Gyógyulgatunk, gyógyulgatunk...kopp-kopp-kopp. Legalábbis minden jel erre mutat. Az étvágyuk egyelőre még csapnivalóbb, mint eddig volt, de már eszegetnek a csajok. Nekünk sincs nagyon étvágyunk K-val, tegnap a reggelin kívül egy tányér levest tudtunk megenni. Mi Unicum kúrát tartunk, hátha ez kiöli belőlünk is a bacikat. Lehet, hogy a csajoknál is hatásos lenne:-)
Ma K-t elküldtem a közeli kórház gégészetére, az ügyeletre. Szegény már több, mint egy hete iszonyatosan köhög, és amit a házidokijától kapott gyógyszert semmit nem használt. Elvitte magával Kittit is, mivel éjjel megint köhögött egy fél órát pedig már napok óta nyugodt éjszakáink voltak. Kittinek bronchitist, K-nak hörgőgyulladást állapítottak meg. Kaptak gyógyszert és inhalálniuk kell. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy Kittinek is van beszáradt fülzsír a fülében. Az egyikből kiszedték, a másikból már nem engedte, így azt most parafinoznunk kell.
Szerencsére a lányok kedve nagyon jó, nem látszik rajtuk, hogy betegek lennének. A héten kicsit átrendeztük a szobájukat. Kikerült az anno szoptatós fotelként használt ülőalkalmatosságot, leszereltük a pelenkázót a komód tetejéről, így jóval nagyobb lett a hely, s ez lehetőséget adott, hogy végre száműzzük a legtöbb játékot a nappaliból. MÁr csak a rajzolótábla maradt ott, meg a favasútjuk. Megbeszéltük, hogy ezentúl játszani elsősorban a gyerekszobában kell, s azt is, hogy ott nekik kell rendet tartaniuk. Egyelőre úgy néz ki nagyon működik a dolog. Nem mondom, hogy egész nap bent vannak a szobájukban, de volt már rá azóta példa, hogy majd egy órát eljátszottak kettesben, anélkül, hogy bennünket kerestek volna. Nagyjából el is pakolnak maguk után. Ez Kittinek köszönhető, meg az ovinak. Már korábban is próbáltam rávezetni arra, hogy mindig pakoljon el maga után, de mostanra ért meg benne a dolog (vagy pedig az oviban is így csinálják és ott tanulta meg). Ma például "rajtakaptam", ahogy Szonjának mondta, hogy gyere Szonja pakoljunk el, mert amivel nem játszunk azt el kell tenni a helyére. A hugica is partnere volt ma ebben és gyönyörű rendet raktak.
Szintén az oviban tanulhatott meg festegetni. Egyik nap elővettem egy kifestőkönyvet (már nagyon régen festettünk ilyenbe), s teljesen le voltam döbbenve, hogy míg legutóbb csak befestette szinte az egész lapot egy színűre, most a rajznak a különböző részeit más-más színűre színezte és nagyon vigyázott, hogy ne menjen ki a vonalon kívülre az ecsettel.
Ebédnél ránk szól, ha valaki elkezd enni, mielőtt mindenkinek lenne már étel a tányérjában, a jó étvágyon kívül nekünk kell mondani, hogy "köszönjük szépen, viszont kívánjuk". Jótékony hatással van rá az ovi szerencsére. Biztos lesznek kevésbé jó dolgok is amit majd ott felszed, de egyelőre ezek nagyon minimálisak.
Szonja meg remélem a nővérétől fog sok mindent megtanulni, ahogy eddig is tette, teszi. Valamelyik nap nagyon helyes volt. Talán már írtam, hogy ő nem annyira bújós, puszilgatós típus, mint a nővére, de néha vannak ilyen megnyilvánulásai. Már nem tudom, hogy jött a dolog, de egyszer csak odafordult hozzám és "nekem szegezte a kérdést": szeretsz, anya? És várta, hogy átkaroljam a nyakát és mondjam az igenlő választ. Tegnap meg Kitti beverte a fejét a szekrénybe és el kezdett sírni. Szonja meg annyira édesen vigasztalta, simogatta, megdádázta a szekrényt, puszilgatta Kittit, látszott rajta, hogy tényleg szívből sajnálja.
Aztán vannak persze olyan dolgai is, hogy frászt kapunk. Ma pl. apa mentette meg attól, hogy jól összezúzza magát a kövön. Mindenben nagyon önálló akar lenni. Pl. nem lehet belerakni az etetőszékébe, mindig egyedül mászik be és ki. Odateszi a szék mellé a sámlijukat és onnan bemászik, és ugyanígy ki is. Ez utóbbi a veszélyesebb művelet, mert nem ér le nagyon könnyen a lába a sámliig. Ma ahogy mászott ki átlendült az etetőszék karfáján és megkezdte zuhanását fejjel lefelé a konyhakőre. K. lélekjelenlétén, gyors reakcióján múlott csak, hogy nem történt valami iszonyú baleset. Sikerült az utolsó pillanatban (ültéből) elkapnia Szonja egyik bokáját és úgy tartotta, míg én oda nem értem és fel nem húztam a gyerkőcöt ebből a lógásból. Tisztára olyan jelenet volt, mint a cirkuszi erőemelők, vagy hogy hívják őket. Mint a Rippel fivérek..K. fogta a gyerek lábát a gyerek meg lógott a levegőben pár centire a föld felett... leizzadtunk szerintem mindannyian.
Miközben betegeskednek a gyerkőcök, azért sokat mókázunk és persze alkotunk is. Most már nincs kedvem előszedegetni a fotókat, de talán holnapra összeszedem magam.
