Napközben mindig annyi minden eszembe jut, hogy miről fogok majd írni a blogban. Aztán mire idejutok soha nem jutnak eszembe azok a frenetikus ötletek.
Mielőtt elfelejtem, tegnapelőtt Szonja megtalálta a hüvelykujját. Azaz először elkezdte nyaldosni a kezefejét, aztán az túl nagynak bizonyult és addig, addig ügyetlenkedett míg egyszercsak ott volt a hüvelykujja és úgy rácuppant mint a cicire. Ezt ma is megismételte. A legviccesebb az, amikor valami miatt "elveszti" az ujját és utána nem találja. Van még mit tanulnia. Ma egyszer benyomtam a szájába a cumit is. Nagyon ordított és semmi nem használt, és én mint kegyetlen anya cicit nem adtam neki, mert úgy gondoltam, hogy még nem éhes. Egy hete amikor volt nagy hasfájós vagy szeles baja akkor próbálkoztunk már a cumival, de szegénykém csak öklendezett tőle. Ma viszont elfogadta és egy darabig szivogatta is. Kitti kb. 5 napos korától cumizik. Szerencsére nem lóg egész nap a szájában, mint valami láncdohányosnak a cigi, "csak" elalváshoz kell neki, ha autózunk vagy ha valamiért nagyon nyűgös.
Többször előfordult már velem, hogy úgy éreztem nem foglalkozom eleget Kittivel. Nincs semmilyen összehasonlítási alapom, maximum az, hogy azt tudom, hogy régebben talán több időt töltöttem el vele aktívan. Megmondom őszintén, hogy nincs mindig kedvem a szőnyegen hasonfekve autókat tologatni, vagy "bósot" főzni az oroszlánnak, darut építeni a bébilegóból stb. Nem is gondoltam volna, hogy egy idő után kifogyok az ötletekből is hogy mit játszunk??? Ma meg is kérdeztem Kittitől, hogy anya szokott veled játszani? Kitti: Nem. És apa szokott veled játszani? Kitti válasza: Nem. Akkor ki szokott veled játszani? Kitti: Nadi (nagyi). Na itt már el is pityeredtem...Persze K. nyugtatgatott, hogy nehogy már kibukjak, amikor igenis sokat foglalkozom a gyerekkel, és különben is Kitti rengeteg dologra úgy válaszol igennel vagy nemmel, hogy azt sem tudja mit kérdeznek tőle. Pl. K. meg szokta kérdezni, hogy Kitti orrnyergen vágjalak? és Kitti teljes komolysággal válaszol, hogy "iden". Másik ilyen kérdése K-nak, Kitti láttad ma a sárkányokat repülni? Erre is mindig iden a válasz.
Persze az igazsághoz hozzátartozik az is - na nem mentegetőzni akarok -, hogy Kitti nem nagyon szeret-tud-akar egyedül játszani. Meg egy-egy cselekvés, dolog nagyon rövid ideig köti le a figyelmét. Láttam már hasonló korú gyerkőcöt, aki egy falevéllel is elvolt fél óráig. Na a mi lánykánk nem ilyen. Szüksége van a társaságunkra. Vagy valakinek a társaságára. Ma pl. eljött Szonjához a védőnő. Kitti egyből letámadta és labdázásra, meg könyvnézegetésre bírta rá és persze teljesen fel volt dobva.
A gyerektársaság is nagyon hiányzik neki, ilyen szempontból jó lenne nagyon a bölcsöde. Legalább délelőttönként. Holnap jó napja lesz, mert jön a vőlegénye. Na ja, neki már van:-) A két anyuka még pár hónapos korukban áldását adta az eljegyzésre.
Más. Tegnap este videora vettük Szonja fürdetését. Apuka volt a kameraman én meg fürdető. Miiután levetkőztettem Szonját bemutattam a kamerának a főszereplőt, egyik kezem a popsija alatt másikkal a hátát-fejét támasztottam. Persze előtte megkértem lánykánkat, hogy lehetőleg ne most pisiljen. Nagyon szófogadó volt, mert nem is pisilt, viszont olyat trottyantott a kezembe...fürdetés után meg az apukája törölgette, öltöztette, Szonja pedig azzal fejezte ki nemtetszését, hogy a törölközőbe is beletrottyantott vagy kétszer. Az esti fürdetésnek-szárítkozásnak végül fél mosógépnyi kakis pelenka-törölköző lett az eredménye.