Van a bölcsödében egy kislány, Julcsi. Helyes pofival, szőkésbarna, csurkába kötött selyemhajjal és mindig szomorú szürkéskék szemekkel. Amikor ránézek erre a pici lányra, aki két hónapja jár bölcsödébe, mindig összeszorul a szívem. Ötödik napja járunk Szonjával a bölcsödébe, s ez idő alatt Julcsit még nem nagyon láttam mosolyogni. Talán egyszer, mintha felfelé ívelt volna a kis szája. Néha minden előzmény nélkül el kezd sírni, főleg akkor, amikor hozzák a tízórait és készülnek ki az udvarra. Mindig valamelyik gondozónő mellé telepedik le, beleül az ölébe, dörgölödzik hozzá mint egy kismacska.

Tegnap éppen előttem álldigált. Megszólítottam, a kezében szorongatott kis rongybabáról "beszélgettünk". Nem szólt semmit, csak bólogatott, néha szipogott egyet. Pár perc múlva miután megint rájött a sírhatnék  hozzámbújt. Úgy megölelgettem volna, de én csak egy másik kislány anyukája vagyok, akinek ha jól értettem (bár szóban nem közölték) leginkább az a feladata, hogy észrevétlenül jelen legyen a szobában. Ahogy meglátta az egyik gondozó, hogy Julcsi belémbújik már hívta is magához egy olvasásra.

Ma már reggelinél is bent voltunk a bölcsiben, Julcsi többször is sírva fakadt. Anyukáját szólongatta, sírt egy keveset, majd eszegetett. Amikor befejezték a reggelit és játék következett, mihelyst Szonja elengedte a "szoknyám szélét", Julcsi megjelent mellettem. Nem mertem most sem megölelni, csak dícsértem virágos ruhácskáját, és megnézegettünk egy képes könyvet.

Vajon tudják-e a szülei, hogy kislányuk milyen szomorú a bölcsödében? Vajon elmesélik-e mindezt a gondozónők? Vagy csak annyit mondanak, hogy igen, amikor beadták sírdogált, de sikerült hamar megnyugtatni. Vajon ha Szonja is ilyen szomorú lesz én fogok-e tudni róla? Vagy én teljes nyugalommal tevékenykedek itthon, majd a munkahelyemen a munkában, közben az én pici lányom egy percre sem tud felhőtlenül játszani, mert hiányzom, hiányzunk neki.

Azt mondta ma az egyik gondozónő, hogy a beszoktatás kb. két hét, de mire a gyerekek igazán beszoknak, az legalább három hónap. Onnantól kezdik el "élvezni" is a bölcsödét. Vajon mi történik majd abban a nehéz három hónapban?