Kittinek szinte minden esti, illetve nappali alvásánál altatódalt énekeltünk kb. 2 éves koráig. A mai napig is igényli, ha nem tud elaludni. Nem tudom, hány ezerszer énekelhettük el neki a kedvenccé vált altatódalát, a Tavaszi szélt. Emlékszem, hogy volt olyan alkalom (főleg a nappali alvásokkor), hogy 20 percen keresztül kántáltam neki. Előfordult, hogy bele is aludtam, de ő felébresztett, hogy "médeccer".
Ezek után talán érthető, hogy igyekeztem új altató dalokat is bevonni a repertoárunkba, de nem nagyon engedte, hogy mással próbálkozzunk. A végén még két dal került bele az altatódalai közé. Most ezeket örökítem itt meg, természetesen Kitti előadásában.
(Érdekes, hogy Szonja nem igényli annyira az altatódalokat, talán kevesebbet énekeltünk neki? Mindenesetre van neki is "saját altatódala", a Bóbita. Talán egyszer ezt is sikerül megörökíteni, valamelyik kislány előadásában.
Tavaszi szél vizet áraszt
virágom, virágom
Minden madár társat választ
virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak
virágom, virágom
Te engemet, én tégedet
virágom, virágom
Zöld levél, zöld levél
illatot hoz már a szél.
Illatot hoz már a szél,
tralla-lalla-tralalala.
Kék virág, kék virág
bokrok alján ibolyák.
Bokrok alján ibolyák,
tralla-lalla-tralalala.
Egyszer volt, hol nem volt
egy icipici házikó,
icipici házikóban
icipici ágyikó.
Ottan élt, éldegélt
egy icipici lencsilány,
icicpici anyukával
túl az Óperencián.
Icipici lencsilányka,
lencsibabát ringatott,
anyuka is ezt csinálta
boldogságban éltek ott.
Amikor este lett,
az icipici lányka félt,
s az icipici anyukája
mondott egy mesét
(hogy: egyszer volt....)
