• 
• 

A pók jelmez alig egy óra alatt elkészíthető. Kell hozzá egy fekete hosszú ujjú felső (jelen esetben az enyém, mert Kittiét sajnáltam volna összevarrogatni). Kell hozzá négy darab hosszú pamut harisnya (de megteszi a fekete nylon harisnya is, aminek levágjuk a szárát - csak így a töltő anyag át fog látszani). Nekem volt még megboldogult fiatal koromból két pár pamut combharisnyám, amit szivacsdarabokkal töltöttem meg. A már megtöltött harisnyákat a póló oldalához varrtam, majd fekete cérnával az egymás felettieket egymáshoz, illetve a pulóver ujjához erősítettem, hogy ne lógjon csak úgy össze-vissza. Kitti magára vett még egy fekete leggingset és ennyi. Bár fotó nem készült a póló hátáról, de tettem rá piros matricából egy homokóra formát, mivel a fekete özvegy hátán valamilyen hasonló minta van. Ezután már csak a smink kellett, azaz a szemeket rajzoltam fel fekete szemceruzával és fehér szemfestékkel. 

Kép forrása: http://erdekessegekavilagbol.network.hu/kepek/a_fold_10_leghalalosabb_allata/7_helyezett_a_fekete_ozvegy

Az iskolában a múlt héten versmondó versenyt rendeztek. Az itteni verseny legjobbjai képviselték a kerületi versenyen a sulit. Szonjáék osztályfőnöke is megkérte a tanulókat, hogy a gyerek témában felajánlott versek közül válasszanak maguknak, tanulják meg és az osztályból, akik a legszebben mondják el a verset részt vehetnek az iskolai versenyen is. 

Szonja eleve kikötötte, hogy ő nem szeretne indulni ezen a versenyen. Meg is beszélte E. nénivel, hogy ő megtanulja a verset, amit magának választott, de csak az osztály előtt hajlandó elszavalni. Nem is erőltettem a dolgot, nem akartam rákényszeríteni a szereplést. 

Ezt a verset választotta és tanulta meg másodszülöttem:

Lackfi János:
SZERELEM

Szerelmes vagyok Lacikába,
Már harmadnapja nem eszem,
Ő lesz a férjem nemsokára,
Kár, hogy nem látom sohasem.

Jót játszottunk az óvodában,
Épp a legutolsó napon,
De most más iskolába járunk,
Határozottan fájlalom.

Párnám alatt a csoportfénykép,
Rajta mosolyog Lacika,
Nem tudom a nevét, se címét,
Mégsem felejtem el soha.

Egyszer megnövök, bizonyisten,
Ő addig szépen várni fog,
A fényképről lependerítem,
És a nyakába borulok.