Történt pedig, hogy Szonja haja megint nagyon megnőtt. Nagyon helyes így is természetesen, de olyan kócos benyomást kelt, akárhogy is fésülöm. A csatokat meg ki nem állhatja. Ezért úgy határozott a családi tanács (bár valószínűleg Szonja most hangot adna annak, hogy őt nem kérdezte senki), hogy levágatjuk a haját. Gondolkodtunk azon, hogy hova vigyük. A blogomban is bejelentkezett élmény fodrászatba, vagy ahhoz az ezer éve működő gyerekfodrászatba, ahol egyszer már nagyon szuperül levágták a haját (igaz nagy ordítások közepette). Végül ez utóbbinál maradtunk, először is mert már egyszer bevált, másodszor mert az Oktogonnál van és úgy gondoltuk, hogy utána elmegyünk az Állatkertbe, ami onnan már csak egy ugrás, harmadszor mert baromi olcsó (ez sem egy utolsó szempont).
A lányok elég sokáig aludtak (na meg apukájuk is), így mire lezavartuk a reggelit, az öltözködést, a rendrakást már 11 is elmúlt.
Indulunk
Szonja naná hogy elaludt az autóban, meg is voltunk kicsit ijedve, hogy ebből mi lesz. Számítottunk rá, hogy megint végigüvölti a hajvágást, de azt el sem tudtuk képzelni, hogy milyen balhé lesz, ha még fel is kell emiatt a művelet miatt ébresztenünk. "Szerencsénkre" telt ház volt a fodrászatban és mondták, hogy sétáljunk még egy fél órát. Elsétáltunk a Lukács cukrászdába (az egyre erösödő szélben), ahol potom kétezer forintért megettünk egy marcipános-lekváros csokitortát és egy pain de chocolate-t. Azt hittem dobok egy hátast, amikor megláttam az árakat, de már nem viszakozhattunk, miután beígértük Kittinek a cukrászdát. Elhiszem, hogy egy nagyon klassz kis hely ez a Lukács, és a sütik is finomak voltak, na de egy szelet tortáért hogy van pofájuk 1200 Ft-ot elkérni. De ahogy láttam volt ott 1700-ért is torta! A választék egyébként nem volt túl nagy (szerintünk).
Miután "bezabáltunk" a sütiből (ja, négyen két szeletből), visszasétáltunk a fodrászhoz. Szonja már a cukrászdában felébredt, biztos az illatokra ébredt fel:-), így legalább már friss volt mire a kivégző székbe ült (gondolom ő így érezhette magát). Szerencsénkre megint ugyanaz a néni csinálta a haját, járt a kezében a borotva, mint a motolla. Szonja üvöltött, ahogy a torkán kifért, néha azért megpihent, amikor egy-egy új játékot tartottunk elé, vagy felhívtuk a figyelmét az üzlet előtt elhaladó autóra, buszra. A végeredménnyel nagyon megvoltunk elégedve most is, jó kisfiús rövid lett megint a haja, mindezért 500 pííííízt számoltak fel, mivel a figarónéni szerint ez nem hajvágás volt, csak igazítás. Nem ellenkeztünk.
A sokk után tettünk egy rövid sétát, majd egy picit villamosoztunk és elmentünk a közeli Pizza Hutba ebédelni. Na lehet, hogy nem kellett volna. Rég voltunk már Pizza Hutban, lehet, hogy a többi jobb "bőrben" van, de ez elég lelakott. Kosz volt, nem volt normálisan letörölve az asztalunk, a wc mosdójáról már nem is beszélek. Nagyon gáz volt az egész. Ráadásul telt ház volt és elég sokat kellett várni a kajára is. A supreme kenyér tocsogott az olajtól, a pizzák rendben voltak. Na meg amin kiakadtunk, hogy egy ilyen nagy hálózatnak egy elég forgalmas helyen lévő üzletében, hogy lehet az, hogy egyetlen etetőszék van csak. (Persze az is hóóóót mocsok.) Mindenesetre egy darabig nem megyünk hozzájuk.
Miután belaktunk elvittük a csajokat anyuhoz, mi meg elintéztünk egy kisebb (???) bevásárlást két hipermarketben. Nem írom le, hogy mennyit költöttünk, de kiakadtam magunkon. Persze most sem tudtuk megállni, hogy ne vegyünk a csajoknak egy-két göncöt.
Ja az állatkertezés persze elmaradt, mert nagyon hideg lett, mire kijöttünk a fodrásztól:( De hamarosan bepótoljuk, mert Kitti már nagyon vágyik oda, és úgy hallottam, hgoy végre elkészültek a felújításssal is és "hazajöttek" az állatok is, akik ideiglenesen más állatkertek szeretetét élvezték.
