Az elmúlt héten volt egy szörnyű napunk. Március 21-e. Brrrrr kitörölném az életünkből ezt a napot egy jó nagy radírral. Az egész persze miattam volt. Valószínűleg nagyon elfáradtam az elmúlt időszakban és rossz kedvem volt, türelmetlen voltam, de nagyon!! Most valahogy nem tudtam tűrtöztetni magam, amikor Kitti kezdte szokásos reggeli "játékait", nem kérek tiszta pellust, nem akarok felöltözni, mesét akarok nézni stb. Ráadásul hajnal 6 körül már kukorékolt, így az az egy órácska "szabadidőm" sem maradt meg, amit reggelente arra használok, hogy kicsit rendbetegyem a lakást az előző esti csetepaték után, meg elkészítsem az ebédet, meg egyáltalán kicsit egyedül legyek.
Azon a napon sokat kiabáltam Kittivel, sőt egyszer még a fenekére is rácsaptam. Persze ettől mindkét lány, de főleg Kitti is rossz kedvű lett. Szegénykém egész álló nap úgy szívta a cumit, mintha az élete függne tőle, nem játszott szinte semmit, csak tengett-lengett a lakásban. Nem tudta, hogy mi történt az anyjával, aki erre a napra gonoszanyuvá vált. A feszültségemet úgy vezettem le, hogy egy csomót bőgtem, meg fogtam a vödröt, vizet és egy rongyot és elkezdtem a lépcsőházban a korlátot csiszatolni. (Naná, hogy másnap megjelenet valami takarítóbrigád, és el kezdték a 2 éve várt nagytakarítást a ház közös helyiségeiben.) Már alig vártam, hogy K. hazajöjjön és kicsit foglalkozzon a gyerekekkel, na meg persze az én lelkivilágommal.
Egyébként teljesen el vagyok hűlve, hogy ez a Szonja mennyire jó baba. Kitti sem volt "rossz" csecsemő (bár ilyen nincs is szerintem), de ő szinte minden ébren töltött percében igényelte a társaságunkat és hogy foglalkozzunk vele. Szonja meg két szopi között akár egy órát is el van magában. Elnézegeti a zenélő forgóját az ágya felett, ha ezt megunja "leültetem" a kádbetétjében a mesefal elé, azt is elnézegeti, beszél a fal állataihoz, utána beteszem a babatornáztató alá, addigra meg úgy elfárad, hogy jöhet a szunya. Egyedül este van egy órácska amikor nyűgösebb, de ha akkor ölben van meg sem szólal. Nem győzőm neki megköszönni, hogy ilyen jófej.
Éjszaka is általában csak egyszer ébred, a második ébredése általában már akkor van hajnalban, amikor már amúgy is kelnem kell. Magától elalszik este is és napközben is, nem kell ringatni sem. Arról nem is beszélve, hogy a fürdés utáni törülközést egy hang nélkül tűri (Kitti annak idején végig üvöltötte ezt a műveletet), sőt még van amikor mosolyog is hozzá. Ugyanígy sírás nélkül hősiesen állja a porszívós orsszívást is! A kis hősünk!!!
Sokat mosolyog, dumál, sőt már kurjongatni is tud, ha meglátja valamelyik szülejét és azok dumálnak hozzá.
Kitti beszédjében ismét újdonságokat fedeztünk fel. El kezdte használni a töltelékszavakat, pl. pedig, bizony, szerintem stb. Nagyon édes, ahogy ezeket a szavakat beleszövi mondandójába. Viszont most már nagyon-nagyon kell figyelni magunkat, hogy mit mondunk előtte. Valamelyik nap már nem tudom mivel kapcsolatban, de azt mondta, hogy "marha jó". De mond ilyeneket is, hogy "istenem,istenem".
Szombaton Kittivel és K-val elmentünk bábszínházba, ide: www.fabula.hu és megnéztük a Mazsola és Tádét 
(Szonját addig lepasszoltuk E. nagyihoz). Kitti el volt varázsolva. Mereven nézte a mese történéseit, semmivel nem lehetett elvonni egy pillanatra sem a figyelmét. A szünetben amikor kimentünk a "bábszínházból" (ami tulképp egy nagyobb bérházi lakásból lett kialakítva), hogy levegőzzünk egyet, el kezdett sírni, hogy menjünk vissza. Hiába magyaráztuk neki, hogy visszamegyünk nem nyugodott meg csak akkor, amikor ismét elfoglaltuk a helyünket a nézőtéren. Na az igazi haddelhadd akkor következett be, amikor vége lett és mentünk haza. Az egész Petőfi Sándor utca zengett Kitti úgy hisztizett, hogy "médegyszer, médegyszer".
(Szonját addig lepasszoltuk E. nagyihoz). Kitti el volt varázsolva. Mereven nézte a mese történéseit, semmivel nem lehetett elvonni egy pillanatra sem a figyelmét. A szünetben amikor kimentünk a "bábszínházból" (ami tulképp egy nagyobb bérházi lakásból lett kialakítva), hogy levegőzzünk egyet, el kezdett sírni, hogy menjünk vissza. Hiába magyaráztuk neki, hogy visszamegyünk nem nyugodott meg csak akkor, amikor ismét elfoglaltuk a helyünket a nézőtéren. Na az igazi haddelhadd akkor következett be, amikor vége lett és mentünk haza. Az egész Petőfi Sándor utca zengett Kitti úgy hisztizett, hogy "médegyszer, médegyszer". Szonja mindeközben a nagyinál jól érezte magát, ivott tápszert is (először életében) és várta a szüleit:-) Aztán helycserés támadással Kitti maradt ott egész éjszakára a nagyinál, mi meg a kisebbik csemetével hazajöttünk és miután elaludt az inernet előtt ragadtunk, hogy kitaláljuk hol töltsük el a május 1-jei hosszú hétvégét. Egyelőre nem tudjuk, de valószínűleg Szilvásvárad lesz az úticél.
