Már nagyon régóta készültünk elmenni a szentendrei Skanzenba, de valahogy mindig kimaradt. Az elmúlt hónapban kaptunk egy délutáni névnapi zsúrra meghívást Szentendrére, s gondoltam itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy délelőtt ellátogassunk a Szabadtéri Múzeumba. Gyönyörű szép időnk volt, s útrakeltünk egy másik családdal.
Nem tudom mikor jártam a Skanzenban utoljára, talán 20 éve (vagy még több), azóta rengeteget változott. A bejárati épületet, ami a mezőhegyesei vasútállomás mintájára épült mindössze két éve adták át. Innen indul a Skanzen vonat, mellyel valamenyi tájegységhez eljuthatunk. (A vasútra külön jegyet kell váltani). A motorvonat múzeális darab és korhűen került restaurálásra. A gyerekek nagyon élvezték, hogy a vonatvezető állásában is utazhattak egy kicsit.
Kitti a vezető állásban
A Felső-tiszavidéki tájegységben kezdtünk és itt is ragadtunk egy jó időre, ugyanis a Régimódi vasárnap keretében itt mindenféle népi játékot ki lehet próbálni. Voltak különböző hintalovak, gólyalábak, lépegetők, kerékpár abroncsok, amiket hajtani kellett stb. Azt hiszem ezen a helyen órákig ellettünk volna mi felnőttek is, de mindenféleképpen meg szerettük volna nézni a vízimalmot működés közben, amit egy nap csak kétszer indítanak be. Láttunk már működő vízimalmot Túristvándiban, de ott általában csak a kereket indítják be, a gabona őrlés nem mindnennapos. Itt a Skanzenban viszont láttuk, ahogy a gabonaszemekből liszt lesz. A vízimalom után maradtunk a Bakony, Balaton-felvidéki tájegységben, ahol az egyik ház udvarán éppen szappant főztek. A gyerkőcök ki is próbálták, hogy felmenőink milyen eszközökkel és szappannal mosták a ruháikat.
Nem is olyan egyszerű egyszerre lépni
Gólyalábazás
"Karikázás" kerékpár abronccsal
Nem is tudtam, hogy innen származik a mondás: "megy mint a karikacsapás"
Nagymosás
Molnár a malomban
Még egy tájegységbe volt időnk bekukkantani, majd megnéztük az egyik tanyán az ősi magyar állatokat és rögtön kongattak ebédhez. Kellemes meglepetés volt az étterem, nagyon finom kaják voltak, a gyerkőcök két pofára ették a sült oldalast.
Már késésben voltunk rohantunk a névnapi zsúrra, ahonnan már bőven pizsamaosztás után értünk haza. A Skanzenba még biztos elmegyünk, legalább 3 alkalom kell ahhoz, hogy minden tájegységbe eljusson a látogató.
