Kitti és Szonja blogja

Szonját teszem tisztába a gyerekszobában a földön (a pelenkázó már nem nagyon jöhet szóba, mert a falon lévő éjjeli lámpa kapcsolója nagyon izgatja és azt szeretné kapcsolgatni, közben persze teljesen kitekeri magát, feltérdel, feláll meghiúsítva azt, hogy tiszta pellust kapjon). Tehát épp tiszt pelenkát teszek alá, Szonja dumál. Rámnéz és mutogat a könyvespolc felé, és mondja, hogy "picií". Először csak nézek rá és próbálom kitalálni mit akar. Pisi? De azt nem úgy mondja, hogy picií, hanem szépen kimondja, hogy pisi. Lánykám tovább hajtogatja: picií. Nem vagyok biztos a dologban, de rákérdezek: bicikli? Ő ezzel válaszol: picií. Bár sejtem, hogy nem erre gondol, mert az ő szótárában bicibi a bicikli, mondom neki, hogy igen majd megyünk biciklizni. NÉz rám és tovább mutogat a könyvespolc felé és megint megismétli: picií.

Miután tisztábatettem feláll és odamegy a könyvespolchoz, majd leemel egy leporellót. Az Iciri-piciri mesét és odahozza hozzám, hogy olvassam el. Jaaaaa, tehát piciri! Nem is emlékszem mikor olvastuk utoljára ezt a könyvet, s ő mégis hogy emlékezett rá!

Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska,

ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!