Már régóta terveztük, hogy elvisszük Kittit fodrászhoz levágatni a haját, mert a vége már nagyon elvékonyodott. Hogy mit kellett ezen olyan nagyon tervezni? Aki feltette magában ezt a kérdést, annak bizonyára nincs egy két éves gyereke, aki minden hajmosásnál úgy sír, mintha éppen elevenen nyúznák meg. Pedig úgy egy éves koráig nem volt semmi gond a hajmosással. Pedig becsszó, hogy mostuk neki. Manapság a samponozásig még csak-csak eljutunk úgy, hogy csak pianóban megy a sírás, de az öblítésnél vége a világnak. Próbálkoztunk már mindennel. Belefektetjük a kádba, hátrhajtjuk a fejét, hogy az arcába ne folyjon a víz (gondoljuk, hogy ezt utálja. Bár az uszodában nem sír, amikor víz éri az arcát, és mivel 3 hónapos kora óta hellyel-közzel jár úszni, vagy mondjuk inkább vízi foglalkozásra, ahol alkalmanként nem egyszer és nem kétszer a víz alá is alámerül, többnyire sírás nélkül érthetetlen, hogy a hajmosásnál miért zavarná ha víz éri az arcát.) Próbáltuk zuhannyal, próbáltuk úgy is hogy egy edényből öntjük a hajára az öblítő vizet.

A lényeg, hogy megbeszéltük K. fodrászával és persze Kittivel is, hogy pénteken hajvágás lesz. Illetve Kittinek nem mondtuk, hogy vágás lesz - mivel nem tudtuk, hogy reagál arra, hogy valamit ami az övé "megcsonkítanak". Neki úgy magyaráztuk, hogy elmegyünk egy fodrász nénihez, aki frizurát csinál neki. Csütörtök este megint elmondtam neki, hogy mi lesz a másnapi program, erre így szól. "Nem, nem a fodrász csinál Kittinek frizurát, hanem anya. Én félek a fodrásztól." Na gondoltam magamban lehet, hogy túl nagy feneket kerítettünk a magyarázkodással ezzel a fodrász témával. MÁr láttam lelki szemeim előtt, ahogy beül a székbe, a fodrász előveszi az ollóját és Kitti valami eszeveszett hisztiben tör ki és dolgavégezetlenül hagyjuk el a fodrászatot. Biztos ami ziher alapon csütörtök este itthon megmostuk a haját (sírás volt, naná), hogy a fodrásznak ezzel már ne kelljen bajlódnia.

Pénteken délelőtt nagy nehezen felkerekedett kis családunk, apa, anya és mindkét gyerek és elhúztunk Gödöllőre (ja mert ott van K-nak fodrásza, mivel régebben ott dolgozott). Egy szimpatikus fiatal csajszi, Kriszta fogadott bennünket. Kittit beültettük az ölembe, mindketten kaptunk köpenyt. Kriszta először megfésülte, majd elővette a fegyverét, az ollót. És láss csodát Kitti mozdulatlanul, kicsit megszeppenve, de egy hang nélkül tűrte a műveletet. Sőt, amikor kérte a fodrász, hogy hajtsa le a fejét, idenézzen, odanézzen ezt is teljesítette. Kellemes meglepetés volt Kitti viselkedése és ráadásként az új frizurája is jól áll neki.

Hogy közben mi történt? Megtekinthető itt.

A fodrászkodás után elmentünk egyet sétálni és fagyizni az Erzsébet parkba,

majd siettünk haza, mivel vártuk Hódmezővásárhelyről a régen látott barátainkat és még rengeteg tennivalónk volt.