Nap, mint nap ámulok és bámulok (valószínűleg sok szülővel egyetemben), hogy gyermekeinknek a XXI. század technikai eszközei mennyire természetesek és már egész kicsin olyan ügyesen kezelik, hogy leesik az állunk.

Amikor én még kislány voltam nem hogy mobiltelefon, de még vonalas telefonunk sem volt (nem vagyok egy mai csirke, már tyúknak is igencsak rágós). Volt egy fekete-fehér tévénk, egy villanytűzhelyünk aztán itt meg is akadok a felsorolásban, a technikai eszközöket illetően, amivel otthonunkban találkozhattam. Emlékszem mennyire odavoltam meg vissza, amikor úgy 12 évesen kaptam egy Philips (ami akkor nagyon nyugati volt) típusú rádiósmagnót. Azt nagyon utáltam, hogy nem volt otthon telefonunk, mert ezzel sok-sok balhé elkerülhető lett volna tini koromban. Az ember lánya elment házibuliba, ahonnan 10-11-re haza kellett mennem, de annyira jól éreztem magam, hogy sokszor saját hatáskörben meghosszabbítottam kimenőmet, mert arra nem volt lehetőségem, hogy hazaszóljak. Már dolgoztam, amikor először a külszolgálatos magyarok, majd rövidesen a turisták is tonna számra hozták be a Commodore 64 típusú számítógépeket, meg a bazi nagy videómagnókat.

Ehhez képest lányaim talán 7-8 hónaposak voltak, amikor már tudták, hogy mire jó a mobiltelefon. Tették a fülükhöz és halandzsáztak. Nem sokkal később már tudták, hogy melyik gombot kell ahhoz megnyomni, hogy a számítógépet, vagy a DVD lejátszót, lemezjátszót ki- vagy bekapcsolják. A távirányító minden gyerkőcnek az egyik kedvenc játéka. Anyukám csak pislog nagyokat, amikor vigyáz nálunk a csajokra és Szonja megmutatja neki, hogy melyik gombot nyomja meg és melyik résbe tegye a meselemezt DVD lejátszóban.

Az, hogy Szonja be- és kitudja kapcsolni a fényképezőgépet, és tud "lapozni" a felvételek között "nem nagy szám". Kitti a beállításokon kívül mindent felfedezett a fényképezőgépen. Tudja, hogy melyik gombot hova kell állítani, ha fényképet akar készíteni (autmatikos üzemmódban), vagy ha az általa elkészített fotókat szeretné megnézni, sőt egy-egy képen belül már "nagyítani" is tud. A számítógép bekapcsolása után már elindítja az internet böngészőt, és ha beállítom neki az egyszervolt.hu-t, ott már simán eligazodik. Ő már a DVD meselemezt nem csak elindítja, hanem már ki is tudja választani, hogy Kisvakond lemezen melyik mesét akarja megnézni. Olvasni még nem tud, de mindig fel kell neki olvasni a mesék címét, amit simán megjegyez (így tudja kiválasztani egyedül is azt, amihez éppen kedve van).

Ezeket a dolgokat a gyerekeknek nem a szülők tanítják meg, hanem ők ellesik. Ma már ez a természetes, hisz ez már nem a XX. század.