A tegnap lejegyzett összefoglalóból kifelejtettem, hogy Szonja már szépen tiktakkol. A kezével. Vagyis ha rámutatok az órára, hogy az mi, akkor a mutatóujjával mutatja, hogy tik-tak. Egyik nap kérdezem tőle, hogy hol az anya orra? Szonja mutatja az óra jelét (tik-takot) az ujjával. És hol a Szonja orra? Újra tiktakol. Hol az orrod, Szonja? Továbbra is bőszen tiktakkol. Ezt a fogalomzavart még le kell majd tisztáznunk.
A szülinapjára meg szerettem volna tanítani neki, hogy meg tudja mutatni hány éves. Minden igyekezetem ellenére ez nem sikerült. Pár hétre rá egyszer brahiból megkérdeztem, hogy hány éves a Szonja? Ő meg mutatja a mutatóujjával, hogy egy, és közben mond is valami olyasmit, hogy egy.
A kedvenc elfoglaltságok közül kimaradt a csatornázás. Most jól jönne ide egy kis frappáns mondat, amin esetleg jót lehetne nevetni, de nem jut eszembe semmi. A lényeg, hogy gyűjtjük a kavicsokat és dobáljuk bele a csatornába itt az udvaron. Kitti ezt már 2 éve műveli, és most Szonja is csatlakozott hozzá. Még egy-két év és feltöltik a csatornákat a lányok:-)
