Augusztusban illetve szeptemberben ünnepeltük a két nagymama születésnapját. Amikor azon gondolkodtunk, hogy mivel lepjük meg a nagyikat nem jutott igazán jó ajándék eszünkbe. Végül jött az ötlet, hogy ezúttal ne valamilyen tárgyat ajándékozzunk szüleinknek, hanem élményt. Egy együtt töltött hosszú hétvégét például.
Naponta böngésztem a közösségi vásárlói oldalakat egy olyan ajánlat után, ami elvárásainknak megfelelne (és anyagilag se vágja agyon a családi kasszát.) Hosszú idő után végre megtaláltuk a nekünk tetszőt. Egy szarvaskői panzió mellett tettük le a voksunkat, mivel a közelben pont elég látnivaló van, hogy 3 napot eltöltsünk.
Az őszi szünidőt szerettük volna zárni ezzel a hosszú hétvégével, de sajnos akkorra már nem sikerült szállást foglalnunk, így már a múlt héten elutaztunk. Nagyon jól sikerült a kirándulás így hatosban, mindannyian feltöltődve érkeztünk haza.
Szarvaskő felé utazva megálltunk Egerben, ahol a sétáló utcák egy részét és a Dobó teret jártuk be. Megittunk egy finom kávét a lányok meg forró csokit egy kellemes kávézóban, majd felmásztunk a várba. A kiállításokat ez alkalommal kihagytuk csak körbesétáltunk a várfalon és a várudvarban és élveztük az egri város képet a magasból. (Kicsit lehangoló volt, hogy sok része a várnak milyen rossz állapotban van.) A várséta után ismét kocsiba pattantunk és elhajtottunk a szállásunkra.
Galambok és lányok a Dobó téren
Eger városa (papok városa...) a várból
A panzió gyönyörű helyen, egy völgyben fekszik. Közvetlenül mellette magasodik a szarvaskői várrom és mellette folyik az Eger-patak. A panzió személyzete végtelenül kedves, segítőkész. Egyszerű, tiszta szobákkal várrtak minket. A lányok odáig voltak meg vissza, hogy saját szobát kaptak (a miénkkel összenyitható volt), amihez külön fürdőszobájuk is volt méghozzá sarokkáddal.
A recepciós javaslatára miután lepakoltuk csomagunkat egyből nekivágtunk megmászni azt a kis "dombocskát", amin a szarvaskői vár romjai (pár kő) található. Tájékoztatása szerint fél óra alatt fel lehet érni és "áááá nem annyira meredek". Nem tudom mikor volt fent utoljára, de azóta biztos változott az út, mert piszok meredek volt, de azért gyerekekkel is teljesíthető, igaz néha be kellett vetni a kakaós nápolyit jutalmul. Felérve a várromhoz gyönyörű panoráma tárult elénk. Lefelé már hajtotta a lányokat a gyomruk, mert nagyon éhesek voltak. A panzióban az étteremben minden este és reggel az étkezésekhez begyújtottak a kandallóba, ami nagyon kellemes hangulatot (és nem utolsó sorban) meleget adott.
A jobbra magasodó domb tetején a szarvaskői vár romja, balra lent látszik a panzió bejárata
Útban a zászlóhoz
A csúcson
Vacsora után könnyű sétát tettünk a panzió és kemping területén. Gyerekeknek volt egy kis fajátszótér, a kemping területén rengeteg diófa (jókat falatoztunk belőle) és a kert végében egy saját kis vízesés és kalandpark is van. Ez utóbbit ősszel csak hétévégén (s ha jól emlékszem kérésre) nyitják csak meg.
Játszótér az Öko panzió és camping udvarában
Este senkit nem kellett ringatni: a kirándulás, a jó levegő, az izgalmak megtették hatásukat, mindenki hamar kipurcant.
Második napon Szilvásváradra vezetett utunk. A lányokkal még nem voltunk ezen a tájon, ezért is szerettünk volna a Bükkbe jönni kirándulni. Először autóval felmentünk a Kalapat kilátóhoz. Bár már nem először jártam Szilvásváradon, de ez a kilátó eddig nekem kimaradt. Nem törődve tériszonyommal követtem családom többi tagját a 33 méteres kilátó, 20 méteres magasságban lévő teraszára. Innen (is) gyönyörű a Bükk hegység. Kitti (mint fő lovas) kiszúrta, hogy azok a fehér pöttyök egy távoli legelőn nem mások, mint lovak. Én kételkedtem, mert mozdulatlannak látszottak, de K. a fényképezőgép objektívén keresztül bebizonyította, hogy azok bizony a lipicai ménes tagjai.
Kilátás a Kalapat kilátóból
Kitti szabadszemmel is látta kedvenceit (mi csak objektíven keresztül)
Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban és (legalábbis én) remegő lábakkal lemásztunk a toronyból, lejebb autóztunk a Szalajka völgy "felső parkolójába" és innen sétálva folytattuk utunkat a Fátyol-vízesés felé. Először elhaladtunk a Vadas-kert mellett, ahol 9 szarvast illetve őzet számoltunk meg. Tovább menve megszámoltuk a pisztráng "neveldéket" (a benne úszó pisztrángok számolása elmaradt), bekukkantottunk egy pisztráng füstölő cég "udvarába", majd hosszan elidőztünk az Szabadtéri erdei múzeumban. Meghallgattuk, hogy milyen hangokat hallhat egy fában élő bogár, amikor kopog a harkály, játszottunk a fa xilofonon, megnéztük hogyan fűrészelték régen a fát vízhajtással, milyen volt a lakhelyük a szénégetőknek az erdőben és még rengeteg érdekes dolgot.
A múzeumtól már nem sokat kellett gyalogolni a Fátyol-vízesésig, majd rövid pihenő után a Gloriette tisztáson áthaladva eljutottunk a Sziklaforrásig. Nem lehetett kihagyni, hogy a hideg ellenére meg ne kósoljuk jéghideg vizét.
A Gloriette tisztás
Sziklaforrás enyhíti a vándorok szomját
Kocsinkhoz visszafelé az erdei kisvasutat választottuk. A Szalajka völgyben egy találomra választott vendéglőben mi mást, mint pisztrángot ebédeltünk (kivéve a csajokat, akik a tésztára szavaztak). Majd telehassal, fáradtan mentünk vissza szállásunkra Szarvaskőre.
A harmadik napon úticélunk az Egerszalóki Gyógy- és Wellness fürdő volt, elsősorban azért, hogy a pancsolás se maradjon ki a három napból, másodsorban azért, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lett az annak idején nagyon egyszerű, de "romantikus" hőforrásból táplálkozó medencékből (ej, amikor Szilveszter környékén ücsörögtünk a vízben és pezsgőt szürcsölgettünk, utána meg majd megfagytunk mire felöltöztünk. Pár archív fotót itt találtam).
Egerszalók előtt azonban gyorsan elszaladtunk még Szilvásváradra, mert előző nap nem volt nyitva a szilvásváradi kalandpark és a lányok egy kis kalandra vágytak. Majdnem úgy lett, hogy ezen a napon sem kalandozhatnak lányaink, mert valamilyen kis technikai probléma miatt megint zárva volt a park, de a jelenlévő szaki csak megszánt bennünket és egy-két telefonálás után csak kinyitottak. Lányaink határtalan örömére. A befizetett 1 órai kalandozást maximálisan kihasználták, mindketten legyűrték az akadályokat. Két gyerek pálya van, az egyiknél a szülők is tudnak segíteni átakasztani a karabínert stb, a másiknál már nincs erre lehetőség, mert néhol magasabban megy a pálya. Szonja azonban (általában) mindenben követni akarja nővérét, s nehogy már ő a magassága miatt kimaradjon a nagyobbaknak készített pálya akadályaiból. Volt ugyan olyan pályarész, amit sírva tett meg, mert annyira be volt tojva (de azt nem akarta, hogy levegyük valahogy), szóval sírt, de végigcsinálta. (Jaj csak nekem lenne ilyen akaraterőm, mint ennek a pöttömnek). Szuperul érezték magukat a fürdőben már tényleg csak a lazítás várt ránk.
Kitti a kisebbeknek való Mackó pályán
Szonja a patak felett azon a bizonyos síros részen, a Mókus pályán
Testvérek összekötve
Szépasszonyvölgye sem maradt ki (a csajok a látszat ellenére csak mustot isznak)
Milyen volt az egerszalóki fürdő? Nekem csalódás. Drága, lelakott, néhol be sem fejezték (pl. a beton elemek a fürdőn belül nem voltak bevakolva, lefestve)...meg volt, ide sem megyünk többet. Lehet, hogy egy főnek nem sok a belépő, de nekünk hatunknak azért ki kellett nyitni a tárcánkat, pedig csak 2,5 órás jegyet vettünk és ha szaunázni szerettünk volna, azért külön kellett volna fizetni. Így a melegedés kimaradt.
Hazafelé még megálltunk Egerben egy finom lángosozásra, majd nekivágtunk a mintegy 130 km-nek.
Jó volt együtt!!!!
A hazaindulás pillanataiban készült fotó
