Ez a hétvége a gyerekeké (na meg az év összes többi napja). A média elárasztott bennünket rengeteg gyermeknapi rendezvény hirdetésével. Alig lehet választani. Szombaton a Margitszigetre látogattunk ki, gondolván, hogy vasárnap itt úgyis tömeg lesz. Ráadásul az Alma zenekar is itt adott műsort és gondoltuk Kitti nagyon fog nekik örülni. Reggel időben sikerült elindulni (bár másoknak egy 1/2 11-es startolás kicsit megkésettnek tűnhet). Az autót elhagytuk az Árpád híd pesti hídfőjénél és onnan busszal mentünk tovább a szigetre. Reggel mondtuk Kittinek, hogy a Margitszigetre megyünk, ahol fellép az egyik kedvenc együttese is. Nagyon örült neki. Aztán hogy felfrissítsem emlékezetét, elmeséltem neki, hogy a Margitsziget az a hely, ahol van egy kis állatkert, a hol van páva, kacsa, gólya, lovacska. Egyből beugrott neki, hogy mire gondolok, de innentől kezdve tojt ő az Alma együttesre, meg a többi kecsegtető programra, csak annyit kért, hogy azonnal menjünk a lovacskákhoz.
A szigeten egyből kiszúrta a gyerkőcöknek kölcsönözhető, pedálos kisautókat. Nosza ki is vettünk egyet, a két lánykánk belecsücsült és némi apai segítséggel Kitti hajtotta és vezette a járgányt. Ezzel mentünk el az állatokhoz. Nagyobbik lánykánk első útja természetesen a hátasokhoz vezetett. Szonja felismerte az eddig csak képeken látott pávát, amit meg is nevezett. Ő is elnézelődött volna még itt egy darabig, de az autókázás most mindkettejüknek nagyobb élmény volt (talán).
Miután a kisautót visszavittük még pont elértük az Alma koncert végét, majd felfedező körútra indultunk a nagyrétre, hogy mi minden van még itt. Megnéztünk két bábelőadást, sok időt töltöttünk el a csiribiri torna sátrában (Kittinek ismerősek voltak az eszközök, mert ahova valamikor jártunk tornázni, ugyanezek voltak), részt vettünk egy zenei-bábos foglalkozáson, Kitti játszóházozott míg Szonja hunyt egyet, majd egy számítógépes cég sátrában egy igazán pici laptopon játszottak is egy kicsit, ettünk hot dogot, pattogatott kukoricát, fagyit egyszóval jól éreztük magunkat. Mikor hazaindultunk volt egy kis hiszti, de már 5 óra is elmúlt. Sikerült őket az autóban is ébren tartani, s azt hittük (mi kis naívak), hogy milyen könnyen elalszanak majd. Valószínű a sok élmény miatt a kocsikázás utáni elpilledés után úgy felpörögtek, hogy alig lehetett őket lenyugtatni.
Egy kis képes ízelítő:
