Vasárnap meglepetés programot találtunk ki Kittinek. Mi más lett volna a meglepetés, mint egy lovardába látogatás. A baj csak az volt, hogy az interneten kinézett budapesti lovardát, az oldalukon megadott telefonszámokon nem tudtuk utolérni, így csak bízhattunk benne, hogy nyitva lesz.
Kitti kérdezgette, hogy hova megyünk. Először mondtuk neki, hogy meglepetés lesz, de aztán kénytelenek voltunk elárulni úticélunkat, hogy hajlandó legyen felöltözni. Onnantól kezdve persze ment minden, mint a karikacsapás (már ami az öltözködést illeti). Teljesen felpörgött, nem bírt magával.
Szerencsénkre a lovardát nyitva találtuk. Ahogy leparkoltunk, egyből kis pónikba "ütköztünk". Kitti szaladgált egyiktől a másikig, megsimogatta egyiket-másikat, szinte alig lehetett továbbcsalogatni. Az öröm akkor volt teljes, amikor kiderült számára, hogy itt felülhet egy póni hátára is. Négy póni várakozott, hogy a napsütéses időben "meglovagoltassák" a gyerekek.
Kitti egy sárga színű pónit választott, aki a Lenke névre hallgatott. Ebben a lovardában a szülők vezetik a lovat (nincs tehát unott lovászfiú, hurrá!), amelyen gyermekük ül. K. vállalta ezt a roppant felelősségteljes feladatot. Kitti felült Lenke hátára és elindultunk. Mindebből Szonja kimaradt, mert horpasztott a babakocsiban. Én egy idő után úgy döntöttem, hogy nem rovom a köröket Kittiékkel, mert a homokos talajon alig tudtam tolni a babakocsit. Így leparkoltam Szonjával és csak a szememmel követtem szerelmem és egyik szerelmetes csemetémet. Jó háromnegyedórát ült lóháton Kitti, az apja néha "megfuttatta" Lenkét, amit Kitti különösebben nem díjazott. Szonja is felébredt, majd a lovarda legkisebb lovacskájával ismerkedett.
Őt is felültettük egy picit Lenkére, kicsit mentünk is vele, valószínűleg neki (Szonjának is) bejött ez a lovaglás dolog, mert amikor levettük a póniról nemtetszését fejezte ki.
Miután "kilovagolták" magukat a lányok, még megnéztük a többi lovat, szamarat, egyet-kettőt meg is etettünk, majd hazaindultunk. Persze Kitti nagyon ellene volt az elindulásnak, szíve szerint az nap hátralévő részét ott töltötte volna. Megígértük neki, hogy máskor is visszajövünk. Közel is van (kb. 15 perc volt autóval), szimpatikus is a hely (bár nem hasonlítható Bélápapusztához), és vannak lovak:-)
Próbálok egy diavetítést beágyazni, de nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
