Egy gyors lejegyzés, míg "el nem felejtem". Szonja tegnap elsétált a járóka egyik sarkából a másikba. Egyre biztosabban áll (kapaszkodva persze), már nem inog a lába, sőt már általában le is tud ülni, ha elfárad. Valamelyik nap ez még nem nagyon ment. Egyik nap tettem-vettem a konyhában, ő a járókájában álldogált, aztán egyszer csak volt egy koppanás, utána meg nagy üvöltés. Elfáradt és szegénykém nem tudta, hogy üljön le és valószínűleg eldőlt, mint egy tekebábu.
Egyre ügyesebb a kezével is. A mágneses táblára már firkálgat, a montessori toronyra néha már rá tudja rakni a korongokat és a formabedobóba be tudja dobni a hengert.
Okosodik is napról napra. Már tudja utánozni a lovat, ahogy fújtat!
Ennyit akartam gyorsan lejegyzetelni, még ezer dolgom van mielőtt indulunk. Elutazunk egy hétre a dédipapához. Remélem jól fogják magukat érezni a lányok. K. biztos fog nekik is hiányozni, őt itthon hagyjuk, neki dolgozni kell:(
