Az elmúlt hét elég csendesen telt. Mivel nagyon rossz idő volt, sokat esett az eső napjaink nagy részét a lakásban töltöttük. Voltunk persze esőben is sétálni - Kitti újonnan beszerzett gumicsizmában -, de órákat nem tudtunk a szabadban tölteni. A pocsolya vadászatot, mint minden gyerek ő is nagyon élvezi (én is élvezném, ha lenne gumicsizmám:-).
Egyik nap anyukámat kísértük el különböző hivatalokba, beszerezni a nemrég ellopott iratai helyett újakat. Nagy szerencsénk volt, mert a TAJ kártyát, adóigazolványt, nyugdíjas igazolványt három különböző hivatalból - utazással együtt - 3 óra hossza alatt sikerült megcsináltatni. A gyerekek is jól bírták a herce-hurcát.
A hirtelen beállt hidegben jöttem rá, hogy egyik gyerek sem áll jó ruhailag, magyarul nem nagyon van olyan kabátjuk, nadrágjuk amit ilyen időben fel tudnék rájuk adni. Elmentünk tehát egy plázába körülnézni ruhafronton hármasban a csajszijaimmal. Nagyon rendesen viselkedtek, igaz Kitti néha megszökött tőlem, de szerencsére mindig visszatalált. Meg volt az öröme is, mert azon kívül, hogy kapott egy fagyit, kapott egy pár lovacskás csatot, és hajgumit, ami ráadásul lila is (a kedvenc színe).
Egyik este a közeli játszóházba mentünk át, hogy Kitti kiugrálhassa magát. Azzal az indokkal, hogy Kitti nehogy eltévedjen, leessen az ugrálóváras csúszdához vezető emeletes "labirintusban" egyszer én is végigmentem vele, sőt le is csúsztam. Mit ne mondjak, még tettem volna néhány kört, mert nagyon klassz volt:-)
Más.
Kitti mostanában nagyon anyás lett. Ha már itthon van az apja, vagy éppen valamelyik nagyi, akkor is sok mindent nem csinálhat más csak az anya. Én nekem kell vele wc-re menni, én öltöztessem, vetkőztessem...stb. Gondolom, hogy ez Szonja miatt van. Érdekes ez a testvérféltékenység, mármint az, hogy Szonja már 8 hónapos elmúlt és én úgy érzem, hogy most erősödött fel igazán ez a dolog. Szonja fő tápláléka továbbra is a tápszer (még mindig nem nagyon hajlandó a gyümölcsön kívül más szilárd kaját enni), és Kitti nagyon rászokott a tejre. Eddig esténként lefekvés előtt ivott meg két deci tejet, de az utóbbi időben, ha nyűgös, ha éhes, ha fáradt, ha valamiért megnyugtatásra vágyik, ha Szonja épp tápszert iszik, Kitti is sokszor kér tejet. Ami a legrosszabb, hogy éjjel is ha felébred akkor is tejet követel. Pedig már úgy örültem, hogy jó pár hónapja leszokott erről és végigaludta az éjszakát. Ha nem adok neki, akkor egyszerűen nem alszik vissza, csak forgolódik és sír, hogy ő tejet kér. S ha nem akarom azt, hogy felébressze a húgát is, akkor kénytelen vagyok neki egy pici tejet adni.
Korábban, ha éjjel felébredt Kitti valamiér, akkor mindig a szobájukból kiabált át nekem, hogy anya, gyere! és addig kiabált míg fel nem ébredtem és át nem mentem. Mostanában néha a sikító frászt hozza rám, amikor megjelenik a hálószoba ajtajában és suttogva mondja, hogy anya, pisilni kell, anya kérek tejcsit, anya idejövök hozzád aludni, jó?
Szonjánál is tapasztalható a féltékenység és kivívja magának ő is azt, hogy most már vele foglalkozzunk. Ha Kitti eszik valamit ő is kér, nehogy már őt kihagyjuk a jóból. Tegnap körtét turmixoltam Szonjának, de nem ette meg az egészet csak a felét. Azt is csak úgy ímmel-ámmal. A megmaradt körtét felajánlottam Kittinek és el kezdtem kiskanállal etetni. Szonja azonnyomban odakúszott hozzánk és öööö-öööö felkiáltásokkal jelezte, hogy abból amit Kitti eszik ő is kér. Így felváltva etettem a két csajszit, s ha véletlenül Szonját kihagytam egy körből, ő azonnal háborogni kezdett.
Nem is tudom, hogy említettem-e már, hogy Szonja is kapott egy ugyanolyan babát, mint amilyen Kittié (a szent Babája). Amikor megkapta a hugica a babát, örömtáncot (vagy inkább örömforgolódást) rendezett, fogta az új játékát és sikítozott, kacagott, csapkodta a földhöz, beszélt hozzá. Nagyon tetszett neki. Szonja babáját Bori névre keresztelte a család.
Egyik nap - talán épp Szonját etettem - Kitti valamilyen játékba belefeledkezett, majd felkiabált, hogy anya pisilni kell. De akkor már annyira kellett neki, hogy nem bírta elvinni a klotyóig, hanem a Szonjának a parkettára tett polifomos puzzle-re pisilt. Szonját leraktam, Kittivel irány a fürdő, zuhany, átöltözés. Amikor a pisit takarítottam fel, Szonja is azon nyomban ott termett, hogy közelebbről szemügyre vegye az eseményeket, és azonnal bele is tapicskolt a kis kezeivel a pisibe, majd miután felmostam a parkettát végigkúszott a még vizes parkettán. Aztán leültünk ebédelni a nagyobbik lánnyal, illetve csak én, mert Kitti bojkottálta az evést, ahogy azt mostanában sokszor teszi. Minden kaja büdös, vagy ronda. Még az is, amit esetleg előző nap, vagy előző alkalommal jó ízűen megevett. Mivel nem volt hajlandó semmit enni, beküldtem a szobájába aludni. Én folytattam az ebédemet, aztán Kitti kb. 10 perc után megjelent, hogy "eszem azt amit anya eszik". Nosza felültettem az ölembe, hogy akkor most egy tányérból eszünk. Kitti ekkor jelentette be, hogy anya én bekakiltam. Gondoltam bravó, akkor most egy keményebb őszibarack helyett egy palacsintát kell majd a bugyiból kitakarítanom. Újabb popsimosás, átöltözés. Nem sokkal ezen események után elmentünk cipőt vásárolni. Kitti az egyik parkolóban sürgetően szólt: anya pisilni kell. Nosza gyorsan le a ruhát, ami azért nem ment olyan gyorsan, mert kabát volt rajta, azalatt meg kantáros nadrág, de szerencsére ügyesen vissaztartotta, míg leráncigáltam a gatyót, majd felemeltem is Kitti pisilt. Kérdezem tőle, hogy kész van-e, s miután igennel felelt leraktam a földre. Naná, hogy még egy jó fél decit ezután engedett ki magából, ami bőven elég volt ahhoz, hogy a bugyija, a nadrágjának kantárja és persze mindkét lábaszára pisis legyen.
Ilyen volt ez a csenes hetünk. Jövő héten végre kezdődik a zenebölcsi, és már kinéztem a Wekerle Gyerekházban is egy-két foglalkozást, amit szeretnénk kipróbálni.
El is felejtettem fotót feltenni az új kerékpáromról, amit persze Kitti próbált ki először:
Fotók az elmúlt hétről, a csajokról:
Közös esti fürdés
Kukucs
Vigyori két foggal!
Ide nekem a bálnát is!
Reggeli közös játék
Anyáék ágyában
