azaz csúszda, Szonja nyelven. El is felejtettem, hogy hétvégén csúszdázni voltunk a Gellért hegyen. Csak amikor ma reggel letöltöttem a fényképezőgépről az elmúlt napok fotóit jutott eszembe, hogy erről nem is számoltam be. Pedig jó volt. A csajok nagyon élvezték, elsősorban Kitti. Igaz ő is egy csúszda kivételével először csak atyai segítséggel mert lemenni, de aztán nagyon belejött, alig lehetett elvonszolni két óra elteltével. Szonjának való csúszda nem volt, de azért az egyiken lecsúszott egy párszor. Na azt a pofát (elnézést drágaságom) látni kellett (volna). Sokkal gyorsabb, meredekebb volt, mint az általa korábban kipróbált mesterséges lejtők és erre a csúszda közepén jött általában rá. Teljesen halálra rémült kifejezés ült a kis pofiján, amikor ahhoz a ponthoz ért. De ahogy leért, már futott is a lépcsőhöz, hogy újra átélje ezt az élményt. Most már bánom, hogy én egyiket sem próbáltam ki:( Na majd legközelebb...
