Korábban már írtam, hogy hetek óta Mikulás lázban égünk. A lányok, vagy inkább Kitti már nagyon várta, hogy megérkezzen és ajándékokat hozzon. Mielőtt a mi kis hajlékunkat is meglátogatta volna, sajnos egy váratlan vendég is érkezett. S ez a váratlan, nagyon nem kívánatos vendég megint a betegség. Szonja az elmúlt héten néha köhécselt, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, annyira keveset köhögött. A bölcsiben sokkal jobban köhögő és taknyos gyerkőcök is voltak. Szerda éjjel azonban belázasodott, kb. 38,5 volt a láza. Azért tudom csak körülbelül, mert nem engedte a lázát sem megmérni. Így a digitális lázmérőt a nyakához érintettem, ezt még nagy nehezen elviselte és ott mért 38,2-t. A lázcsillapító kúp aránylag gyorsan levitte a lázát, reggelre tulajdonképpen kutya baja nem volt. Ennek ellenére bölcsibe nem vittem és a dokinőt is kihívtam, hogy nézze meg mi a baja lánykánknak.
Amikor a doktornő kijött hozzánk, Szonja épp megint belázasodott. Nagy üvöltések közepette megvizsgálta (nem a dokinő, hanem Szonja üvöltött), és közölte a diagnózist: skarlát! Azt hittem ott menten elájulok. Nem sok fogalmam volt erről a betegségről, inkább a régi időből emlékszem, hogy ez nagyon súlyos fertőző betegség volt, súlyos szövődményekkel. A dokinő megnyugtatott, hogy ez ma már koránt sincs így. Kb. egy mandulagyulladással egyenértékű betegség mióta a kezelésére penicilint használnak. Azonban ma már egy ember többször is lehet skarlátos (tehát nem kap védettséget azáltal, hogy egyszer már átesett rajta). Azért a neten is utánanéztem a betegségnek, de mindenhol ugyanazt olvastam, amiről a doktornőnk is tájékoztatott.
Egyetlen egy dolog miatt aggódtam (aggódom), az újabb antibiotikumos kezelés miatt. S miután átolvasgattam pár cikket a skarlátról, nem voltam meggyőződve igazán a dokink helyes diagnózisáról (nem láttam a jellegzetes kiütéseket és Szonja nyelve sem volt az az igazi "málnanyelv"). Ezért úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk a homeopátiás dokinak is. Szerencsétlenségünkre aznap pont valamilyen konferencián vett részt, így nem tudtuk neki megmutatni, azt viszont nem akartam kockáztatni, hogy nem kezdjük meg az antibiotikumos kezelést és ezzel esetleg azt érjük el, hogy a skarlát (ha tényleg az) fellángol.
Még egyszer lázasodott be amúgy a kicsilány és más baja nem igazán volt. Aránylag jó kedvű volt, igaz enni nem evett/eszik, de gondolom ez a torokfájás miatt van. A köhögése azonben egyre aggasztóbbá vált. Az elmúlt három nap illetve éjszaka 1-1 alkalommal olyan köhögési roham jött rá, amitől öklendezett. Az egyik éjszaka kb. másfél órán keresztül tartott ez a köhögő görcs. Mivel a dokinőnk a köhögésére tulajdonképpen semmit nem mondott, illetve annyit, hogy biztos megfázott (gyógyszert meg főleg nem adott rá), ma fogtam magam és elmentünk a homeopátiás dokihoz. Ő nem bírálta felül (természetesen) házidokink diagnózisát, csak annyit mondott, hogy a skarlátnak semmi jelét nem látja MÁR, de ez azért is lehet, mert esetleg csütörtök óta meggyógyult. Viszont van a kislányunknak "kellemes" kis légcsőhurutja és torokgyulladása. Ezekre megkaptuk a megfelelő szert és reménykedünk, hogy hatnak és hamar elfelejtjük ezt az egészet. Hogy a bölcsibe mikor fog beszokni, azt nem tudom....remélem mire munkába kell állnom talán elmarad bent.
S akkor most térjünk át inkább az elmúlt napok örömeire. Kittiékhez az oviba pénteken érkezett meg a Mikulás. Sikerült vadásznom Kittinek és Szonjának is egy-egy aranyos Mikulásos pólót illetve bodyt, így Kitti abban feszíthetett az oviban a Mikulás ünnepségkor. Ő nem tudta, hogy jön hozzájuk a Mikulás az oviba, így igazán nagy volt a meglepetés amikor megérkezett! Minderről én az ő kis élménybeszámolójából értesültem, amikor délután értementem az oviba. Amikor meglátott rohant felém és örömtől kipirult arccal mesélte, hogy volt az oviban a Mikulás és kapott egy csokival, mogyoróval megtöltött kiscsizmát is tőle. Aztán csak mesélt, mesélt, mesélt...hogy hogy nézett ki a Mikulás, hogy énekeltek és szavaltak neki a többi ovis pajtással, és megdicsérte a pólóját. Annyira jó volt látni, hogy ilyen nagy öröm érte.
Otthon is folytatta az élménybeszámolót, Szonjának is elmesélte, hogy mi történt az oviban. Aztán együtt kipucoltuk a cipőcskéjüket és kitettük az erkélyajtóba. A nagyik miatt szakítottunk a hagyománnyal és hozzánk már péntek este megjött a Mikulás (nem szerettem volna őket megfosztani attól az élménytől, hogy ne láthassák az unokáik örömét, amikor rálelnek az ajándékokra. Míg mi a nappaliban játszottunk, valahogy az öreg nagyszakállú csak bejutott a gyerekek birodalmába és elrejtette a meglepetéseket.
Apa hívta fel a lányok figyelmét valami furcsa zajra, mintha valaki kopogott volna, meg motoszkált volna a szobájukban. A lányok óvatosan léptek be a sötét szobába megnézni, hogy van-e már valami a csizmájukban. Kitti fedezte fel először az ajándékokat és boldogságában nem is tudta, hogy melyiket nézze meg először! Szonja csak figyelte a nővérkéjét, láthatóan nem értette mi ez az egész. Felé sem nézett a saját cipőjének, míg nem hívtuk fel rá a figyelmet, hogy az övében (övé mellett) is ott lapulnak a csomagok. Aztán kezdetét vette a csomagok kibontása, a meglepetések felfedezése mi szülők és nagyszülők pedig könnybelábadt szemekkel figyeltük a lányok örömét és boldogságtól kipirult arcukat. Ismét bebizonyosodott számunkra, hogy a legszebb öröm, gyermekeink arcán látni a bolgdogságot!
