Tegnap pokoli napunk volt. Már második napja, hogy elég kemény szélvihar van, amire ugye a legtöbb kistörpe baromi érzékeny, így a mi Szonjánk is. Még tegnapelőtt nem volt nagy gáz, igaz többet volt ébren, meg többet nyüglődött, de azért lehetett vele bírni. Tegnap viszont azzal kezdődött, hogy hajnal 4-től óránként ébredt és nyüszizett. Én meg nagyon fáradt, álmos voltam és a könnyebbik megoldást választva mindig cicire raktam. Ez tulajdonképpen így ment egész délelőtt. Valószínűleg ennek a nyakló nélküli cicire tevésnek is van köze hozzá, hogy kora délutánra olyan nyűgös és hasfájós lett, hogy csuda. Ráadásul vendégeink is jöttek, 4 felnőtt és egy másfél éves gyerkőc (a Zsófi). Szonja pont addigra jött bele az üvöltésbe mire megjöttek a vendégek. Máskor nagyon örültem volna, hogy végre nyüzsi van nálunk, de most nagyon nehezen bírtam. A csúcs az volt, amikor a nappaliban az öt felnőtt beszélgetett, anekdótázott, nevetgélt, a két csajszi Kitti és ZSófi sikongatott, és szinte az összes éneklő-zenélő-idegesítő játékot beindította, Szonja meg úgy üvöltött a fájdalomtól, hogy a szívem sajdult bele.
Én a gyerekszobában minden hasfájásra alkalmazható praktikát ismét bevetettem, de csak órák múlva értem el valami hatást. Mindeközben Kitti elálmosodott még őt is el kellett altatnom, mert természetesen most csak én voltam neki jó. Nem is tudom, hogy abban az őrült hangkavalkádban hogy tudott elaludni.
Szonja tulajdonképpen addigra tudott kicsit ellazulni mire a vendégek elmentek. Egész nap nem aludt szinte semmit, csak hébe-hóba szunyókált úgy fél órát. A vendégek érkeztének hírére persze anyum is elviharzott, hogy ne zavarjon bennünket (pedig dehogy zavart, sőt jó lett volna egy plussz pesztra). Este 6-ra már annyira kikészültem, hogy felhívtam anyut, aki szerencsére egyből át is jött. Persze addigra Szonja is beszunyált, aztán 1/2 8-kor azon tanakodtunk, hogy felkeltsük-e fürdetni, vagy hagyjuk ki a fürcsit és inkább hagyjuk pihenni. Az előbbi mellett döntöttünk. Nem is volt semmi gond egészen kaja utánig, mert akkor megint kezdődött a hasfájós mizéria. Szerencsére nem tartott tovább egy óránál és elaludt.
Mire Kitti is ágybakerült már teljesen kivoltam, ugye hajnal 4-től nem aludtam, dög fáradt voltam. Ja és Kitti is kikövetelte, hogy valamelyikünk menjen be hozzá míg elalszik. Persze, hogy én mentem be, mert nem tudtam hallgatni tovább, ahogy sírt, és negyed órán keresztül mondta, hogy "apa dere, apa dere, apa dere". Az lett a vége, hogy a padlón szépen én is elaludtam.
Nagyon féltem az éjszakától, de szerencsére nem volt hasfájás, viszont hajnaltól Szonja megint nyüglődött egy picit. Nem nagyon csak annyira, hogy én nem tudtam aludni. Úgy nyekereg mint egy olajozatlan ajtó, amire elkelne egy kis WD40-es spray.
Most meg itt bloggolok, ahelyett, hogy szunyálnék. Na majd Kittivel a délutáni alvás időben.
Remélem ma már nem lesz szél!!!!!!!!!!
Ennek a mandalának a címe: nyugalom....legyen ilyen a mai napunk!
