Ülünk lakókörnyezetünk egyik fagyizója teraszán és nyaljuk a jéghideg nyalánkságot. Érkezik a helyre egy „rocker féle család. Apuka talpig kivarrva, fehér mintás piros kendővel a fején, anyuka igyekezett a nap folyamán társa kendőjéhez pirulni az első nyári napsütéses napon, gyerekük egy 12-14 éves forma fiú, akinek két oldalt felnyírt, középen, fejtetőn égnek álló – láthatóan beállított, zselézett, sörözött, cukros vizezett - hajzattal.
Két lányom, zavarbahozóan figyelte őket – hihetetlen, hogy tudnak eseményeket, embereket bámulni – majd Szonja cseppet sem diszkréten megszólal: "Nézd! Olyan, mint egy tarajos sül!”
Kitti rákontráz: „Szerintem meg olyan, mint egy kakas!”
Nem tudom, hogy az érintett hallotta-e vagy sem, de amikor jöttek ki Szonja megint csak a normál beszédtől hangosabban vigyorogva mantrázta: „Tarajos sül, tarajos sül!”
