Említettem, hogy Szonja nagyon jól megérteti magát, vagy szavakkal, vagy egyéb módszerekkel pl. mutogatással.
Az egyik kedvencünk az, amikor valamit szeretne közölni, mutatni és mi épp nem figyelünk rá. Ilyenkor megütöget bennünket (elég erőteljesen) és utána mutatja pl. a könyvében valamelyik képet. Egyik este K. a gyerekekkel nézett valamilyen videofelvételt a számítógépen. Mindkét lány az ölében ült. Szonja szeretett volna klimpírozni a billentyűzeten, de tudja, hogy ezt alapesetben nem lehet, el kezdte ütögetni az apját, hogy figyeljen rá, majd mintha sugallni akarta volna a választ erőteljesen bólogatott (mintha azt mondta volna, hogy apa, most nyomogathatom ugye egy kicsit ezeket a gombokat?). Annyira jópofa volt, s ezt egymás után többször megismételte. Ütögetés, bólogatás. S peprsze közben fülig ér a szája, úgy vigyorog. Naná, hogy apa sem tudott ellenállni.
Ha éhes, akkor megy az etetőszékéhez, leveszi az előkét és mondja, hogy csüccs. Ha éppen valamelyikünk eszik vagy iszik valamit és ő is kér belőle, akkor kinyújtja a nyelvét és az egyik ujjacskájával ütögeti azt.
Ma reggel pedig énekelt a babájának! Természetesen mire elővettük a kamerát abbahagyta, de aztán kérésünkre még produkálta magát egy kicsit:
Apropó éneklés. Nem tudom, hogy írtam-e már, hogy Szonja néha kifejezetten nem kér az anyai dalolásból. Kittinek rengeteget énekeltem, illetve a mai napig is sokat énekelek, énekelünk, de Szonja elég gyakran közbevág, hogy nem, nem, nem.... Nem tudom eldönteni, hogy az adott dallal van problémája, vagy édesanyjának a hangjával??? Na majd, ha nagyobb lesz, megkérdezem tőle:-)