Itt van az ősz (itt van újra…). Évszakváltás történik éppen, ami többek között (minden szépsége mellett) azt is jelenti, hogy fel kell térképeznem a gyerkőcök lábbelijét. Kinőtték-e a tavasszal hordott zárt cipőket (naná, hogy ki), jó-e rájuk még a tavaszi esőzések során használt gumicsizmák. Gumicsizmával jól állunk, szegény Kittinek tavasszal, vagy tavaly ősszel olyan nagyot sikerült venni, amiben a vásárlás idején simán csónakázni tudott a nagy tócsákban, most még pont jó a lábára. Szonja pedig megörökölte Kitti kb. két éve hordott gumicsizmáját. Egyéb cipőkkel azonban rosszul állunk/álltunk. Minden évszakváltáskor eszembejut hány anyuka, apuka „nyilatkozza”, hogy a gyerekvállalás nem anyagiak illetve pénz kérdése. Én nem egészen így látom. Főleg amikor cipőket kell vásárolnunk.
Míg a ruhák vásárlásánál semmi bajom a használt ruhákkal (igaz korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy turkálóban vásároljak. Nem azért, mert más már hordta őket, egyszerűen nincs -nem volt- türelmem a turkálókban egy-egy nagyobb kupac ömlesztett ruhát átnézni és kiválogatni belőle a megfelelőt. Egy kedves barátnőm egyszer elvitt egy nagyon olcsó turkálós helyre, ahol tényleg pár száz forintért remek gyerek ruhákat túrtunk.). Hogy előző mondatomat befejezzem, szóval semmi bajom a használt ruhákkal, de használt cipőt azért nem szívesen adnék a gyerekekre. Azt is megfogadtam Szonja születésekor, hogy még ő rá sem fogom ráadni Kitti levetett cipőjét, ezt a döntésemet azért felülbíráltam (mégha tudom is, hogy ez nem "egészséges"). Mert miért is ne adnám rá, arra az órácskára Kitti kissé viseltes cipőjét, amíg a bölcsőde udvarán másodszülött gyermekem motorral rója a köröket és koptatja a cipő orrát. Azt is megfogadtam, hogy kínai cipőt nem adok a gyerekekre. Ez is megváltozott, mert pl. télen azon a pár napon, amikor tényleg nagy hó van, megfelel a kínai hótaposó is. Egyszerűen nem bírja el a pénztárcánk, hogy minden pár cipőjük olyan legyen, ami kényelmes, egészséges, praktikus és esetleg még mutatós is.
Hány pár cipőre van szüksége egy gyereknek, egy szezonban aki már jár bölcsődébe, óvodába? Legalább négyre. Egy szandál az óvodába, bölcsődébe a csoportszobában, egy pár amiben az udvaron játszanak. Egy pár cipőre, amiben hozom, viszem őket. Jó lenne ezen kívül még egy otthonra is az udvarra, de ide általában a „bejárós” cipőt használjuk. És akkor kell egy „ünneplős” cipő. Erre is jó lehet esetleg a bejárós cipő, de akkor azt nem használhatjuk az udvaron. Ez szezononként tehát minimum négy pár cipő, két gyerekkel számolva az már nyolc pár és ha azt szeretnénk, hogy mind minőségi is legyen, akkor ahhoz, hogy meg tudjuk venni őket (páranként ,legkevesebb 7000 ft-tal számolva) akkor 50-60000 Ft-ot tegyünk félre minden szezon váltásnál. (ez a 7000 Ft nagyon kedvező ár, ugyanis nem ritka a 10-15000 Ft-os cipő sem. Csizmát, vagy bakancsot, ami nem vízáteresztő, jó minőségű 10ezer alatt nem is kapunk gyerkőceink lábára sem.) Ha szerencsések vagyunk, akkor a tavaszi cipőt a gyerek nem növi ki őszre, és a nyári utcai szandál egy alapos tisztítás után nagyon megfelel az ovis benti cipőnek.
Őszre még egy-egy pár cipőt kell nekik vennünk, de mindjárt itt a november, december… már gyűjtögetünk csizmákra!
