Tegnap reggel épp öltöztettem át és tisztába tettem Szonját, amikor el kezdte kántálni, hogy "tejcsi, tejcsi". Kitti ott sündörgött körülöttünk, majd futott a konyhaszekrényhez és mondta, hogy anya majd én megcsinálom. Odatette a kis sámliját a konyhaszekrényhez, felállt rá és csak annyit kérdezett mennyit? A vizet én már korábban beleöntöttem a cumisüvegbe. Mondom négyet. Nem tudom mennyi adag tápot tett bele, mivel a nappali szőnyegéről, ahol a pelenkázási műveletet folytattam nem láttam, de bíztam benne, hogy a számolni tudása nem most hagyja cserben, és nem akartam belerondítani ebbe az önálló tevékenységbe. Miután kiadagolta a tápszert beletette a mikróba és el is indította, ahogy kell 30 másodpercre. (Csak egy gombot kellett megnyomnia). Közben Szonja nyüszögött, türelmetlenkedett mire Kittim csak ennyit mondott: "Csinálom már Szonja! Mindjárt kapod a tejcsit!" Mire felmelegedett a tápszer én is odaértem és segítettem befejezni a műveletet. Láttam az én drága nagylányomon, hogy milyen büszke, hogy ő készítette el a hugijának a reggeli éltető italt! Így indult a napunk!:-)
Tegnapra volt tervezve Szonjának az elmaradt 15 hónapos oltás és mindkét lánynak a bárányhimlő elleni oltás is. Szokás szerint házhoz hívtam a dokinkat, aki szintén szokásához híven igen tág intervallumot adott, hogy mikor látogat el hozzánk (dél és este fél nyolc közé!). Jobban szeretem, ha házhoz jön, nem csak azért mert így nekem sokkal kényelmesebb, de részben nem szedünk össze semmi betegséget a rendelőben (korábban sikerült már az egészséges rendelésen is elkapni valami nyavalyát), részben az itthoni megszokott környezetben talán kisebb sokk maga az oltás is.
Úgy gondoltam, hogy jól teszem, ha Kittinek elmondom, hogy mi várható aznapra, vagyis hogy ő is kap szurit. Elmondtam neki, hogy jön ma hozzánk a dokinéni, és ad neki is és Szonjának is szurit, hogy ne legyenek betegek. Az új Anna, Petis (Bartos Erika) könyvben pont szó van a bárányhimlőről (az Anna, illetve a mi olvasatunkban Kitti bárányhimlős lesz), és mondtam Kittimnek, hogy azt szeretnénk elkerülni ezzel az oltással, hogy ne legyen ő is olyan pöttyös, mint a mesében. Elmondtam, hogy ezek nagyon kellemetlen, viszkető pöttyök, de ha ezt az oltást megkapja, akkor nem lesz beteg.
Utólag egyet kell értenem a dokinőnkkel, hogy nem kellett volna ennyire előre elmondanom, elég lett volna, hogy ha ő teszi ezt meg mielőtt beadja az oltást, mert valószínűleg Kitti ettől egész nap szorongott. És tényleg így volt, mert többször kérdezett a dolog felől, meg mondta is, hogy ő nem akarja, hogy jöjjön ma a dokinéni hozzánk. Amikor aztán felkaputelefonozott, Kitti egyből égtelen sírásba kezdett (pedig nem is tudta, hogy a dokinéni jött meg, csak érezhette), és kérlelt, hogy ne engedjük be a doktornénit. A sírás miatt alig bírta megvizsgálni (bár egy kicsit csillapodott a dolog, amikor elővettem pár pirinyó csokitojást, amit az oltás utánra ígértem Kittinek). A szuri előtt azért nagyjából megnyugodott. Megkapta a szurit, volt egy pár perces sírás, és hajtogatta, hogy fáj, fáj, fáj... De aztán sikerült elterelni a figyelmét.
Szerencsére Szonja ezen történések alatt békésen aludt az ágyában. Csak a nagy ordításra kelt fel, így nem kellett végignéznie nővére "szenvedését". Aztán ő is megkapta az oltásait, nagyon pici sírás volt, pár perc múlva már a dokinővel incselkedett és játszott. Egy fél óra múlva már vidáman játszott mindkét csajszink az udvaron a többi gyerkőccel.
Este fürdés után szokás szerint olvasom Kittinek az Anna és Peti (illetve Kitti és Szonja) könyvet, többek között azt a mesét is amiben bárányhimlős Anna (akarom mondani Kitti). Amikor ehhez a részhez értem Kitti félbeszakított: "Anya, biztos, hogy őnála nem volt a doktornéni és nem kapott szurit, ezért lett bárányhimlős!" Mondja valaki, hogy nem okos a mi kis(nagy)lányunk:-)
Mielőtt elfelejtem, Szonján este a fürdetésnél vettem észre valamilyen kiütéseket a pocakján, karján, hasán, hátán. Tutira nem az oltástól van, de mitől??? Lehet, hogy az epertől? (Hihetetlen mennyiségeket pusztítanak el ketten ebből a gyümölcsből). De még a lábujjánál is???? Végre valamit szívesen és két pofára esznek, most vonjam meg tőlük? (Mert azt persze nem lehet, hogy Szonjának nem adok, Kittinek meg igen.) És naná, hogy hétvégén jönnek elő ilyen dolgok, nehogy má' meg tudjuk mutatni a dokinak. Ezért meg nem megyek az ügyeletre...
