Tegnap este Kitti a vacsoránál
azzal az ötlettel állt elő, hogy ő vacsora után Szonjával egyedül fog
megfürödni, és pizsamába öltözni, s mi ezen idő alatt az édesapjával nyugodtan
tudunk egy kicsit beszélgetni.
(Nagyon jól esett ez a figyelmesség
tőle, ami nem egészen az ő kis fejéből pattant ki. Illetve maga az ötlet igen,
de gondolom ez onnan jött, hogy egy-két hete a lefektetési ceremóniánál – na
majd erről is írok egy posztot, ha el nem felejtem – mondtam a lányoknak, hogy
mi lenne, ha anya és apa nem várná meg a szobájukban míg ők elalszanak, hanem
kimennénk a szobából. Nyitva hagyjuk az ajtót, de nem lennénk jelen.
Javaslatomat azzal indokoltam, hogy ha bent vagyunk, akkor én általában
ülve-földönfekve teljesen mindegy milyen pozícióban leledzik testem, egyszerűen
elalszom, köszönhetően a mindennapi 5 órai keléseknek. Emiatt sajnos hétköznap
szinte egyáltalán nem tudunk K-val esténként beszélgetni, mivel hiába ébreszt
fel, egy 10-15 perces alvás után, már csak az ágyamba kívánkozom továbbfolytatni
a szunyát. Heves ellenállásba ütköztünk ezen ötletünk felvetésével, a lányok
hallani sem akartak róla, hogy még éber állapotban magukra hagyjuk a
szobájukban.)
Az első bekezdésben említett
felajánlástól melegség öntötte el a szívemet és nagyon jóleső érzés fogott el,
hogy mennyire nagyon jólelkű gyermekem van. Kitti vacsora után be is vonult a
fürdőszobába és kikötötte, hogy oda senki nem mehet be Szonján kívül. Rövid
időn belül a hugi is csatlakozott nővéréhez, mi meg kint a konyhában beszélgettünk
K-val és J. nagyival. Egy jó tíz perc elteltével a hajszárító hangjára ijedten
kaptam fel a fejem és futottunk mindannyian a fürdőszobába. Nem tudhattuk, hogy
ki és hol használja a hajszárítót (meg egyáltalán miért?). Szerencsére Kitti
kint volt már a kádból és a haját szárítgatta, amit Szonja véletlenül
összevizezett. Kitti amikor mindannyian berontottunk keserves sírásban tört ki,
hogy így odalett a meglepetés. Hiába nyugtattam, nyugtattuk, hogy így is csoda
nagy meglepetés volt, hogy egyedül megfürdött, fogat mosott, megtörülközött, de
ő csak hajtogatta, hogy sokkal nagyobb meglepetés lett volna, ha be tudja
fejezni az eltervezett „programot” (amiben szerepelt még az is, hogy segít
Szonjának megmosakodni, megtörölközni és felöltözni).
Sajnáltam, hogy így meghiúsult a
kis terve. Elmagyaráztuk neki – amit már korábban egy párszor megtettünk -,
hogy konnektorba elektromos eszközt nélkülünk nem dughat be, nem használhat és
azt, hogy ennek veszélyei vannak.
Nekem a végkifejlettől eltekintve
nagyon jól esett amit tett, büszke vagyok rá.
