Már rég írtam róla, mert most Kitti óvodai léte a fő téma a családban. Közben természetesen kisebbik lánykánkról sem feledkezünk meg, hogy is tehetnénk, amikor napról napra többet dumál, továbbra is bohóckodik és néha (?) hisztizik.

Azt hiszem most ért el a beszédben ahhoz a hirtelen fejlődési ugráshoz, ami Kittinél úgy 19 hónapos korában kezdődött és 2-3 hónap alatt bámulatos alakuláson ment keresztül. Szonjánál ez a pont most érkezett el. Nap mint nap megajándékoz bennünket egy új szóval, vagy egyszerű mondattal. Nem mindig értjük a szavait, de sokszor előfordult már, hogy az egyik nap még halandzsának hitt szó, másnap számunkra is értelmet talál.

Vannak olyan szavai, mondatai, amit nagyon édesen ejt és imádom hallgatni. Van, hogy úgy csinálok, mint aki nem érti, hogy újra és újra hallhassam. Ha kér valamit és mi odaadjuk, akkor azt illedelmesen megköszöni: "Szi anya/apa" (azaz köszi). Ugyanígy lerövidíti általában a tesséket is, csak akkor a szó végét hagyja el: "Tes anya". Amikor valami nagyon tetszik neki (lehet az étel, egy kis csiklandozós játék, mese) mindig azt mondja: "Ez jó" vagy "ez jó vót". De ezt olyan édesen mondja, hogy meg kell zabálni. Tegnap spenótot kapott vacsira, először visszautasította (naná, hogy azért, mert a nővére is ezt csinálta), majd sikerült a spenótos kanalat valahogy a szájához érintenem, s rájött, hogy ez nem is olyan rossz. Amikor újból megízlelte, akkor közölte velem "ez jó, ez jó". A "z" betűt nem mindig hallani, úgy még murisabb, hogy "e jó".

Nagyon vicces, ahogy a "z" betűt mondja pl. a fázom, hozom szavakban. Inkább "dz"-nek hallatszik. Fádzom, hodzom.

Vannak olyan tárgyak, amiket csak birtokos raggal tud mondani. Pl. soha nem azt mondja, hogy kulcs, mindig csak azt, hogy kucsom. Nem tudom ez azért van-e, mert általában úgy keressük mi szülők a kulcsunkat, hogy hol a kulcsom, vagy azért, mert nagyon szereti a kulcsot és a sajátjának tekinti. Másik szó amit előszeretettel használ így, az a papucs. Van egy kis papucsa, amit nagyon szeret. Már akkor is szerette, amikor nem tudott menni benne. Ezt mindig így keresi: Hol a pacsom?

Érdekes, hogy a "v" betűt, egyes szavak esetében kimondja (pl: vége), más szavaknál "b" betűvel helyettesíti (pl.: bíz=víz).  A "k" betűt is simán kimondja a kacsa mégis nála még mindig "pacsa". Az hogy a lovat pacinak mondja "természetes". Az már kevésbé, hogy a maci is paci.

A cumi továbbra is kunga, bár egyik nap kértem, hogy mondja azt hogy cumi. Legnagyobb meglepetésemre mondta is, hogy "cimi". Ez annyira megtetszett neki, hogy gyors egymásutánban többször mondogatta. De már annyira megszerettük a kungát, hogy kértem, hogy inkább azt mondja. Most úgy állunk, hogy először kungát mond, de ha nem kapja meg azonnal, akkor cimizik.

A táska, neki káta. Az egyedül pedig "ededö". Ez utóbbi szót napjában ezerszer használja, ugyanis most mindent önállóan szeretne csinálni. Ededö mos kezet, ededö törli meg, ededö mászik be az etetőszékbe, ededö megy le és fel a lépcsőn....s ha nem engedjük (mert veszélyesnek találjuk), akkor jön a hiszti.

Azt nagyon tudja, a  hisztit. Az a levetem magam a földre hiszti is sokszor előfordul. (Azt hiszem úgy 10 hónapos kora óta gyakorolja ezt a produkciót.) Általában úgy kezdődik, hogy el kezd üvölteni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő szeretné. Aztán felméri a terepet, hogy van-e valami olyan tárgy a földön, amire ha rávetődik kellemetlenséget okozhat neki. Ha nincs, akkor jöhet a vetődés a földre, egy kis brakedance produkció üvöltéssel kísérve, ami lassan csitulni kezd, s a mozgása is lenyugszik. De a földről nem áll fel, ott fekszik. Amennyiben kísérletet teszünk arra, hogy felállítsuk onnan - anélkül, hogy a követeléseit teljesítenék - ismételten hallatni kezdi hangját, s egy kicsit megint mozgásba lendül. Ha nem nyúlunk hozzá, akkor sokáig képes elpihenni bárhol. Egyszer az IKEÁ-ban adta elő a magánszámát. Ott feküdt az áruházban a "gyalogúton". A vevők, nézelődők jöttek mentek, átlépték, kikerülték, közben látszott, hogy a szemükkel keresik a gondatlan szülőket. Gondoltuk, ha arrébb megyünk (úgy csinálunk mintha otthagynánk), akkor majd felpattan és utánunk rohan. Na ja....csak akkor őt nem K. Szonjának hívnák.  

Állítólag a gyerekeknek azért szerepel az első szavaik között a nem, mert azt hallják leggyakrabban a szülőktől. Szerintem az igent is sokszor mondjuk, ennek a megtanulása, vagy kiejtése viszont hosszú-hosszú idő után történik meg először. Napra pontosan emlékszem, hogy Kitti mikor mondta ki először. Majd másfél évesen augusztus 24-én. És igen, Szonja is mondja már hogy igen!!! Illetve így: iden. Az ő száját pontosan augusztus 28-án hagyta el először ez a szó. Micsoda történelmi pillanat kérem szépen:-)

Tegnap míg én tettem-vettem itthon, anyu megtanította Szonját a saját nevére. Igaz, hogy a vezetéknevét és keresztnevét egyben nem hajlandó elmondani, de arra a kérdésre, hogy hogy hívnak, most már nem Titti a válasz, hanem Szojja. Hip-hip-hurrá.

A szobatisztaság területén is fejlődik. Már többször produkált a bilibe. Igaz, hogy általában nem ő kéri a bilit akkor amikor szükségét érzi kis, vagy nagy dolgának, hanem amikor látja, hogy Kitti is a wc-t használja, de már ez is haladás.

Mozgásfejlődéséhez tartozik az a "produkció", amit pár napja adott elő először. Ugrott egyet. Azaz elemelkedett két lábábval a földről. Igaz csak 1-2 cm-t, de ez nagyon nagy teljesítmény. Már régóta próbálgatja, de eddig nem sikerült neki.  

Egyébként továbbra is nagyon huncut, sokat bohóckodik. Ő kevésbé bújós, mint a nővére, de azért kapunk tőle is ölelést, s puszikat is. Ha éppen van kedve hozzá. Mert ha nincs, akkor arra a kérésre, hogy kérek puszit egyértelmű NEM a válasza.