Egyik délután felkerekedtünk a lányokkal és E. nagyival, hogy megnézzük a pár hónapja felújított Kőcsikós játszóteret, aminek ma már Cerka-firka a neve és a Gellérthegyen található. A régi játszótér arról a három lovacska szoborról kapta a nevét, ami már a régi játszótéren is ott állt. Bevallom a Gellért hegynek ezen a részén még nem nagyon jártunk. Ha Budapest eme nevezetes hegyén jártunk, akkor általában a Citadella illetve Szabadság szobor, vagy a Gellért szálló felől jó pár lépcsőfok megmászása után elérhető csúszdák volt az úti célunk. A Cerka-firka játszótér a hegy dél-nyugati oldalán található, legkönnyebben a Búsuló Juhász Étterem felől közelíthető meg. (Akik BKV-val érkeznek a Móricz Zsigmond körtérről induló 27-es busszal jutnak ide el a legkönnyebben, mivel a másik végállomása ennek a járatnak pont a fent említett étterem előtt van. Innen szemünkkel követjük a Citadellát és nekivágunk a "dombnak" és hamarosan meg is érkezünk a kőcsikós szobros Cerka-firkára.
A kora délutáni órákban, szikrázó napsütésben nem volt szerencsére tömeg, így a lányok minden játékot sorban állás nélkül birtokba vehettek. (Az egyik helyi anyuka mesélte, hogy előző nap, egy vasárnap délután olyan tömeg volt, hogy inkább hazamentek. Érdemesebb tehát a szünidőben egy hétköznap ellátogatni egy kis játékra ide.)
A ceruzás mászóka a lányoknak nem nagyon jött be, mivel elég nehezen mászható, meg csúszik is. Inkább a másik mászókán töltöttek el több időt, ahol a "vízszintes" létrán próbálkoztak a függeszkedéssel és átmászással. A legnagyobb sikere náluk annak a hordónak (vagy mókuskeréknek) volt, amibe belemásztak és meg próbáltak benne sétálni, futni és vihogva elesni. Jópofa, bár elég kicsi a talajba süllyesztett mini trambulin.
A játszóterezés után elmentünk a Gellérthegy másik oldalára a Citadella elé, ahonnan szerintem a legszebb a budapesti panoráma, majd a Szabadság szobor lábánál fogyasztottuk el uzsonnánkat. Visszafelé sétálva autónkhoz egy rövid időre ismét bekukkantottunk a játszótérre.
Sajnos a fényképezőgép itthon maradt, így más oldalakról átvett fényképeket tudok csak beilleszteni.
Forrás: egyker.blog.hu
Forrás: fszek.hu
Forrás: budapest.hu
Egy másik nyári szünidős napunkon a Kossuth térre indultunk. Mióta átépítették, még nem jártunk arra és hallottam, hogy nem messze a tértől átadtak egy játszóteret, amit szintén ki szerettünk volna (mármint a gyerekek) próbálni.
Azt is olvastam, hogy a Kossuth téren zászlófelvonás és díszőrség is van és ezt a díszőrséget nagy csinnadrattával le is váltják óránként. Nagy szerencsénk volt, mert fél 12-kor érkeztünk a térre és pont akkor csendült fel a zene és jelent meg az Országház lépcsőjén a Díszegység (vagy Díszzászlóraj?) 7 tagja. Őrségváltás ugyan nem volt, mert ugyanaz a két katona maradt a Parlamenttel szemben lobogó országzászló alatt, de a Díszegység előadott egy "koreográfiát", ami a lányaimon kívül pár éppen arra járó turista tetszését is elnyerte. A "bemutató" végén az egység vezetője magyarul és angolul is közölte, hogy na most akkor van két perce a közönségnek, hogy fotózkodjon a vigyáz állásban, mozdulatlanul álló katonákkal.
A Kossuth térről a Margit híd felé indultunk és nemsokára el is értünk az Olimpiai parkhoz a játszótérre. Egy hatalmas hajó mászóka, egy nagyobbacskáknak való mászóka, hinták, focipálya várja az idelátogató gyerkőcöket. A hajós mászóka láttán lányaim felkiáltottak, hogy "aztaaaa", majd kb. 5 perc alatt végigrohantak rajta és kissé csalódottan mondták, hogy nem is olyan jó. Hát igen, már túl nagyok voltak ehhez a játékhoz, inkább 5-6 éveseknek (meg kisebbeknek) érdekes. A nagyobbaknak készített mászókára párszor felmásztak és lecsúsztak a tűzoltó "csúszdán", majd mivel nagyon meleg volt a téren található szökőkutakhoz vonultunk és itt töltöttük el időnk nagy részét. Közben megnéztük a tér ezen részén található két falra felvésett olimpiai aranyérmet nyert sportolók névsorát.
Virágok a játszótéren:
Tűzugrás helyett szökőkút ugrás:
