Ez a vírus keseríti meg immáron 10-ik napja kis családunk életét. Nem akarom elkiabálni, de Szonja ma már egészen jól volt. A tegnapi nap és az elmúlt éjszaka volt talán a holtpont. A legnagyobb baj az volt, hogy nem akart semmit sem inni. Az infúzióról többször levették, de vissza is kellett mindig tenni, mert az orvostól kapott "türelmi idő" alatt nem ivott annyit, amennyit kellett volna. Tegnap délutánra már teljesen kikészültünk lelkileg (vagy inkább én, mert K. nagyon tartotta magát). Ma reggel több ismerősömet is felhívtam, hogy akinek van gyerekorvos ismerőse kérdezze már meg, hogy valóban ilyen hosszú lefolyású is lehet ez a betegség és tényleg nem lehet semmivel sem csillapítani a hasmenést.
Józan ésszel az ember azt mondaná, hogy ha valahol, akkor a László kórházban biztos tudják, hogy mit kell ilyen fertőző betegség esetén tenni, de amikor az embernek a saját gyerekéről van szó akkor elbizanytolodik. A kórházban ugyanis azt mondták, hogy meg kell várni míg kiürül a vírus a szervezetéből a székletével (vagy hányással), és éppen ezért semmivel nem szabad ezeket a folyamatokat csillapítani (hasfogó, hányás csillapító). Egyetlen teendő van, a folyadék- és ionpótlás (infúzió). Voltak órák, napok, amikor úgy nézett ki, hogy Szonja jobban van, iszogatott is, sőt volt, hogy evett is, azután megint visszaesett. Csak feküdt a kórházi ágyában bágyadtan. Aztán felélénkült még játszott is és megint visszazuhant ebbe a tőle szokatlan bambulós világba. Szörnyű volt így látni a mi kis huncut, vigyori kislányunkat.
Az éjszakát megint K. vállalta fel magára és arra vágytam, hogy ha reggel felkelek és beszélek vele telefonon csupa jó hírt közöl majd. De sajna csak arról tudott beszámolni, hogy Szonja egész éjjel alig aludt, azt a pár órát, amit pihenéssel töltött azt is csak apukája kezében tette. Szerencsére ma már sokkal jobban lett és el kezdte inni a tápszert. Egyelőre ez az egyetlen fajta folyadék, amit elfogad, de már ez is valami, főleg, hogy estig bedöntött belőle több, mint 6 dl-t. A dokinő azzal is kecsegtetett, hogy esetleg holnap (pont Kitti harmadik szülinapján) haza is jöhet! Így legyen!!!!!!!!!
Gondoltam összeszedem a legfontosabb tudnivalókat erről a betegségről, de ez nem ma lesz. Mindenféleképpen összegyűjtöm a netről, a kórházból és orvosoktól hallott információkat, hátha valakinek segítséget nyújthatok ezzel!
A nagy aggódásban majdnem elfelejtettem felköszönteni az apák apáját, az én drága jó férjemet, aki ezen a héten a legfőbb támaszom volt, s akinek mellesleg ma van a névnapja! Talán több időt töltött bent a kórházban Szonja ágya mellett, mint én. Egy éjszakán kívül minden éjjel ő volt bent vele és őrizte őt, ápolta. Nélküle nem tudom, hogy bírtam volna ki ezt a hetet!!!!
Drága K. NEKEM TE VAGY A LEGJOBB!!! TUDOD?!!! Boldog(abb) névnapot!!!!
