...volt ma nálunk a teraszon. Meghívtuk a Szonja korabeli Esztit és Balázst is (természetesen a hozzájuk tartozó anyukákkal). A medence feltöltése vízzel kicsit macerás, mert slag híjján vödrözni kell. (A víz leengedése még bajosabb, mert ha csak úgy engedem kifolyni leeresztő dugón keresztül a vizet, akkor annak nagy része az alattunk lakó erkélyére folyik be.) Az új medencét természetesen Kitti és Szonja avatta fel, meg sem várták, hogy legyen benne víz, még szárazon belementek. Hamarosan megérkeztek kis vendégeink is, akik először nem nagyon akartak csatlakozni a háziakhoz. Balázs sírással jelezte, hogy nem akar a csajokkal fürdeni, végül aztán nem tudott ellenállni két ilyen bájos csajszinak és ő volt az, aki egész végig pancsolt, fröcskölt. Ezzel Kittit sikerült kikergetnie a vízből, jött hozzám és panaszkodott, hogy a Balázs fröcsköl. Nem nagyon akarta megérteni, hogy a fürdőzéshez ez is hozzátartozik (mellesleg esténként a kádban ő is szokta fröcskölni a hugicáját, igaz nem ilyen nagy hévvel). Szonja mit sem törődve a fröcsköléssel, meg a többiekkel a medence egyik sarkában békésen játszott. A játék a medencén kívül is folytatódott a lakás különböző pontjain. Mi nagyon jól éreztük magunkat, s remélhetőleg a vendégeink sem kevésbé.
Szonja totál K.O. lett az ebéd idejére, nem is evett semmit inkább aludt egy nagyot.
A mai nap másik jelentős eseménye a szülői értekezlet volt a bölcsödében, ahova Szonja fog járni. Életem első szülői értekezlete (és mennyi lesz még!!!). Kaptunk egy általános tájékoztatást a bölcsöde vezetőjétől, majd a konyhafőnök mondott egy-két szót a gyerekek étrendjével kapcsolatban, végül minden anyuka/apuka bevonult a gyerkőce jövendőbeli gondozóival abba a csoportba, ahova majd járni fognak. Szonja zöld csoportos lesz, egy fiatalabb gondozónő fog vigyázni rá és lepke lesz a jele.
Ami kicsit váratlanul ért, az a beszoktatás ideje. Kérték, hogy október 30-ig szoktassuk be a gyerekeket (Szonjával október 6-tól kéne kezdeni). Én eredetileg úgy terveztem, hogy november-december környékén kezdenénk, hogy egy kicsit kettesben lehessek itthon Szonjával. Hirtelen sok minden keresztül suhant az agyamon, hogy már csak 3 hónapig leszek éjjel-nappal a két lánnyal, aztán Kitti ovis lesz, Szonjával mindössze 1 hónapunk lesz kettesben, és ő még olyan pici, miatta aggódom egy kicsit, hogy mennyire fogja ez az egész bölcsizés megviselni. (Bár én is bölcsis voltam, és semmilyen rossz emlékem nincs.) Nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne kezdjek el bőgni. Mennyire fognak hiányozni! Mennyi mindenből fogok kimaradni az ő kis életükből? De be kell látnom ez az élet rendje. Kittinek meg egyenesen szüksége van már a korabeli gyerekek társaságára. Neki tutira jót fog tenni az ovi. Ja, tényleg ma tudtam meg, hogy őt is felvették a bölcsi melletti oviba! Hurrá!!! Jövő héten az ő szülői értekezletére megyek.
A hétvégénk is eseménydús volt. Szombaton Kitti az apukájával elmentek az öttusa VB női lovas versenyére. Majdnem meghiúsult a dolog, ugyanis Kitti egy óra körül annyira elálmosodott, hogy azt mondta ő bizony most alszik. Hiába mondtuk, hogy akkor lehet, hogy lekési a lovasversenyt (ami fél 3kor kezdődött), ő ezzel nem törődött. Azt mondta, hogy alszik is és ott is lesz a versenyen. Végül így is lett, felébresztettük és elmentek drukkolni (a lovaknak). K. szerint tetszett Kittinek a verseny, majd háromnegyed órát ki is bírt egy helyben, a melegben, a lóversenyre kijelölt pálya szélén. Utána ugrálóvárazott egyet, majd megsimogatott egy lovat. Ez úgy történt elmesélésük szerint, hogy Kitti nagyon szerette volna megsimogatni a lovakat, amiket egy a közönségtől kordonnal elzárt területen sétáltattak, pihentettek. K. mondta Kittivel, hogy nem lehet oda bemenni, de gondolván, hogy egy ilyen pici lányt csak nem rúgnak fenéken, ha bemegy a kordonon kívülre mondta Kittinek, hogy ő kérje meg a bácsit. Kitti pár percig vívódott, hogy megéri-e az, hogy teljesen egyedül odamenjen egy idegenhez egy lósimogatás kedvéért, végül úgy döntött, hogy megy. S valóban odament a bácsihoz, megkérdezte lehet-e simogatni a lovat, az beleegyezett, majd Kitti mámoros boldogságban száguldott vissza apukájához.
A verseny után az Árkádban beszéltünk meg talit. Én lepasszoltam a gyerkőcöket K-nak, mi meg anyuval elindultunk ajándékot venni K-nak (égett a pofámról a bőr, de a szülinapjára addig még semmit nem intéztem). Éppen kinéztünk az egyik boltban egy ajándéknak tökéletesen megfelelő övtáskát, mivel szinte soha nem veszek meg első felindulásból körül szerettem volna még nézni. Így elindultunk, amikor a hangosbemondóban közölték, hogy az áruház pár perc múlva bezár, mindenki hagyja el az épületet és a kocsikat hagyja mindenki a parkolóban. Magyarul gáz van! Bombariadóra tippeltünk... Nagyon mérges lettem, hogy ennek pont most kell történnie, amikor ez volt az utolsó lehetőségem, hogy szerelmemnek ajándékot vegyek. A vége az lett, hogy visszaszaladtunk és megvettük azt az övtáskát.
Egyébként röhejes volt (bár nem ez a legjobb jelző ide), hogy az emberek mennyire beletojtak abba, hogy mit mondanak a hangosbemondóban. Az alagsorban a kajálda részen pl. halál nyugodtan kanalazták a babfőzeléket és nyomták magukba a hamburgert az emberek. De nem egy vagy két ember hanem negyven-ötven, vagy még több. BIztonsági őr egy szál sem, aki volt, az is csak őgyelgett. Aztán egyszer feltünt egy főnök féle, na az leteremtette őket, hogy miért esznek itt még az emberek... Persze a parkolóból mindenki egyszerre szeretett volna kihajtani. Arra persze senkinek nem volt esze, hogy a Fehérvári útra kihajtókat lámpa fogja vissza, ezért vagy 100 autó rekedt a parkoló lejárójában.
Nem tudom, hogy ez az egész egy gyakorlat volt, vagy tényleg éles helyzet volt, mindenesetre nagyon gyengén sikerült a kiürítés. A biztonsági őrök vagy sétafikáltak, vagy össze-vissza futkároztak és ordibáltak egymásnak/sal. A vásárlók meg nem tudni miért vásárolgattak, eszegettek továbbra is nyugodtan, vagy azért mert nem vették komolyan a figyelmeztetést, vagy azért, mert szinte alig lehetett érteni mit mondanak a hangosbemondóban.
Na erről ennyit.
Vasárnap tehát szülinapi "bulit" tartottunk K. tiszteletére. A csajok szombat éjjel anyunál aludtak, így én nyugodtan tudtam főzni és készülni. Naná, hogy a sütőm felmondta a szolgálatot, vagy fogalmam sincs mi volt vele, mindenesetre a csirkemell és az újkrumpli 3 órán kersztül sem lett olyan, amilyennek én szerettem volna. A végén egyik kedves szomszédunknál fejeztem be a sütését.
K. örült minden ajándéknak, természetesen a lányok ajándékánál érzékenyült el. Kifestettek egy képkeretet apukájuknak, amibe beletettünk egy olyan képet, amin hárman vannak (K. és a két csemete).
