Tegnap este kicsit (?????) kiakadtam a két lánykám nem evészetén. Nem tudom miért akadok ki ezen, hiszen minden nap ugyanaz van. Egyszerűen nem hajlandóak semmi normális ételt magukhoz venni. De még mindig nem sikerült ezt elfogadnom. Ebédkor is pöröltem velük egy sort, aztán este már teljesen kivoltam. Kb. három féle kaját ajánlottam fel Kittinek, mindegyikre azt mondta, hogy igen azt kér, s amikor elétettem rájött, hogy ő egyiket se szereti, meg pfúúúúj. Amikor már elszakadt a cérna, bezavartam a fürdőszobába. Ekkorra már annyira kiborultam, hogy előjött belőlem a hajthatatlan szigorú anya. Kittinek nagyon nem tetszett, sírt, hisztizett, de most nem tudott semmivel sem meghatni. Előző este együtt fürödtem velük, ami mindkét lánykámnak nagyon tetszett és most Kitti újra kérte, hogy üljek be mellé a kádba. Mivel szigorú anya voltam éppen, nem akartam neki kedvezni, és visszautasítottam a kérését. Kitti teljesen értetlenül állt az "új anyukája" előtt és sírva kért:
-Anya legyél megint szép asszony! Anya, legyél szép anyuka!
Legszívesebben elröhögtem volna magam, annyira édes volt, de kitartottam szigorúságom mellett és nem változtam vissza szép asszonnyá illetve szép anyukává. Valószínű, hogy az én érzékeny kis lánykám lelkét nagyon bántotta ez a dolog, mert végül csak úgy tudott elaludni, hogy bebújt mellém az ágyba. Pedig ilyen már elég rég volt.
