Tegnap szülinapozni voltunk. Dani (egy rokon házaspár kissebbik csemetéje) egy éves lett. Úgy terveztük, hogy a lányok az odaúton majd alszanak a kocsiban. Mi terveztünk, gyerkőcök végeztek, nem nagyon akaródzott az alvás. Szonja ugyan hunyt egy rövidet - alig 20 percet -, de Kitti egyáltalán nem. Mi érkeztünk meg elsőként, így a csajoknak volt idejük feloldódni (ez főleg Szonjára vonatkozik), mire mindenki befutott.

Zsófinak (a házigazdák nagylányának) nem nagyon volt kedve ezen a napon Kittivel játszani. Igaz rolleroztak, meg motorral száguldoztak fel-alá a lakásban egy rövid ideig, de Zsófinak inkább az volt a "játék", hogy mindent elvett Kittitől és Szonjától azzal a felkiáltással, hogy azzal az ő öcsikéje Dani szeretne játszani. Azért Szonjáék jól elvoltak, kisebbik lánykánk mindenkinek teát készített, amit a játék porcelán teáskészletben tálalt fel. Kitti is mindig talált valamit amivel elfoglalta magát. A gyertyafújás után nem csak a fő ünnepelt, de Szonja és Kitti is kaptak ajándékot (Szonja azért, mert neki is most volt a szülinapja, Kitti meg azért, mert ő a szülinapos testvér és ki ne maradjon a jóból). 1/2 6 tájékán Kitti elég nyűgös lett, kidőlt, így jobbnak láttuk, ha vesszük a sátorfánkat.

Várható volt, hogy elalszik hazafelé. Így is történt. Még felhoztuk a lakásba és le is vetkőztettem, beraktam az ágyba (mert ő kérte), de 20 perc múlva kijött a szobájából. Gondolom izgatta, hogy mi történhet a szomszédos szobában, ahol Szonja hancúrozott az apukájával. Szonja annak ellenére, hogy egész nap csak 20 percet aludt nagyon elevenében volt. Ugrabugrált az apukája hasán, bujócskázott, belefújt a pocakjába és nagyokat kacagott. Már vinni akartuk őket fürdeni, amikor rájöttek, hogy ők mégis vacsoráznak. Korán akartuk őket letenni aludni, mivel ma reggel már ovi volt Kittinek, de ebből nem lett semmi. 1/2 9 körül már az ágyukban voltak, de alvás csak egy óra múlva volt. Szonja annyira éber volt, hogy több, mint fél órán keresztül játszott egy kis lóval és lovasával az apja és köztem fekve a gyerekszoba padlóján. Nyomta a sódert, mi meg az apjával próbáltunk csendben kuncogni, mert annyira édesen mondta a párbeszédjeit. 1/2 10-kor nem bírtam tovább, ölembevettem Szonját és 2 perc alatt álomba ringattam.

Ma reggel persze nagyon nehézkesen ment az ébredés. Kitti a 2 hét téli szünet alatt, talán kétszer kelt 7 óra után ma bezzeg 1/2 8-kor már keltenem kellett. Szonja meg teljesen átment reggeli álomszuszékba. Volt olyan nap kétszer is a szünetben, hogy 1/4 11-kor kelt fel!!! Ma őt is kihoztam a nappaliba 1/2 8-kor félálomban. Benyomta a reggeli tejcsijét majd megint elájult. Ennek csak az volt az előnye, hogy végre nyugodtan tisztába tudtam rakni, nem ellenkezett. Ugyanis mostanában mind a felöltözésnél, mind a tisztába tevésnél harc van. Ő hangosan tiltakozik: "nem akarom, nem akarom", én meg cselezek, próbálkozom, figyelemelterelek, lefogom egyik kezemmel, öltöztetem a másikkal. Nehéz ügy!

Kár, hogy nincs a telefonomon hangröngzítő (régi típus, de imádom), így nem tudom Szonja dumáját bármikor felvenni. Pedig milyen jó lenne. Ma vásárolni voltunk, Szonja bekakilt. Kicseréltem a pellust és a koszosat a nagyi vitte a szemetesbe. Szonja kérdez és kérdez és kérdez:

- Megtalálta a nagyi a szemetest?

-Igen.

- Kidobja a pellust?

- Igen, kidobja.

- Miért kidobja?

- Mert büdös.

- Büdös?

- Igen.

- Nem szeretjük? (mármint a büdöset).

El is felejtettem feljegyezni, hogy családostul meglátogattuk valamelyik nap Borkáékat. A lányok és a férjem sem látta még az éppen 2 hónapos kisleányt. Először csak anya/apa sarkában, ölében voltak/üldögéltek, mivel barátnőméknél jelen volt Szotyi nevű kutyájuk is. A lányok meg nagyon szeretik az állatokat, de tartanak is tőlük. Kitti kb. egy óra múlva eljutott odáig, hogy már nem zavarta a kutya jelenléte, sőt meg is simogatta. Mielőtt hazaindultunk volna, már "idomította". A föl, ül, áll vezényszavakra Szotyi azt csinálta, amit a lányunk diktált (persze ez  nem Kitti, hanem gazdáig érdeme elsősorban). Mindenesetre Kitti el volt ragadtatva, hogy a kutya azt csinálja, amit ő mond neki. Szonja nem volt ennyire bátor, ő csak odáig jutott, hogy nem zavarta a kutya jelenléte és nővérével nagy összhangban futkároztak, csúsztak, kúsztak a padlón. Mindkettőjüket elvarázsolta Borka is. Nagyon finoman simogatták, amit Borka sok-sok mosollyal köszönt meg. Amikor mentünk hazafelé, mondja nekem Kitti: Anya, tudod mi tetszett nekem legjobban a K-nál (barátnőmék - szerk.)? A Borka meg a Szotyi.

Borka mosolyának címzettje: Kitti

Itt még félnek kicsit Szotyitól

Nővérkém, én félek!