Nem tudom más családnál hogy van, de nálunk nagyon zúzósak a reggelek. Mire mindenki elkészül és végre indulásra kész a bagázs, már igencsak megfogyatkoznak az idegszálaim, az ősz hajszálaim pedig egyre nagyobb számban állnak égnek a fejem tetején.
Hogy is kezdődnek a mindennapjaink, illetve a hétköznapjaink.
4:55 Ébreszt a telefonom. Fél perc és már magamhoz is térek, első utam a konyhába vezet, kávéfőzés, folyó ügyek, kávé szürcsölgetése. Esetleg leveleimre rátekintés a számítógépen, de van hogy ez kimarad. Utána gyors zuhany, fogmosás, öltözködés. Leheletnyi smink.
5:40 Puszikkal szórom meg K. arcát, aki jobb esetben el kezd morogni, vagy elfordítja a fejét, rosszabb esetben meg sem mozdul, nem reagál.
5:42 Elkészítem K-nak az ebédet (mármint nem főzök neki, csak becsomagolom), esetleg reggelire készítek neki szendvicset. (Ezek azért nem mindennap történnek meg, de igyekszem.)
5:47 K. még mindig alszik. Újabb puszik, majd felszólítás: „Háromnegyed hat, keljél fel!” Megmozdul, kicsit kinyitja a szemét, majd úgy csinál, mint aki ébren van. Persze közben alszik.
5:50 Ideje a csajokat is ébreszteni. Mindkettő kap pár puszit és az ébresztő szöveget, lágy hangon: „Jó reggelt, keljetek fel!” Meg se moccannak. Pár újabb puszi Szonja buksijára, aki úgy fekszik a hátán, mint egy kiterült béka. Semmi jele annak, hogy bármit is felfogott az ébresztő puszikból és szavakból. Kitti kicsit mocorog, de mire visszanézek rá, már megint alszik. Félig felhúzom a redőnyt, hogy lássák, már nappal van.
5:53 Megyek és ébresztem újból K-t, aki még mindig, vagy már megint alszik? Ébresztő puszi ilyenkor már nincs. Kicsit határozottabban szólók hozzá, hogy „keljél, mert el fogunk késni”.
5:55 Bekészítek egy adag ruhát a mosógépbe, hogy mire hazaérek addigra le is járjon a program.
5:58 Újból bemegyek a csajokhoz, akik természetesen jó ízűen durmolnak. Nem sok kedvem van felébreszteni őket, sajnálom is, hogy ilyen korán kell kelniük, meg már látom magam előtt a következő fél óra nyüszítéseit, balhéjait. Hátha ma megúszom! Lányok! Ébresztő! Mondom nekik, cseppet sem fülsértően.
5:59 K. felkelt! Királyság! Kávézik, majd tovább készülődik. Van egy szabály nálunk. Ilyenkor reggel a felkeléstől számított fél órán belül kár megbeszélni vele bármit is, mondjuk valamilyen elintézni valót, mert úgy sem fog rá emlékezni.
6:00 Megmelegítem Szonja tejét, beviszem neki. Ez be szokott jönni. „Szonja, itt a tejcsi!” Kisebbik lánykám ki sem nyitva a szemét, hadonászik kezecskéivel a levegőben, míg bele nem akad keze a cumisüvegbe, behelyezi a szájába és lassan kicuppogja. Kihasználom ezt a pár percet és a már előre kikészített bugyit, zoknit, nadrágot ráadom. Így legalább az öltözködés több, mint felével meg is vagyunk. Közben Kitti már kinyitja a szemét, de még csak mereng, néz maga elé, miközben egyik kezével birizgálja a haját.
6:04 Szonja kiszippantotta az utolsó cseppet is az üvegből, leteszi maga mellé, majd befordul a fal felé és alszik tovább. Illetve aludna, de én el kezdem puszilgatni a buksiját, majd a derekát, ahol csikis. Erre két féleképpen szokott reagálni: ha már egy ici-picit is magához tért, akkor nevetgél, ha még nagyon aludna, akkor csak nyafog (ez megegyezik apukája morgási tevékenységével).
6:06 Énekelek: „Te álomszuszék ébredj, hasadra süt a nap! Nem hallod, nem hallod a víg kakukkokat? Kakukk, szólj már a fák alatt” Nincs túl nagy hatással rájuk. Kezdek kicsit ideges lenni, hogy már megint elkések (mint minden nap). Kicsit határozottabban szólongatom őket: „Lányok, ébresztő! Anya elkésik!” Húúú, de meghatódtak ettől a mondattól. De azért elindultak Álomországból, már Szonja is kinyitja a szemét. Hunyorog. Nagyon utálja a reggeli fényeket.
6:08 Kitti magához tért és kiviteti magát a nappaliba. Őt már nem tudom kiemelni az ágyból fekvő helyzetben, ahhoz már túl sok a 21 kg-ja. Kell az ő segítsége is. Ő is elfogyasztja a reggeli itókáját, majd elnyúlik a kanapén.
6:10 Bemegyek Szonjához. Megint visszaaludt. Újabb puszik, most már hamarabb magához tér, ha szerencsém van, akkor kacag a csikizésekre. Felnyalábolom és kiviszem őt is a nappalliba.
6:12 Kitti elintézi folyó ügyeit.
6:13 Szonja nyafog, hogy kapcsold be a tévét! Na jó egy mese, de közben öltözöl, ugye? Igen jön a válasz.
6:15 Kittit megkérem, hogy öltözzön. Kitti szófogadó nagylányhoz méltóan, elkezd öltözni, de először figyelmeztet: „Anya ne figyelj ide!” Én nem figyelek ide, mert meglepetésre készül. S mi a meglepetés? Az, hogy gyorsan felveszi a kikészített ruhadarabokat.
6:16 Elmosom a reggeli kávésbögréket, elpakolok, rendbe teszem a lányok ágyát, összekészítem az oviba, bölcsibe „járó” alvós dolgokat. Szonjának egy kispárna és valamilyen egyéb játék (egy plüss állat, vagy egy baba), Kittinek a csacsit és Maját a majmot.
6:20 Szonját megkérem, hogy öltözzön. Neki esze ágában sincs, szelektív hallása folytán ezt meg sem hallotta. Kitti már fel van öltözve. Megdicsérem, hogy milyen ügyes.
6:21 Kittit megfésülöm, miközben ő elmajszol egy túrórudit.
6:25 Szonját megpróbálom felöltöztetni, már csak a pizsama felsőjét kéne átcserélni egy pólóra. Nem közreműködő. Egyáltalán. Kérem szépen. Nyafog. Kérem határozottan. Nyafog. A pumpa megy bennem egyre feljebb. Közben apa is megjelenik a színen, ő talán még hamarabb begurul, mint én. Erélyesen rászól, hogy öltözzön. Szonjánál eltörik a mécses. Nem csak sír, hanem üvölt. Közben arra gondolok, hogy remélem a szomszéd csajszi, akinek a hálószoba falával közös a nappalink fala ma éjszaka sem felejtette el betenni a füldugóját, amire elsősorban miattunk szokott rá. Apa őrjöng, én csitítok. Szonja meg nem hajlandó továbbra sem öltözni.
6:28 Kitti már indulásra kész, túl van már a cicamosdáson is.
6:29 Egy perc múlva kéne indulnunk ahhoz, hogy ne késsek el. Szonját valahogy ráveszem, hogy vegyük már fel azt a nyomorult pólót. Utána valahogy rákönyörgöm a kisszékre és el kezdem fésülni.
6:35 Mindenki fel van öltözve. Szuper! Indulhatunk. Mégsem. Szonjának most jut eszébe, hogy pisilnie kell. WC. „Anya menj ki és zárd be az ajtót! De rendesen!” szólít fel kisebbikem. Kimegyek. Ez azt jelenti, hogy nagydolga akadt, akkor szokott kiküldeni. A család többi tagja pedig várja, hogy vége legyen a trónolásnak.
6:38 Még jó, hogy ilyen hamar elvégzi a dolgát Szonja. Most már vegyétek a cipőtöket. Ajtó előtt el is kezdik a lábbeli felráncigálását. Most már tényleg indulunk. „Anya, eltetted a macit?” kérdezi Szonja. „Nem, Dani babát készítettem be” – mondom én. „De én nem azt akarom vinni! Választok valami mást” Na ilyenkor nem szabad ellenkezni, mert csak egy újabb üvöltést indikálnánk. „Jó, menj vissza és válassz valamit!” Két perc múlva sincs Szonja sehol. Megnézem mit csinál. A gyerekszobában kutat a játékos kosárban és nem tud dűlőre jutni, hogy a macit, a nyuszit, a fókát vagy mit vigyen. Rámordulok, hogy most már válasszon valamit, mert itt hagyjuk.
6:42 Végre kiválasztja a fókát. Bezárom az ajtót és indulatunk is. Amikor beülök az autóba látom már 6:45. Ma is elkések. Még jó, hogy nem nagyon teszik szóvá a munkahelyemen.
6:50 Megérkezünk az ovihoz, bölcsihez. Búcsúzkodás, puszi-puszi. Apa Kittivel jobbra, mi Szonjával balra el. Szonjának átcserélem a bölcsiben a nadrágját, szandálját, elpakolom a ruháit, kézmosás, puszi-puszi és mehet be a csoportszobába. Elindulok, ő utánam: puszi-puszi! Még két puszi. Most már tényleg rohanok.
7:00 beülök az autóba. Nagy kő esik le a szívemről. Túl vagyunk ezen a reggelen is. Talán holnap jobban sikerül!
