az elmúlt 3-4 napról. (Ezennel tényleg igyekszem rövid lenni). A pénteket ahelyett, hogy családostul felkerekedtünk volna és elmentünk volna egy klassz kis élményfürdőbe, vagy a Balatonra (ez volt a terv), itthon töltöttem hármasban a csajokkal, mivel K. mégsem kapott szabadnapot, be kellett mennie dolgozni. Ez úgy rendesen rányomta a bélyegét az aznapi hangulatomra:( Délután az erkélyen festettünk a lányokkal, illetve ők festettek én csak aszisztáltam (kevertem a festéket, adogattam a lapokat, törölgettem a felém nyúló maszatos, festékes ujjacskákat). Házi ujjfestéket gyártottam natúr joghurtból és ételfestékből. Kitti első reakciója, amikor elétettem a festéket: "Fúúú ez büdös" (nem szeret semmilyen tejterméket a tejen és a csokis pudingon, na meg a túrórudin kívül. Azt hiszem, ha csokis pudingot teszek elé festékként, akkor a papírra nem került volna semmi.). Azért hamar megbarátkozott a dologgal és először az ujjával, majd inkább ecsettel alkotott, mely műveletben természetesen húga is követte őt.
Másnap, mivel az apjuk hajnalban érkezett haza egy házibuliból, őt hátrahagyva a hálószobában mi csajok egy kalandtúrán vettünk részt. Legalábbis nekem kalandtúra volt a javából. Összeszedtem minden bátorságomat és elindultunk kerékpárral a mi kis állatkertünkhöz. Szonja az én bringám gyerekülésében utazott, Kitti pedig hajtotta a maga kis járgányát. Tudtam én, hogy nem lesz ez egyszerű, mert útközben többször kellett Kittinek segítenem egy-egy járdaszigetnél (ami nem is olyan egyszerű úgy, hogy egyik kezemmel tolom a nagy bringát Szonjástul, másik kezemmel pedig emelgetem a kisbiciklit, persze Kitti nélkül). Kicsit (?) idegtépő volt az is, amikor a járda enyhén szólva kifogásolható minősége, illetve hiánya miatt az úttesten voltunk kénytelenek hajtani és Kitti mindössze pár másodpercig volt képes utasításomnak megfelelően a járdaszegély mellett haladni, majd hirtelen mozdulatokkal bevágta magát az úttest közepére. Szerencsére - illetve sejtve azt, hogy a járdakövetés még nem annyira fog menni neki - olyan utcákon haladtunk célunk felé, amik nem forgalmasak. Miután kiállatozták magukat (értsd: megetették az otthonról vitt sárgarépával, száraz kenyérrel az összes kecskét, kecskegidát, bárányt, kacsát stb.) elmentünk a közeli játszótérre kicsit az energiánkat levezetni (vagyis inkább az ő energiájukat), majd pár kört tettünk a Barátság parkban és hazafelé vettük az irányt. Szonja megint bealudt az ülésben (hiába no, fáradtságos dolog a gyerekülésben végigülni azt a pár kilométert), Kitti pedig hamarosan követte őt Álomországba az ágyikójában.
Délután elmentünk a kerületünk központjába Szent László napokat ünnepelni. Kitti ámulattal nézte az akrobatikus rock and rollozó kislányokat és fiúkat, majd körhintáztak, futkároztak, fagyit ettek és majdnem ominbuszoztak/tunk is, csak éppen akkor ment tönkre a nemtudoménmicsoda az omnibuszon, így erről lemaradtunk. De nem volt nagy gáz, mert a lovakat meg lehetett nézni és még simogatni is.
Vasárnap kimentünk a Molnár szigetre - ahol idén még alig voltunk, pedig minden nyáron állandó programunk szokott lenni - és tágabb családunk pár tagjával töltöttünk ott el egy kellemes napot. A csajok homokoztak, saraztak, hintáztak, motoroztak, traktoroztak, pancsoltak, ettek (is valamit), ugráltak és a végén jól elfáradtak.
Bár nem így volt tervezve ez a hétvége, azért így is jó volt, mert együtt voltunk!
Képes beszámoló:
