Kitti és Szonja blogja

...volt a hóból és a télből! Szeretem én ezt a havazást, meg a szánkózást, imádom ahogy a lányok visonganak, örülnek a hónak, belehemperegnek, megkóstolják (na ezt annyira nem szeretem), élvezik a szánkózást, hóember építést...de már nekem nagyon elegem van ebből a hosszú…

Zajlik az élet, egyik nap megy a másik után. Hajnalban kelünk, K. viszi Kittit, én Szonját az oviba, bölcsibe. Utána mi húzunk dolgozni, a csajok meg játszani. Délután E. nagyi felveszi csemetéket a dolgozójukból, s mire hazasétálnak (kb. 1 óra az ő tempójukban), addigra én is…

Nem és nem és nem akar Szonja fogat mosni. Nem engedi azt sem, hogy mi szülők tisztítsuk meg fogazatát. Sőt gondoltuk, Kittinek megengedi, de neki sem. (Néha, ha jó kedve van, akkor enged, de ez tényleg nagyon ritka pillanat.) Próbáltunk már sok mindent. Kipróbáltunk sok fajta…

Ez az a dolog, amiből mostanában kevés van nekem. Amikor jóval túl a harmincon úgy döntöttünk párommal, hogy gyereket vállalunk, arra számítottam, hogy ennyi idősen sokkal több türelmem lesz a gyerek(ek)hez, mint huszonévesen. Igaz azt nem tudhatom, hogy fiatalabb énemnek…

Nem tudom van-e olyan gyerekes család, akik nem szánkóztak a hétvégén. Mi is eredetileg Alma koncertet terveztünk be szombatra, de amikor megláttam, hogy mennyi hó esett és milyen szépen esik a hó, ráadásul egy cseppet sem volt hideg, meg tudtam beszélni a lányokkal, hogy inkább…