a mi kislányunk, Szonja. Életének elmúlt 19 hónapjában (ténlyeg pár napja lett 19 hónapos, éljen-éljen-éljen) elég sok mindent tönkretett a lakásban. Tudom, hogy nem szabad az embernek a gyerekeit összehasonlítani, ezt mi nem is tesszük meg előttük, de egymás között K-val azért meg-megbeszéljük, hogy miben hasonlítanak és miben különböznek a mi kis "ikreink". Amikor ezt a bejegyzést majd elolvassák (ha elolvassák) talán már nem vált ki belőlük rossz érzéseket egymás illetve szüleik iránt.

Kitti mindig is nagyon tudott vigyázni a könyveire (meg úgy általában a játékaira). Van neki két állatos könyve, amit kb. 2 hónapos kora óta  nézeget, lapozgat, olvasgat. Kemény lapos, kemény kötésű könyv ez és Szonja tudatára ébredéséig talán egy lap sérült meg benne egy kicsit. De jött Szonja és mind a két könyvet szinte lapjaira tépte.

A fenti könyveken kívül már több játék és egyéb a háztartásunk kellékét képező tárgy lelte "halálát" kicsi lányunk kezei között. Legutóbb a dédipapánál tett látogatásunk során tarolt. Az egyik szekrényen gyerekek által is elérhető helyen sorakoznak kisebb-nagyobb porcelán tárgyak. Dédi mind a 8 dédunokája előszeretettel játszik, játszott velük, de nem nagyon voltak balesetek. Szonjánknak azonban hármat is sikerült egyszerre eltörni. Szerencse azonban, hogy saját maga nem sérült meg a "baleset" után körülötte levő apró szilánkoktól.

Soha nem értettem (Szonja létezése előtt), hogy hogy történhet meg az, hogy valahol a falakat firkálják össze a gyerekek. Azt gondoltam, hogy ez a nem kellő szülői figyelem terméke. Kitti soha nem firkált a papíron kívül sehova. Amikor rajzolunk, festünk mindig elhívom, hogy csak a papírra! És ő ezt be is tartotta, tartja a mai napig. Persze előfordult, hogy az asztalon, amin rajzoltunk lett egy-két firka, mert túlrajzolt a papíron, de ez úgy gondolom belefér egy ilyen tevékenységbe. Szonjácskám azonban rádöbbentett, hogy a falfirka a legnagyobb szülői figyelem mellett is felkerülhet a lakás falaira. Egyszer a földre tettem csomagolópapírt és ott firkáltunk. Most is kihangsúlyoztam, hogy csak a papírra rajzoljunk. Kitti ezt megértette, Szonja nem. Alig várta, hogy egy pillanatra másfelé nézzek, már össze is firkálta a padlót. Meg az előszobaszekrény belsejét. Meg a radiátort. Meg az ajtókat. Meg a falat.

Ez egyébként jellemző rá, hogy amire felhívom a figyelmét, hogy ezt ne csináld, azt azonnal kipróbálja. Közben pedig rötyög és figyeli a reakciómat. Az a baj, hogyha nem nagy kárt csinál nem mindig tudok ilyenkor mérges lenni. Ránézek azokra a huncut szemeire és van hogy én is elnevetem magam (na ezt nem kéne!) És akkor csodálkozom, hogy ilyen kis neveletlen???:-)

Rajtakaptam!