Kezdünk belejönni a hézköznapi kerékvágásba. igaz most még könnyű itt van anyu, meg apa is. Utóbbi családtagom szépen benyalt valamit, két v. három napja küszköd köhögéssel, taknyossággal, torokfájással és lázzal. Na még az hiányzik, hogy valamelyik gyerek megkapja ezt a kórságot. De dicséretére legyen mondva K-nak, most szorgalmasan szedi a gyógyszereket, sőt tegnap még infraszaunázott is anyukájánál, itthon meg egész nap orvosi vagy műtős vagy milyen maszkban szenved. Le nem venné magáról. Kittinek is tetszik, csak neki a két füle között még túl pici a távolság ahhoz, hogy az arcán maradjon.

A csudába fotókat megint nem készítettünk. Olyan Anne Geddes féle fotókat szeretnék Szonjáról meg Kittiről. Igaz a mi gépünkkel nem lehet jó fotókat csinálni. Illetve helyesbítek mi vagyunk baromi bénák hozzá. Pedig nem volt egy olcsó jószág, de amikor el kezdek vele kattintani és 20 kattintásból 1 fotóra lehet azt mondani, hogy éles, meg jó a színe, akkor legszívesebben kivágnám az ablakon vagy odaadnám a szomszéd kínainak, hogy adja tovább a piacon jópínzirt.

Tegnap Kittivel elmentünk játszóterezni. Már abnormálisan szép idő volt, mintha tavasz lenne, csak a tavaszillat nélkül. Hétágra sütött a nap és meleg volt. Még a játszótéren is voltak rajtunk kívül. Az egyik csajszi, akinek van egy 1 éves és olyan 3 és fél éves lánya, megnyugtatott, hogy az első félév smafu a második félévhez képest. Majd az lesz az igazi, ha a nagy már épít a pici meg pont akkor éli romboló időszakát, ráadásul akkor már a pici is képes valamiféle mondjuk kommandós, hasoncsúszós mozgásra és szépen tönkreteszi a nővérkéje művét. Egyelőre nem nézek ennyire előre mert lehet, hogy akkor elszaladok itthonról a világ másik végére. Húúú erről jut eszembe...na itt ébredtek fel a csajok reggel, amikor ezt a bejegyzést írtam. Most (este) már fogalmam sincs mi jutott eszembe.

Akkor inkább most lapozok. Szonját tegnap megpróbáltam hason altatni. Uuuutálja. (Kitti mindig úgy aludt. Volt és van is légzésfigyelőnk így nem izgatnám magam emiatt.) De Szonja ragaszkodik a háton alváshoz. MÁr aludt amikor letettem hasra, de erre a számára kényelmetlen pozitúrára felébredt. Amikor ébren tettem le, akkor meg szinte kinyomta magát (magyarul fekvőtámoszozott:-)), sőt addig, addig "emelgette" a fejét, míg megfordította a másik oldalára. A szülészdokim szerint valamelyik gyerek ezt a "produkciót" már akkor megcsinálja, amikor kijön a pocakból és ráteszik anyukája mellkasára.

Ma délelőtt Szonja nagyon nyügi volt, biztos ez a hülye szélvihar volt az oka. Egész délelőtt nem aludt!!! Szegény anyu dajkálgatta, mert Kittivel mi elmentünk egyet motorozni. Itt volt a Zsófi (rokon gyerek) is, míg lent voltunk végig Kitti motorján veszekedtek. Mindketten inkább azzal mentek volna. Zsófi Kittihez képest határozott egyéniség, ha nem vagyunk ott mi anyukák, simán lependeríti Kittit a motorrol. Kitti hozzá képest félénk kis nyuszi. Tényleg olyan, mint a babahoroszkópjában írják. Na majd mindjárt bekopizom ide...

Kitti nagyon jó fej, ma is jókat rötyögtünk egyes dolgain. Apukája pakolt be a mosogatógépbe, aminek a gombjait Kitti előszeretettel nyomkodja. Apja rászólt, hogy ne nyúljon hozzá, tegye hátra a kezeit. Kitti szó nélkül összekulcsolta a hátamögött a kezét és lehajolva a gombok magasságába azon mesterkedett, hogyan tudná a keze nélkül megpiszkálni:-))

Tegnap meg a kutyáját akarta megszoptatni. De body volt rajta és ugye azt nem tudta kihúzni a nadrágjából, ezért megpróbálta a nadrágja szárán alulró felnyomni a kutyát a cicijéig. Persze ez nem sikerült.

Volt egy régebbi beszólása. Fürdettük és valami olyat csinált amit nem szabad (beleivott a vízbe). Én meg mondom neki, hogy a "nagy túrót" (magyarul: ezt ne csináld). Kitti erre felkapta a fejét és kiabálta "dudi, dudi!". Vagyis rudi, túrórudi! (ami a kedvenc csemegéje). Gondolom azt hitte, hogy tettéért felajánlok egy rudit:-)