Kitti és Szonja blogja

Vasárnap falunapon voltunk Csömörön. Előtte "mellesleg" beugrottunk egy lovastanyára, ahol épp egy lovasverseny zajlott. Kittit maga a verseny egyáltalán nem érdekelte, alig kötötte le pár percre - pedig gyerekek versenyeztek -, ő csak azt hajtogatta, hogy meg szeretne simogatni egy lovat, füvet szeretne adni nekik és persze a lovaglásról se felejdkezzünk el. Szerencsére volt erre is lehetőség. Először egy kis pónit ült meg szőrén (azért ez nagyon nehéz volt neki, mert nem is tudott csak a ló sörényébe kapaszkodni, és jobban is kellett egyensúlyozni annál, mint amikor nyeregben ül), majd egy nagy lovat is kipróbált. Ez sokkal jobban bejött neki. K. is kedvet kapott Kittitől, és megkérte a lovat vezető csajszit, hogy hadd üljön fel a nagylóra, amit életében egyszer tett meg, de akkor is halálfélelme volt. Most sem kapott kedvet a lovagláshoz, az álló lovon való fél perces üldögélés épp elég volt neki.

 

Miután Kittit nagy nehezen el tudtuk csalogatni a lovacskáktól bementünk a városba/faluba Csömörre, ahol falunap volt. MIközben falatoztunk megnézünk egy meseszínházi előadást Mátyás királyról, majd egyet vonatoztunk a "dottón", és végigsétáltunk a vásári árusok között. Sokszor rácsodálkoztam már eddig is, hogy Kitti mennyire jó kislány és nem követelődzik, hogy ezt vagy azt vegyem meg. Van olyan, hogy valami megtetszik neki, megkérdezi, hogy mi az és esetleg kéri, hogy vegyünk, de megmondom neki, hogy miért nem szeretném megvenni (elrontja a fogaidat, drága, butaság stb.) és elfogadja. Nem is mondja mégegyszer, hogy dedede én szeretném. (Kíváncsi vagyok, hogy Szonja ugyanilyen lesz-e.) Ezt naponta tapasztalhatom a közértben is. Most egy héliumos lovascskás lufit nézett ki magának. Gondoltam jól van, jó lesz vásárfiának. De amikor benyögte a lufispasi az árát (1800 Ft) majd hanyatt estem. Mondtuk Kittinek, hogy ez nagyon drága és nem vesszük meg. Ő mindenféle hiszti, nyafogás nélkül elfogadta és mentünk tovább. Látta a sok édességet, játékot, mindenféle mütyürkét, volt amit megnézett, megfogott, látszott, hogy érdekli a dolog, de nem kérte, hogy vegyük meg. Végül amikor mentünk már el, mi mondtuk neki K-val, hogy valamit választhat. Mivel soha nem veszünk neki cukrot, csokit is csak ünnepekkor jóformán, egy édességes árusnál álltunk meg. Gumicukrot választott, amit eddig életében egyszer evett, amikor egy kisbarátja megkínálta. Így most nagyon boldog volt, kínálgatott bennünket is és persze a hugicáját. Szonja is élvezte a sokadalmat, szaporán szedte a kis görbe lábait és közben tolta a babáját a babakocsiban. Most ez lett a kedvenc. A babakocsi tologatása. Annyira édesen tolja, a popsijával kicsit hátrapucsít, a karjai ki vannak nyújtva és úgy megy, mint a rakéta.

Pünkösd hétfőre az abonyi állatkertet terveztük be, de szokásunkhoz híven megint nem sikerült a tervezett időre elkészülni, s mivel időközben rájöttünk, hogy Abony nem 50, hanem 85 km-re van fővárosunktól már nem indultunk neki a hosszú útnak. AZonban Kittinek már beharangoztuk az állatkertet, így mit volt mit tenni elmentünk - ahogy Kitti hívja - a NAGY állatkertbe. Nem csodálkoztam, hogy a belépőjegy árát megint emelték (egy felnőttnek már 1690, két éven felüli gyereknek pedig 1190), azon már annál inkább, hogy a médiában beharangozták, hogy befejezték a felújítást, többek között elkészült a Szavanna kifutó is. Ehhez képest sok állat még mindig nem látható, a Szavanna kifutóban egy orrszarvú árválkodott. A medvéket sem hozták még vissza, s a gyerekek na meg a felnőttek nagy kedvencei a páviánok sem voltak sehol. Persze a lányokat mindez nem érdekelte, ők nagyon élvezték, főleg Kitti. Alig bírtunk vele lépést tartani, ide-oda futkározott engem meg a frász kerülgetett, hogy elveszítem szem elől a nagy tömegben. Kittit az állatsimogatóból alig tudtuk kicsalogatni. Pedig a kecskék (akik többségben vannak a simogatóban) már úgy dugig voltak a zoocsemegével, hogy alig akartak enni, inkább csak szunyókált a nagy többségük. Igaz így könnyen lehetett őket simogatni, nem ugráltak az emberre meglátván a zoocsemege papírzacskóját, mint azt általában teszik. Zárásig sikerült ottmaradnunk (igaz csak 4 körül értünk oda), pedig végig se néztük az összes állatot. Ha végre tényleg elkészül az állatkert, akkor egész napos programként kell majd beterveznünk!

Íme pár fotó az állatkerti látogatásról, állatok nélkül:-)