Kitti és Szonja már jó ideje egy túró rudival nyitják a napot. Jobban mondva Szonja először megiszik másfél deci tejet, majd kicsit később fogyasztja el a rudiját. (Lehet, hogy nem ezzel kéne indítani a napot, de én nagyon örülök, hogy - főleg Kitti - legalább eszik valamit, mert nem mindig hajlandó reggelizni.)
Ma reggel, nem tudom, hogy fordulhatott elő, de Szonja elfelejtette a rudiját (és nekem is kiment a fejemből, hogy ma még nem evett), és erre akkor döbbent rá, amikor már a sulihoz érkeztünk. Nem is volt hajlandó kiszállni az autóból, amíg én bekísértem Kittit a "dolgozójába", megvárt a kocsiban azzal, hogy menjünk haza a rudiért. Közöltem vele, hogy erre biztos nem fog sor kerülni, ezért nem autókázunk, de "nagyon jó fej voltam", mert felajánlottam, hogy a közeli közértbe bemehetünk és veszek neki. Beleegyezett, ha autóval megyünk. Igen, azt hiszem a lányom, vagy lányaim, de főleg Szonja kicsit (?) kényelmesek. Nem mentem bele, mivel nincs messze az a bolt. Így ő az autóban üldögélt én az autó mellett állva vártam, hogy jobb belátásra bírjon. Eltelt egy kis idő, mire jelezte, hogy rendben, menjünk akkor gyalog, megkapta a rudiját, az oviig elérve el is majszolta, mindeközben mindketten szótlanul mentünk egymás mellett, ő duzzogott és én sem voltam jó kedvű a "cirkusz" miatt. Az oviban pedig integet nekem, hogy anya gyere, szeretnék valamit mondani. Majd átkarolva a nyakamat, bocsánatot kért. Úgy látszk ahogy megkapta a "koffein adagját", máris magához tért!
