is voltak bőven a nyaralás alatt. Rögtön a második napunk reggelén egy lovardába vezetett az utunk, mert Kitti már agyon rágta a fülünket, hogy ő lovagolni szeretne. A panzióban mondták, hogy van egy olyan program, hogy az emberért házhoz jön egy lovas szekér, ami elszállítja az érdeklődőket egy tanyára, ahol lehet lovagolni, meg mindenféle állatot simogatni. Ez nagyon bejött nekünk, illetve bejött volna, de fogalmam sincs miért, aki ezt a szolgáltatást nyújtja azt mondta, hogy 10 fő alatti érdeklődő esetén nem fogja be a lovakat. Ez azért is volt érthetetlen számunkra, mivel a lovaskocsikázás árát nem fejenként számítják, hanem óránként. Vagyis tök mindegy, hogy hányan ülnek fel a szekérre, a kocsikázás ára óránként X Ft. Nem volt mit tenni, kerestünk egy másik helyet, ahol Kitti kilovagolhatja magát és Szonjának is alkalma van közben állatozni.
A tiszafüredi Gulyás tanyára esett a választásunk. Először körülnéztünk az istállókban, ahol a lovak között tyúkok kapirgáltak, de láthattak a lányok kakasokat, gyöngytyúkot, kacsákat, bárányt, malacot és nyuszikat is. Kitti már alig várta, hogy felpattanhasson Hercegre a pónilóra. Fél órán keresztül lovagolt (száron) a tűzőnapsütésben. K. is kedvet kapott a lovagláshoz, miután megtudta, hogy a tanyán nagyon békés lovak vannak. Ottjártunkor épp megérkezett egy csapat lovas a tereplovaglásról, akik életükben először most ültek lovon. K-nak annyira megtetszett a lovaglás (ő csak karámban próbálkozott), hogy megkérdezte a gazdát, hogy milyen szinter juthatna el nyaralásunk hete alatt, ha minden nap idejönne lovagló leckét venni. Végül lemondott eme tervéről, aminek leginkább anyagi okai voltak.
Egyik nap "elugrottunk" Debrecenbe, ahol az élményfürdőzés mellett (majd erről is írok pár sort) az Állatkertet is meglátogattuk. Kicsit "őskori" állapotok uralkodnak, emlékszem amikor réges régen a budapesti állatkertben is ilyen ketrecekben senyvedtek az állatok. Nem nagy területű maga az állatkert, elég hamar körbejártuk, viszont nekem úgy tűnt, hogy elég rossz körülmények között él az állatok többsége itt. Látszik, hogy elkezdődött valamiféle fejlesztés a parkban (egyébként az állatkert is a debreceni nagyerdőben van) pl. új otthona és kifutója van a zsiráfoknak, s a pingvin ház is nem régiben épülhetett. A gyerekek számára azonban érdekes volt a séta, láthattak itt vizilovat, oroszlánt, majmokat, zsiráfot, emut, papagájokat stb. és volt állatsimogató is. Az Állatkerttel egy területen van egy kis vidámpark. A játékok többségét talán már a vidámpark (melyet korábban Ludas Matyi vidámparknak hívtak) megnyitóján (48 évvel ezelőtt) is kipróbálhatták az idelátogatók. A lányok a legjobban a XIX. században készített lovasforgót élvezték a legjobban itt több kört is kellett mennünk hol a hintón, hol valamelyik pacira ülve. A lovasforgó mellől indul egy kisvasút, ami az állatkert dámrezervátumát megkerülve jut vissza kiindulási pontjára. A jegyváltás a különböző játékokra kicsit körülményes volt, mivel a bejáratnál kellett előre megvenni a jegyeket. Így ha elfogyott a 100Ft-os ticket, akkor K. szaladhatott vissza újabbakat venni. Ráadásul sok játékra a gyerekek egyedül nem ülhettek fel, csak a szülővel, így elég gyorsan elfogyott az első adag 2000 Ft-os tömb. (Nem tudom az idejét, hogy mikor voltunka budapesti vidámparkban, így fogalmam sincs, hogy most itthon milyen rendszer van.)
Nyaralásunk legforróbb napján kirándultunk el Hortobágyra, ahol először a Pusztai Állatpark őshonos állataival ismerkedhettünk. Kitti degeszre etette zoo csemegével a hőségben éppen nem punnyadó racka juhokat, parlagi kecskéket és hucul lovakat. Láttunk magyar szürkemarhát, nóniusz lovat, szamarat, mangalicát, a baromfi udvarban parlagi pulykát, tyúkokat, gyöngytyúkot. A pusztai állatparkból a mátai méneshez ruccantunk át, ahol Kitti legnagyobb sajnálatára nem volt lehetősége lovagolni, de körbejártuk az összes istállót, ahol Szonja és Kitti felosztotta egymás között a lovakat. (Mindegyik kiválasztotta, hogy melyik kié). Láttunk pár hónapos és 3 hetes kiscsikót is. Nagyon jópofa, ahogy a kávézó üvegfala egyben a sportlovak istállójának egyik fala is. Így a legszélső boxban ácsorgó ló néha megnézi az ablakon keresztül, hogy mit fogyaszt az üvegfalnál iszogató vendég.
