Pár hete volt szó róla a minap megszűnt egyik rádióban, hogy milyen lehangoló, hogy a bevásároló központokban, hipermarketekben már októberben megkezdik a "karácsonyi hangulatra ráhangolást". Magyarul jó időben nekikezdenek, hogy rávegyék a kedves betérőt, hogy mihamarabb legyen ajándék vásárló. Hallgatók jelezték többen, hogy egyes helyeken még nyáron is fent volt pl. utcán a karácsonyi díszkivilágítás.

Sajnos a Karácsony egyre inkább arról szól, mint a többi nap. És ez nem a szeretet, hanem a mutassuk meg ki tud többet költeni a gyerekére, családtagjaira, vagy ki kapott több, drágább ajándékot. Még akkor is ha közben hitelt kellett felvennie. 

Persze egy szülőnek nehéz megállnia, hogy egy félszobányinál kevesebb ajándékot vegyen a gyerekének, de valahogy meg kéne tanítani nekünk nekik, hogy nem ez a fontos ezen a napon, és az év többi napján sem. Sokkal inkább az, hogy együtt legyünk, jól érezzük magunkat és persze szeressük egymást. 

Szeretném valahogy a családomban is kicsit megváltoztatni az ajándékozási szokásokat (ami anyukám esetében tuti nem lenne egyszerű, sőt...). Szeretném, ha elsősorban az ötletesség, az egyediség mutatkozna meg az elsősorban saját készítésű ajándékokban. Persze nem mindenkinek van kézügyessége, az legyen akkor ötletes. A tágabb értelemben vett családunkban két fiatal házaspárral már így ajándékozzuk meg egymást évek óta. Én imádom. Szeretek is kézműveskedni, szeretek agyalni azon, hogy mivel lepjük meg ebben az évben őket, és alig várom, hogy meglássam a nekünk készített ajándékokat. 

Azt hiszem kicsit eltekeregtem a bejegyzés címétől. Szóval, ha a hiperek, multik már októberben karácsonyozhatnak, mi is karácsonyoztunk ma egy kicsit. Legalábbis az illatok arra utaltak. Pár hete valahogy szóbakerült a mézeskalács, hogy az mennyire finom volt tavaly karácsonykorl Megígértem a lányoknak, hogy hamar sort kerítünk rá. Ma éreztem mgamban elég kedvet, hogy belvágjunk családilag. Reggel Szonjával összedobtuk a tésztát, majd délután egy hosszabb hűtős pihenés után előszedtem, hogy jól meglapogassuk, kinyújstuk és kiszúrkáljuk.

A lányok nagy vehemenciával vetették bele magukat a nyújtásba, formálásba, díszítésbe. Végig kitartottak (innen is le tudom mérni, hogy egyre könnyebb velük, egyre hosszabb ideig le tudja őket kötni egy-egy tevékenység), miután a nyújtást, szaggatást, díszítést megunták engem néztek és közben két pofára nyomták be az elkészült példányokat. A vidám hangulatot csak kétszer törte meg Szonja sírása, ami most nem hiszti volt! Szegény kétszer esett le a sámliról. Komolyabb sérülés nem történt, egy csésze bánta, de azt meg vigye a kánya.