..tégedet, tégedet minden gyermek vár...
Lányaink is már nagyon várták a Mikulást. Sajnos Mikulás előestéjén, azaz december 5-én elég rosszul alakultak a dolgok. Kezdődött azzal, hogy Kitti mindenáron J. nagyinál szeretett volna aludni. Nem tudom mi volt vele, hiába mondtam neki, hogy éjjel jön a Mikulás, hogy a december 6-ai bolhapiacra még össze kell szedni a megunt apróságaikat, meg el kéne még készíteni pár képeslapot, amit ott akartunk eladni, hogy azt is terveztem erre az estére a tavalyi évhez hasonlóan, hogy a szomszéd gyerekeknek is készítünk valamilyen apró meglepetést. Ő hajthatatlan volt, potyogtak a könnyei. Nem is tudom, hogy csalódottságomban, vagy mérgemben, de végül rábólintottam, hogy menjen. (Rossz döntés volt.)
Szonja fitnesz után még leült megcsinálni a háziját, majd a nővére után akart menni. Na ekkor végképp kiakadtam. Szonja imád kézműveskedni és nagyon számítottam rá. De ha a nővérének megengedtem, hogy átmenjen neki, miért nem? Végül úgy döntöttem, hogy akkor Kittit is hazarendelem. Dúlt-fúlt a leányzó, pityergett megint egy sort. Mi közben Szonjával gyártottuk a wc papír gurigából a Mikulásokat a szomszédoknak. Nagyon élvezte, pedig már elég késő volt. Mire összeválogattuk a bolhapiacra az "árut", meg elkészítettük a a meglepiket 9 óra is elmúlt. Addigra Kitti is lenyugodott, sőt lelkessé vált, amikor a kis barátaik ajtóinak kilincsére csempésztük a papír Mikulásokat és a bennük elrejtett apró csokikat.
Már csak egy gyors cipőpucolás volt hátra, és a lábbelik elhelyezése a szoba ablakokban. Szonja alig bírt elaludni az izgatottságtól, azt mondta, hogy ő megvárja a Télapót és meglesi, hogy teszi be a csizmákba az ajándékot és hogy elviszi-e a neki készített rajzot.
Reggel Kitti már 6 előtt ébren volt, Szonja csak pár perccel aludt tovább nővérénél. A legjobban ezeket az ajándékbontogatós, lelkes, mosolygós, vagy inkább vigyorgós, feldobott, boldogságos pillanatokat szeretem. Ilyenkor mindig úgy tudnak örülni bármilyen apróságnak.
Suliba indulás előtt ki-kikukucskáltunk az ajtón, hogy vajon a szomszéd gyerekek megtalálták-e már a mi "ajándékunkat". Az egyik kislánnyal pont összefutottunk az ajtóban, amikor észrevette a kis Mikulásokat szaladt vissza a lakásba és újságolta az anyukájának, hogy a Puttonyos bizonyára az ajtón keresztül közlekedett, mert oda is rakott ajándékot. Lányaim csillogó szemekkel somolyogtak és látszott rajtuk, hogy megérezték az ajándék adás örömét.
A sulis bolhapiacon sokkal kevesebb kis kölyök árult ebben az évben, mint az előző két évben. De ez a mi malmunkra hajtotta a vizet, nagyon sikeresen zártuk a napot. Nem tudom hány darab gyöngyös karkötőt (kb. 10-12-t), és hozzávaló medált készítettünk, de a karkötő mind elfogyott pillanatok alatt, és nyakláncból sem maradt háromnál több a nyakunkon. Készítettünk még képeslapot is, amire szintén vasalhatós gyöngyből kreáltunk hópelyheket. Ez valamiért nem volt annyira népszerű (talán messze még a karácsony?). A hópelyhekhez a pinteresten találtam mintákat. Én két pici darab gyurmaragasztóval rögzítettem a színes kartonlaphoz a gyöngy hópelyhet, amibe fűztem egy vékony aranyszínű drótot, amit a fedlap hátoldalán egy pici cellux-szal rögzítettem. Így aki megkapja a karácsonyi üdvözlőlapunkat, a hópelyhet karácsonyfadíszként is használhatja.
A lányok sok apró játékot is eladtak a zsibvásáron, a végén még egy csokis fánkra is meghívtak a bevételükből. Nagyon ügyesek voltak, főleg Kitti. Ők maguk találták ki az árakat, és ők kezelték a pénzt is.
Végül pár fotó a Mikulás érkezéséről és a piacról.
